2011. július 3., vasárnap

HETI SZAKASZ - Bálák - 2011

                    Egy potenciális szamár


És az Örökkévaló megnyitotta a szamár száját és ő mondja Bileámnak: mit tettem neked, hogy megütöttél engem immáron háromszor? Mondá Bileám a szamárnak: mert csúfot űztél belőlem. Lenne csak kard a kezemben, meg is ölnélek. A szamár meg azt mondta Bileámnak: A te szamarad vagyok, rajtam  szamaragolsz  régtől fogva, mindmáig. Szoktam-e ilyet tenni teveled? Bileám : nem” (Bámidbár, 22, 28-30).

    Bileám, az egyszerű kuruzsló, egyszerre csak prófétává lép elő, hogy a világ népei ne mondhassák: ha nekünk is megadatott volna, hogy olyan prófétánk legyen, mint Mózes! S ekkor jön a mezopotámiai kuruzsló, szamárháton, hogy a moabita király parancsára, nagy jutalomért, kiátkozza a határhoz közeledő izraelitákat.

Útközben esik meg vele az az érdekes eset, hogy nőstény szamara szájat nyit és vitába száll gazdájával.

A továbbiakban a beszélő szamárról lesz szó.

Küldetése helyére menvén, az úton, Bileám szamara Isten angyalát pillantja meg, aki kivont karddal állt meg előtte. Az oktalan állat látja az angyalt, míg Bileám, a „próféta” nem lát semmit. A szamár megpróbál kitérni az angyal elől, majd amikor ez nem megy, mivel szűk ösvényen halad, odaszorítja Bileám lábát egy kerítéshez. Miután ily módon sem képes kitérni, lefekszik Bileám alatt. Az meg dühében ütlegelni kezdi a szamarat, s akkor zajlik le a fenti „párbeszéd”.

* * *


Bileám szamara nem az első és nem is az egyetlen állat a Bibliában, mely ember-módon megszólal. Megelőzte őt a kígyó az Éden-kertben, mely Évát csábította a bűnre. Erre az esetre egyébként olyan magyarázat született, miszerint a kígyó volt az állatok között a legokosabb (legfurfangosabb), s eredetileg tudott is beszélni, csak vétke folytán veszítette el ezt a képességét.

A beszélő szamár egyedülálló jelenség. Bölcseink csodát láttak benne, de különféleképen magyarázták meg az esetet. A Talmudban gúnyosan említik Bileámot, aki azzal kérkedik, hogy ő „ismeri a Fentiek akaratát”, de közben az derül ki, hogy szamarának gyakorlati meggondolásai is ismeretlenek előtte.

Nachmanides szerint a beszélő szamár csodája Bileám számára jelentett figyelmeztetést, hogy ne próbálkozzék az ő megszokott varázslásaival és ne akarja elátkozni Izrael népét, mert az, aki megszólaltatja a szamarat, az arra is képes, hogy elnémítsa a helytelenül beszélőket...

A Midrás behatóan taglalja a témát és messzemenő következtetéseket is levon.   Eszerint Bileám, aki az ókori Kelet „szellemóriásának” tartotta magát, kénytelen volt saját szamarának igazat adni. Maga az angyal is megerősítette ezt, mondván, a szamár mentette meg Bileám életét. Ha nem tért volna ki előle, „téged megöltelek volna és őt életben hagyom” (uo. 22, 33). S Bileám is belátja, hogy „vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz előttem” (uo. 34).

A Midrás még hozzáteszi, hogy a legoktalanabb állat (a szamár) legyőzte legokosabb(nak hitt) embert (Midrás Rábbá).

* * *


A racionális Tóra-magyarázók elfogadható, ésszerű magyarázatot igyekeznek adni a beszélő szamár „esetének” – ami nem könnyű feladat.
Maimonides, a Tévelygők Útmutatójában, próféciai vízióról beszél, mely szerint Bileámnak feltehetően csak úgy tűnt, hogy hallja.

Száádjá, a Gáon, azt tartja, hogy Bileám csak álmodta az egészet.

Ezek a magyarázatok, melyek alapjában véve egybecsengnek, érthetővé tesznek egyébként nehezen megmagyarázható dolgokat is. Például azt, hogy Bileám miért nem csodálkozik, hogy a szamara beszél hozzá? Vagy hol volt a két kísérője, akik nem tágítottak mellőle?
Amennyiben álmodta Bileám, akkor minden egyéb kérdés felesleges.

Luzatto más irányból közelíti meg a problémát. Azt állítja, hogy az Írás – a szamárral kapcsolatban – nem használja a beszél (dábér) igét, ami jelentheti azt is, hogy a szamár ugyan kinyitotta száját, de csak a szokásos állati hangokat hallatta, iázott, amiből Bileám  a saját fantáziájában keletkező szavakat értette ki. Viszont az sem tagadható, hogy – kettejük közöl – a szamár az, amelyik logikusan „beszél”, míg Bileám meghajol érvei előtt...

* * *


Bölcseink, az Ávot traktátusban (Atyák 5,6) azt fejtegetik, hogy – hasonlóan a mannához, Mózes csodatevő botjához, a szivárványhoz és egyebekhez – a szamár száját Isten a teremtés hatodik napján, estefelé teremtette.

A Misna magyarázói, köztük Tiferet Jiszráél, a danzigi rabbi, arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos dolgok, amik a teremtésben létrejöttek, csak a későbbi korokban kerültek felszínre, azaz kaptak szerepet. Így volt ez Bileám szamarával is – hiszen az eset és a teremtés között 2489 év telt el. A Teremtő úgy látta jónak, hogy bizonyos csodák, furcsa, természetellenes jelenségek akkor essenek meg, amikor ő ennek idejét látja.

 „A Misna szerzői – mondja Zangwill – ...az egyetemes törvény uralmát vélik felfedezni a kivételekben is. A csodákat külön kellett teremteni, de azok mégis a világrend szerves részei, amelyeknek meg kell jelenniük a kijelölt időben, mint a látszólag szabálytalanul száguldó üstökösöknek”. (Idézet Dr. J. H. Hertz rabbi Biblia-kommentárjából). Bileám szamara tehát egy „potenciális” szamár volt, s közel 2500 évet várt arra, hogy a történelem színpadára lépjen és eljátssza a teremtéskor rá kirótt szerepet.

* * *


A Midrás-bölcsek szerint, a szamár, miután elmondta mondókáját, azon nyomban kimúlt, hogy ne maradjon tanúja Bileám megszégyenülésének.

A hagyományos kommentátorok a szamár szavaiból „rajtam jársz régtől fogva mindmáig” azt is kihallani vélték, hogy Bileám fiatal ember volt, amikor Izrael kiátkozását elkövette. Ugyanis egy szamár igen rövid életű. A Talmud-bölcsek feljegyezték , hogy Bileám 33 éves volt, mikor meghalt.

A Midrás (Tanchuma) nevetségesnek tartja Bileám fenyegetőzését, amikor azt mondja a szamárnak: „lenne csak kard a kezemben, meg is ölnélek”.
Aki szavaival egy egész népet akar elpusztítani, annak egy szamár megöléséhez kardra volna szüksége? – jegyzi meg gúnyosan a Midrás.

* * *

 

Miért bocsátkozott az Örökkévaló egyáltalán alkuba Bileámmal? Miért engedte, hogy megáldja Izraelt és egyáltalán kinek kellettek az ő áldásai? Az Örökkévaló miért engedte megtörténni azt, ami Bileámmal és a szamárral megesett?

     Válasz: Az Örökkévaló akarata szerint történt minden, hogy a népek, saját prófétájuk szájából hallják Izrael nagyságát hirdetni, minek következtében nem merik majd megtámadni Izraelt. A népek – amelyek ismerték Bileám kapzsiságát – azt is hihették volna, hogy a zsidók megfizették Bileám szolgálatait. A beszélő szamár, mint természetfeletti jelenség, elhitette a kétkedőkkel, hogy Bileám áldása is ugyanabból az isteni sugallatból fakad, mint a szamár csodája... (Mesech Hochmá).

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése