A TETOVÁLÁSRÓL?
A tetoválás – zsidó szempontból - egyértelmüen tilos. Mivel a Tóra tiltja és a tilalom benne foglaltatik a 613 parancsolatban (Maimonidés számitása szerint ez a 41. tiltó micva) – a Halacha csak kommentálhatja illetve kiterjesztheti a a tilalmat – de nem függesztheti fel és nem negligálhatja.
A tilalom Mózes harmadik könyvében (19.28) található: „Ne vagdaljátok be testeteket halott gyászolásaként és ne végezzetek magatokon tetoválást, én vagyok az Örökkévaló”! Az előző versekből is nyílvánvaló amit Maimonidés konstetál: „Ez egy pogány szokás, ahogy ezt a bálványimádók csinálják... az ó-egyiptomiak... (a giptiek) papjai...” (Széfer Hámicvot, 41. számu tiltó parancsolat, J. Kapach forditásában és magyarázatával).
A Midrás tudni véli az egyik judeai királyról, Jehojakimról, hogy tetoválást találtak a testén és ezt rótták fel neki, sok egyéb förtelmes vétek között (lásd 2, Királyok 24, valamint Midrás rábbá Vájikrá, 19 és Tanchuma Lech, 20).
A Talmud röviden tárgyalja a tetoválás tilalmát Málkot traktátusában és részletezi annak módozatait, mikor tilos és mikor nem. Általános a vélemény hogy a tilalom csak akkor áll fenn, ha tűvel a bőr alá fecskendezi azt a festéket, amit többé nem lehet eltüntetni (csak műtét és nagy fájdalmak által). Azonban ha csak a két cselekvés egyikét teszi –vagy szurkál vagy ir, illetve fest testére – erre a tilalom nem vonatkozik. Ugyancsak nem kap büntetést az akire erőszakkal tetoválnak, hacsak nem volt segitségére a tetoválónak (Maimonidés, Hil. Ávodá Zárá).
A misna (Málkot, 21, a) hoz egy kisebbségi véleményt is, rabbi Simon ben Jehuda nevében, mely szerint a tetoválás tilalma csak akkor áll fenn, ha az illető az Örökkévaló nevét tetováltatja testére. Ezt a talmud a helyszinen megkontrázza, mondván hogy a tilalom akkor érvényes, ha egy idol nevét vagy szimbólumát tetováltatja magára, mivel ezzel mintegy kinyilvánitja hogy ő azon idol bálvány, illetve idegen istenség (Ávodá Zára) fennhatósága alatt áll.
Maimonidés kodifikációjában azt mondja, hogy a tilalom férfiakra és nőkre egyaránt érvényes és nincs időhőz kötve. (Jád, Hil. Ávodá Zárá, 12, 12) Ugyanigy pászkenol a Sulchán Áruch is (Jore Déá, 180, 5).
Középkori kodifikátorok - akiket a Halacha irodalom a „Risonim” (Elsők) titulussal ruház fel – sokat vitatkoztak azon, hogy a tilalom csak az irásra vonatkozik-e („akárcsak egy betüt leir”) vagy valami jelre, illetve rajzra is.
Az utóbbi az elfogadott vélemény, (Ráává”d, R”S Misáncz és mások).
Napjaink nincs kizárva, hogy a tilalom a brutális egyértelmü bálványimádásból a Chukát Hágój, illetve a Dárké Háemoritól (gój szokások szolgai leutánzása) való tartózkodás kötelező normájává szelidült. Igy vagy úgy – a tilalom változatlanul fennáll.
(Mi a Chukát Hágój és mi esik a Dárké Háemori kategoriájába – erről egyik további rovatunk fog szólni).
Az ujkor tőbb neves poszékja hozza könyvében a tetoválás tilalmát. Igy a Kicur Sulchán Áruch szerzője, az ungvári r’ Slomo Ganzfried (169. fejezet); a wilnai „Chochmát Ádám” (89, 11) szerzője, r’ Ávrahán Danzig, aki a „gój szokások” (Chukát Hágój) cimszó alatt hozza a tetoválás tilalmát. Valamint mások.
***
Amellett hogy a Halacha művelői undorral fordulnak el a pogány tetoválás mai „jogutódaitól” (az izraeli Héber Enciklopedia szerint (29. kötet, 968-69 oldal) „az uj korban tengerészek és tengerentúl szolgáló katonák között volt elterjedve a tetoválás; tőlük tanulták el kalandorok és az alvilág tagjai...”) – van hogy a mai rabbik empátiával fordulnak olyan esetekhez, amelyekben orvosi vagy akár kozmetikai tetoválásról van szó. Ennek alapja lehet az a talmudi megállapitás, miszerint szabad a sebre hamut tenni (aminek gyógyitó hatásában hittek) és ez nem számit tetoválásnak – bár úgy néz ki – mivel a sebhely megmarad és igy nyilvánvaló hogy nem pogány praktikáról van szó. (Málkot, 21, a).
Ezra Bácri rabbihoz néhány évvel ezelőtt kérdéssel fordult egy genfi rabbi: adva van egy nő, akinek kihullottak a szemöldökei. Az orvosok ajánlották, hogy tetováljanak oda neki műszemöldököket és a kérdés az volt, mennyiben esik ez a kérdés a tetoválás tilalma alá.
Bácri rabbi hosszas halachikus latolgatás után megengedte, miután itt nem betükről van szó és miután két „Rison” szerint (Rabbi Jichák Álfászi –Ri”f és Rabbénu Áser (Ro”s) csak akkor tilos ha egy idol nevét tetoválják be, valamint a Teremtmények Tisztelete (Kvod Hábriot – mivel nagyon nem esztétikus egy nő szemöldök nélkül). A döntvény nagy feltünést keltett, de nem kérdőjelezték meg annak idején. (Lásd Tchumin, 10. kötet).
Nyolc évvel később Izraelben merült fel egy hasonló, de sokakat érintő kérdés: szabad-e egy nőnek kikészitetni magát (make-up), olymódón hogy a kikészités állandó legyen (vagyis legalább három évig tartson)? Ezt a modern kozmetika úgy éri el, hogy az arcbőr alá fecskendezi a releváns festéket stb – természetesen olymódon ami kimeriti a tetoválás tilalmát.
Baruch Shraga rabbi, a jeruzsálemi rabbinátus tagja, hosszas mérlegelés után megtiltotta ezt a praktikát, mivel a tetoválás tilalma nőkre is vonatkozik, akárcsak férfiakra. Shraga rabbi responsumában egy sor korunkbeli Tóra nagyságot idéz, akik konfirmálták döntését. Ezek között találjuk, többek között Kánjevsky, Eljasiv és Ovádja Josef rabbikat.
***
Rájuk jellemzően, több mint pogány gyakorlatot vezettek be a nácik, jms, a haláltáborokban, ahol tetoválással jelölték meg áldozataikat. Ezek egy része, a szerencsésen megmenekültek, ma is közöttünk járnak, élő cáfolataként a Sóá tagadó neó-nácik neó-pogány viselkedésének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése