Szakaszunkban amely egy illusztris gój nevét viseli – éles kontrasztként a benne foglaltatott Tóra-adással, ami a 10 parancsolatban kulminált - van egy kis alfejezet, amely a zsidó állami adminisztráció reformját tárgyalja az emlitett gój látogatása és javaslata nyomán.
Ez a gój Mózes apósa volt, Jitró, a midjanita főpap és/vagy államfő, az ottani kénita klán feje. Akárhogy is vesszük, ez nem volt egy egyszerü magánlátogatás, hanem egy idegen államfő elismerése, legalábbis de-facto, a kiszabadult rabszolgák államiságának, akik most kezdték el hosszu menetelésüket a zsidó államalapitás felé. Gyökeres ellentétben az előzö szakasz végén emlitett Amálékkal, amely nemcsak hogy nem ismerte el, hanem megtámadta a hébereket.
Jitró megüzeni Mózesnek hogy jön, majd elmondja miket hallott ami őt jöttére rávette: az egyiptomiak büntetését, a tenger kettéhasadását és az Amálék támadás kimenetelét. Jitró ismerte a vad rabló Amelékitákat, szomszédok voltak és most hogy veje és népe legyőzték a martalócokat – eljöttnek látta az időt, hogy tisztelgő látogatást tegyen.
Túlmenően az obligát udvariasságon (Mózes diszebédet ad apósa tiszteletére, amelyen részt vesznek a héberek nagyjai), veje elmondja neki pontosan, négyszemközt, hogy és mint történt amit eddig Jitró csak kósza hirek formájában hallott. A megrendült Jitró áldja Izrael Istenét, aki mindezt véghezvitte és Bölcseink nagyra értékelik áldását, mivel rendszerint egy ember akkor áldja Istent, ha vele személyesen valami jót tett, de itt Jitró, kvázi, önzetlenül örül veje népének megmeneküléséért.
Azért kvázi, mert Jitrónak azért van egy kis személyes érdeke, "részvénye" is a dologban. Itt van lánya, Cippóra és két unokája, Gersom és Eliezer, akiket Mózes nála hagyott a midjani biztonságban, amikor ment egyiptomba az isteni küldetésben. Mi lesz velük most, miután Mózes a zsidók vezére, szabaditója és prófétája lett? Talán már zsenáns neki ez a kapcsolat? Talán szégyeli népe előtt, ezt a "vegyesházasságot", ami annakidején a körülmények kényszeritő hatása alatt logikus lehetett, de itt és most, a Tóraadás előtt...?
Jitró kész helyzetet teremt. Üzeni Mózesnek hogy jön, de nemcsak ezt, hanem hogy hozza magával feleségét és fiait is.
X x x
Tegyünk most egy kis kitérőt, mielőtt visszatérnénk Mózes családi dolgaira és főleg két fiára. A vendég mindent (jobban) lát, mondja több nyelven is a hasonló értelmü közmondás. Jitro nem megy másnap haza és az ünnepélyes fogadtatás után forgolódik és nézelődik a táborban, hogy és mint van ez a veje uréknál. Ő Mózest mint egy odaadó pásztort ismeri és most, nézd csak, egy többmilliós nép vezére lett , aki – mit látnak szemeim – egyedül biráskodik a nép felett, intézi ügyes-bajos dolgaikat, egy egyszemélyes apparatus, amely reggeltől estig a nép csirkepereivel van elfoglalva.
Jitrónak ez nem tetszik. Nagyon nem tetszik. Úgy látszik Midjánban ez nem igy van. Ő elsősorban vejét sajnálja. Bele fogsz fáradni – mondja neki – és a nép is bele fog fáradni. Az egyszemélyes vezetés még a diktatúrákban is kivihetetlen. Mózes hallgatja és nem vitatkozik. Még minden cseppfolyós, még semmi nem alakult ki véglegesen; mit lehet tudni. Lehet hogy az apósnak igaza van?
Valószinünek tünik, hogy az eredeti tervek szerint, Mózes az ünnepélyes Tóra-adás után azonnal be akarta vezetni a népet az Igéret Földjére és ott majd - - - de itt a pusztaságban, egy ideiglenes helyzetben, államappparátust épiteni? Egy nemlétező államban? Kinek van erre ideje és érkezése. Majd ott, Kanaánban.
Mózes nem tudta, nem tudhatta, hogy a nép viselkedése és az isteni Gondviselés akarata együttesen egy olyan helyzetet teremt, amely a népet negyvenéves pusztabeli vándorlásra fogja kényszeriteni. Azt sem láthatta előre, hogy alig megy fel a hegyre a Tórát átvenni, és a nép egy aranyborjuval vigasztalódik, abban keresi a szeretett vezér képmását. Azt meg pláne nem látta előre, hogy nem ő fogja a népet az Országba bevezetni.
Most, amikor apósa szavai megszakitják az eufóriát, Mózes hirtelen érzi a fáradtságot. Lehet hogy Jitrónak igaza van. Hiszen neki gyakorlata van egy állam vezetésében, még ha az a midjanita klánok szövetsége és nem a kiválasztott nép.
Hogy gondolod, papa, kérdezi Mózes Jitrót és az kész a válasszal: állits fel biróságokat, alapfoku, középfoku és felsőbiróságot és a piramis tetején ott leszel te. Amit a békebirók, a járásbirók és a felsőbirók nem tudnak eldönteni – megkérdeznek téged. De te nem fogsz egész nap biráskodni. Neked más dolgod van.
X X X
Nem az a meglepő, hogy Jitró megtette javaslatát, hanem az hogy Mózes azt elfogadta. Ebben nagyfoku nyitottságot láthat aki akar. Végülis nem ideológiáról volt szó, nem teológiai kérdésekben akart a pogány Jitró tanácsot adni (bár a Midrások szerint azért jött hogy betérjen, mások szerint be is tért), hanem reális adminisztrativ kérdésekben, amikhez láthatóan értett.
Vannak kései exegéták, akik biztosak abban, hogy Mózes is tudta amit Jitró tudott (naná) és csak merő udvariasságból irj a Tóra hogy "Mózes hallgatott apósa szavára" és kinevezett tizedeseket, századosokat, ezredeseket, stb – ezek a birósági fokozatok, amelyek átvették tőla a munka nehezét.
Figyelemre méltó amit Jitró mondott, a kiválasztandó birák jelleméről, természetéről, morális viselkedéséről. Nehéz, szinte lehetetlen mindezen tulajdonságokat egy emberben megtalálni. A hagyomány szerint összesen 78.600 biró volt, ami egy kicsit soknak tünik. Ez lehetetlen – jegyzi meg Ibn Ezra – hogy a felnőtt férfiak több mint 10% biró legyen, ezért ő más irányban halad ami a birósági hierarchiát illeti. Mindenesetre – jegyezte meg egy mult századbeli jó humoru exegéta – ha figyelembe vesszük mennyit pereskednek a zsidók és mennyi feljelentés és denunciálás van közöttük – lehet hogy ez a szám nem lesz túlzott...
Mindenesetre, ami megjegyzendő hogy jelenleg egy bürokratikus adminisztrációt állitott fel Mózes, Jitró tanácsára – de nem egy szellemi tanácsadó központot. Ez később jött, egy hetven tagu Szánhedrin formájában, amikor Mózes panaszkodott, hogy nem birja egyedül viselni a nép igáját (lásd Böhááloctchá szakaszában).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése