AZ ÁLLAM TÖRVÉNYEIRŐL (DINÁ DÖMÁLCHUTÁ)
A kamatszedésről szóló cikkünkben megemlitettük a "Diná dömálchutá" halachikus fogalmát. Ott nem volt alkalmunk részletezni, hogy pontosan miről van szó, pedig a galuti zsidóság életének fontos mozzanata, mondhatnánk alapköve ez. A fogalom – mikor, mire és mennyiben érvényes a D.D – "megér" tehát egy külön szócikket.
A fogalom a Talmudban, illetve a galutban "született". Diná dömálchutá – diná", vagyis az állam törvénye – kötelező törvény! (Nedárim 28,a; Gittin 17,a; Bava Kamma 113 a és Bava Batra 54b-55a). A dolog természeténél fogva eredetileg nem zsidó államról volt szó, amelyről feltételezzük hogy a Tóra alapján áll – és igy törvényei magától értetődően köteleznek minden zsidót - hanem egy idegen, gój államról, ahol a zsidók vendégek, idegenek, etnikai vagy vallási kisebbség.
A Talmudban a vita akörül folyik, köteles-e egy zsidó az állami vámot kifizetni, vagy pedig joga van kijátszani azt? Smuél, a neves amorita szövegezte meg ezzel kapcsolatban a halachikus formulát, ami úgy szól hogy az állam törvénye – kötelező és azt nem szabad kijátszani (Diná dömálchutá – Diná). Az amit a Misna mond (hogy szabad kibujni a vámkötelezettség alól) egy olyan vámosra vonatkozik, aki nem megállapitott, törvényes állami tarifa alapján müködik, hanem annyit vesz amennyit akar, önkényesen, vagy egy olyan vámosra, akit nem az állam nevezett ki, hanem partizánmódra öntevékenyen nyúzza meg az embereket. Ezeket szabad kijátszani, átverni, de különben – az állam törvényei kötelezők, mint a Tóra törvényei.
Mit szabad a királynak?
A kodifikátorok között nincs aki megkérdőjelezné a Smuél által megszövegezett axiómát, ami – mai szemmel nézve – magától értetődik. A Talmudban királyról beszélnek, akinek joga van törvényeket hozni és rendeleteket érvényesiteni, mert "akinek nem tetszik – az menjen el az országból". Ez abból indul ki hogy az abszolut monarch azt tesz országában amit akar. A későbbi halachisták kiterjesztették ezt az alkotmányos királyságra és köztársaságra is, ahol a király helyét az állam foglalja el.
A talmudbölcsek és a későbbi responzumok szerzői ("Risonim"), több feltételhez kötötték a Diná dömálchutá érvényességét. Ez csak akkor kötelez – mondták – ha a király törvényei és rendeletei mindenkit egyformán köteleznek. Azonban, ha csak bizonyos rétegeket érint – akkor nem kötelesek betartani a királyi reglamát. Ebből kiérezhető az aggodalom, hogy a hatalom esetleg diszkriminálja a zsidókat, akik mindig és mindenütt kisebbség.
Vitán felül áll a halachisták nemzedékei szemében, hogy a Diná Dömálchutá főleg, és csaknem kizárólag, adókra, vámra és egyéb hasonló fiskális ügyekre vonatkozik, amelyeknek semmi közük a hithez, valláshoz vagy egy zsidó életmódjához. Ha ezeket érinti a királyi rendelet - nem kell és nem is szabad hallgatni rá.
És Izraelben?
A kérdés, amely a középkori exegétáknál és responzum iróknál merül fel (Rá"N, Toszfot, Rásb"á, stb) – a maga idejében teljesen akadémikus volt, mivel akkor senki nem álmodott önálló zsidó államról. Sokan azt tartják, hogy hogy zsidó királynál/királyságnál a Diná Dömálchutá elve nem érvényes, mivel a zsidó király nem mondhatja, mint gój "kollegája", hogy "akinek nem tetszik az elhagyhatja az országot, fel is út, le is út".
Miért?
Azért mert Erec Jiszráél nem a zsidó király tulajdona, hanem "minden zsidónak része van benne" és igy a király nem önkényeskedhet és minden cselekedete a Tóra és a Halacha prizmáján vizsgálandó. Ha a király törvénye/rendelete ennek megfelel – kötelesek vagyunk engedelmeskedni neki. Ha nem – akkor nem.
Mások szerint Erecben is széles hatásköre van a királynak – vagy a törvényes uralkodónak/ kormánynak, akit a nép elfogadott – és igy a "Diná Dömálchutá" elve itt is érvényes, minden olyan dologban (adók, közigazgatás, vám stb – a közjó minden területe) amely nem ellenkezik a Tóra szellemével és betüjével ( Chátám Szofer responzái, Chósen Mispát, 44). Maimonidés szerint semmi különbség nincs zsidó és nemzsidó király (vagy hatalom) között és a Diná dömálchutá érvényes Izraelben is, "mivel ez a nép javára történik" (Jád, Hilchot Gözélá vöávédá, 5, 11).
Ezzel szemben a halachisták választóvonalat húznak a király/állam törvényei és rendeletei és a között, amit a gój biróságok (Árkáot) itélkeznek nem-zsidó törvények alapján. Egy zsidónak tilos olyan biróság előtt megjelenni, amely nem a Tóra törvényei szerint itélkezik, mert ebben az esetben a Tóra – szemükben – érvényét veszti (Méiri , és Rásb"á responzái). Ez mindenképpen megengedhetetlen .
A gyakorlat – napjainkban – az, hogy ha egy zsidó vonakodik egy másik zsidóval Din Tórára menni (vagyis rabbinikus biróság előtt, amely a Tóra és a Sulchán Áruch alapján itélkezik – peres ügyét intézni) – akkor, de csak akkor, a rabbinátus engedélyt ad neki, hogy a világi biróság előtt keresse igazát. Ebben az esetben a dolog ódiuma azon van aki nem volt hajlandó alávetni magát a Tóra törvényének.
A reformisták és a polgári házasság…
Maimonidés hosszasan tárgyalja fentemlitett művében (uo), mikor legitim amit a király – vagyis a hatalom csinál és mikor számit a hatalmi rekvirálás, vám vagy adóztatás "egyszerü rablásnak".
Konklúziója :
"A király törvénye legitim törvény, amikor egy elismert törvényes királyról (vagy hatalomról) van szó, mivel a nép elfogadta őt és beleegyezett, hogy a király uruk és parancsolójuk legyen. Azonban, ha az uralkodó nem elismert és legitim király, akkor nem egyéb mint egy erőszakos zsivány, mint azok a fegyveres szabadcsapatok, akik törvénytelenül garázdálkodnak…"( Jád, Gözélá Váávédá, 5, 18).
A Sulchán Áruchban (Chósen Mispát, 369) az állam törvényének érvényessége csupán áttételesen jelenik meg, a nem törvényes vámolással kapcsolatban.
Rabbi Mose Feinstein, korunk nagy poszékja, hét kötetes responsumában egy sor érdekes kérdést vet fel, amiket a modern élet hoz magával és amikre nehéz a Talmudban precedenst találni. Például: arra a kérdésre, szabad-e az állami vizsgákra adott helyes válaszokat "ellopni" és ezáltal – jogtalanul – "kitünő" bizonyitványra szert tenni, ami aztán segitségére van a diáknak jó állást kapni. Válasza: szigoruan tilos, nemcsak az állam törvényei hanem a halacha szerint is.( R' Mose Feinstein responsuma, Chósen Mispát (2), 3o).
Vagy: nevelő intézeteknek/jesiváknak tilos az államot becsapni, azáltal hogy hamis adatokat adnak a tanitványok számával kapcsolatban, hogy több pénzt kapjanak az államtól. Ez közönséges lopás, becsapás és nem kevésbé Chilul Hásém (Isten nevének megszentségtelenitése). (uo.29).
Gyakoribb és ma Európában szinte mindennapos, hogy zsidók házasodnak, elválnak stb – az állam törvényei szerint, ami szöges ellentétben áll a halachával. Ocár Jiszráél (az ismert zsidó Enciklopédia, Jehuda Dávid Eisenstein szerkesztésében) élesen kikel ez ellen és a reformistákat vádolja azzal, hogy a zsidó vallás megreformálására irányuló törekvéseiket az állam törvényeinek kötelező voltával álcázzák, aminek persze semmi gyakorlati alapja nincs.(O.J. 4. kötet, 51 oldal, Dinim – Diná dömálchutá cimszó alatt).
A polgári házasság csupán formaság, ott és akkor, ahol a zsidó ember a halacha szerint él, házasodik, válik és neveli gyermekeit. A polgári válás azonban a halacha szerint érvénytelen, férjes asszony aki igy vált el, továbbra is férjes asszonynak számit és gyerekei törvénytelenek (mámzérok) lesznek.
Összegezve: Az állam törvényei (Diná Dömálchutá) ott és akkor kötelezik a zsidó embert, ahol nem diszkriminálnak, nem állnak ellentétben a Tóra tételes törvényeivel, illetve amikor az állam a közjót képviseli, ami a nép többségének helyeslésével és együttértésével találkozik. Nagyon valószinü hogy egy diktatura (náci vagy bolsevista) "törvényeit" nem kell, a halacha szerint, kötelezőként elfogadni.
AZ ALÁBBI ÉRTEKEZÉS NAFTALI KRAUS KÖNYVÉNEK, "A 613 PARANCSOLAT", EGYIK FEJEZETE. A KÖNYV, AMELY AZ "ŐSI FORRÁS" SOROZAT 13. KÖTETE – 2004-BEN JELENT MEG BUDAPESTEN.
A SZERK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése