ISTEN NÉPE NE ZÚGOLÓDJON!
Tízszer kísértették meg őseink az Istent a pusztai vándorlás során, ahogy az írva vagyon (4Mózes, 14): "Íme, megkísértettetek engem tizszer, és nem hallgattatok szavamra". ( Atyák, 5,4).
A tíz "kísértés" –ről legalább háromféle változat ismert, kisebb eltérésékkel, mivel a Misna nem sorolja fel ezeket tételesen. Bartinora, aki forrásként Maimonidest és a Talmudot (Arachin 15,1) veszi alapul, így írja le a tíz megkísértést:
1. Még mielőtt a Sás-tenger kettévált volna a menekülő zsidók előtt, azok már azon zúgolódtak, hogy: "Nincs elég temető Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket meghalni a pusztaságba?" (2Mózes, 14, 11)
2. Márában amiatt panaszkodtak, hogy nincs ivóvizük (az ottani víz keserű volt). (Uo.)
3. Cin Pusztájában hús után áhítoztak, mondván: "Bár haltunk volna meg Egyiptomban, ahol ültünk a húsosfazéknál". (Uo. 16, 3).
4. Amikor Mózes meghagyta nekik, hogy a lehullott mannából ne hagyjanak másnapra (mert naponta frisset fognak kapni), nem hittek neki, és eltették másnapra.
5. Amikor Mózes azt mondta nekik, hogy pénteken szedjenek a mannából szombatra is, mert sábbátkor nem lesz, szombaton is próbáltak szedni, de nem találtak. (2Mózes, 16,27)
6. Refidimben a vízhiány miatt zúgolódtak.
7. Hórevben - míg Mózes a hegyen volt - elkészítették az aranyborjút.
8. Távérában már minden ok nélkül zúgolódtak. (4Mózes, 11, 1).
9. A hús hiánya miatti második zúgolódás, majd jöttek a fürjek és a nagy csapás.
10. Amikor a kémek azt jelentették, hogy - szerintük - az Ígéret Földjét nehéz lesz elfoglalni - ekkor mondta Isten: "Íme megkísértettetek engem tízszer, és nem hallgattatok szavamra".
Vajon Bölcseink miért tartják ezeket az emberi gyarIóságokat istenkísértésnek? Hiszen a nép attól való félelmében zúgolódott, hogy esetleg másnap nem lesz mit ennie vagy innia? Félelmei nem voltak alaptalanok.
Mindez igaz, de ebben az esetben nem akármilyen népről, és nem akármilyen szituációról van szó. Izrael népe, mellyel a nagy csoda megtörtént, más elbírálás alá esik, esetükben mások az elvárások. Egy nép, melyet az isteni Gondviselés szabadított meg a rabszolgaságból, ne lázongjon azért, mert nem ízlik a manna, még kevésbé csináljon magának aranyborjút azt követően, hogy megkapta a Tórát. Mivel mindezt megtette, ez istenkísértés volt a javából.
Bölcseink azt mondják, hogy a kémek által terjesztett rémhírek, a "rossz nyelvek" (láson hárá) volt az utolsó csepp a pohárban, amiért is elhangzott a parancs, hogy a pusztai nemzedék nem léphet be az Ígéret Földjére, ott a sivatagban kell meghalnia.
Toszfot Jom Tov az aranyborjú példájával magyarázza, hogy annak elkészítése önmagában véve bűn volt, de végső soron abból eredt, hogy kételkedtek az isteni Gondviselésben, nem hitték el, hogy tovább haladhatnak a kijelölt úton Kánaán felé (ekkor Mózes fenn volt a hegyen, és az általuk vélt időpontra nem tért vissza, és azt hitték, szerencsétlenség történt vele).
Tiferet Jiszráél is hasonló gondolatmenetet követ. Szerinte is mind a tíz eset vétek volt, ami kishituségből fakadt, mivel nem hittek az Isten mindenhatóságában és Mózes próféciájában.
****
Miért kellett a tíz istenkísértést felvenni a Misnába - teszi fel a kérdést Saul Brach, kassai rabbi -, hisyen ez igazán nem válik a zsidó nép dicsőségére?
Mire jó ez?
- Ez arra jó, hogy megerősítse a zsidó erkölcsöt, hiszen sokan gúnyolják Izrael népét azzal, hogy Isten elhagyta őket, mivel vétkeztek ellene. A Misna megcáfolja ezt a felfogást, hiszen őseink tízszer is megkísértették Istent, mégsem hagyta el őket, hiszen Ő választott ki bennünket saját népének, nem pedig tetteink érdemében lettünk kiválasztottak.
Meg kell jegyezni, hogy az Ávot dörábbi Nátánban (első verzió, 34. fej.) olvasható egy olyan megfogalmazás is, melyben a sorrend fordított: "Tízszer próbálta ki Isten őseinket a pusztaságban, és egyiket sem állták ki".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése