2011. június 21., kedd

 

MAGYAR "ZSIDÓ" VALÓSÁG

 

          מחאה  נמרצת

 

   

 

"ענה כסיל כאיוולתו – פן יהיה חכם בעיניו" (משלי כו,ה ) "Válaszolj az ostobának, hülyeségének megfelelően, hogy ne tartsa bölcsnek magát!"(Példb.26, 5)

 

A "PROFESSZOR" ÉS A "BÁLVÁNYIMÁDÓK"

 

   A magyarországi un. neológia nagy eredménye – illetve vétke – hogy kitermelt egy olyan ám-hoórec tipust, amely már nem  is tudja magáról, hogy ő ám-hoórec (ignoráns, tudatlan, tanulatlan, paraszt-zsidó) és azt hiszi , hogy ő tálmid cháchám  - a nálánál még nagyobb analfabéták között.

 

     Mindig voltak zsidók akik a kőrülmények miatt nem tanulhattak – de ezek tudták magukról, hogy ők ám-Hóórecok, tisztelték azokat akik náluk többet tudtak és eszükbe nem jutott volna csepülni, vagy pocskondiázni őket.

 

Az emlitett neológ végtermék már lehet egy ám-hoórec "rabbi" is – több ilyent ismerünk – és végső fokon lehet egy gój is, akit suba alatt az utolsó pillanatban "betéritettek". Ez lehet egy gój professzor is, aki Kabalát és Zóhárt oktat, ott ahol a Nab pászkenol, miként kell Szmichet adni a "rabbik"nak.

 

     Ehhez a diszes társasághoz csatlakozott az utóbbi években, egy dégé nevű sült ám-hoórec, aki hetven és egynéhány évvel ezelőtt héderbe járt és ettől most a Halacha (bocs: "szertarhástan) professzora lett, abban a hires intézetben, amely a kommunista diktaturában "közép és kelet-európa egyetlen rabbiképzóje" volt. (A professzurát egyébként az Uj Élet legutóbbi számában kapta gjulitól,  abban a lapban amelyben ominózus cikke megjelent  a "bálványimádók"ról).

 

  Az illető dégé lett tehát az utóbbi időben az Urim Vetumim minden zsidó dologban, ő pászkenol, mi illik, mi elfogadható és mi nem pásszol a sipuccai diktatura fejeseinek, akiknek dégé alázatos, sőt nyalázatos szolgája (ingyen, mert neki  nem kell pénz, csak kóved – de az sok).

 

 Tegyük hozzá: dégé egy rendes orthodox család sarja, nagyapja máramarosi hászid zsidó volt – innen egyébként szigoruan askenáz háttere... – és a kommunista diktaturában fenntartott,  kántor barátjával és egy idős, orth. származásu, rabbival – egy kis templomot, ami aztán a lubavitsi "idegenlelküek" székháza lett. Szombatot is tartott – "amikor lehetett", kósert is tartott, "ahogy lehetett", és nem aludt el, szavaival "állt a vártán", őt bezzeg nem kellett az "idegeneknek" felébreszteni.

                                                  ***

     Ennekutána most dégé veszi magának a bátorságot egy teljes u.é. oldalon kioktatni a chábádot, pocskondiázni az Emihet és a lubavitsi rebbi זצל hiveit bálványimádóknak nevezni!   

 

  Mivel szerinte most "zsidó reneszánsz" van, á lá sipucca (és már szabad a házasságtörés á lá Feldmájer, mivel már nem köveznek meg érte) – igy eljutottunk a tökéletes  orvelli anarchia legfelső fokára, amikor a hazugság – ha sokszor ismétlik – igazsággá válik és minden tudatlan smendrikből a judaizmus professzora lehet!

 

  Mivel tudjuk, hogy dégé, gyalázatos cikkét, a sipuccai harmadik emelet fejeseinek rendelésére (vagy parancsára) irta – nem méltatnánk válaszra a báránybőrbe bujt Bocikát. De mivel a Halacha (nem a szertartástan!)  tiltakozásra kötelezi a hiveket, ha rabbijukat-rebbejüket gyalázzák – ezennel eleget teszünk a tiltakozás מחאה kötelességének!

  

   Az u.é. szerkesztősége is szégyelheti magát a gyalázatos cikk közléséért. Hacsak  - - - hacsak oda is elérkezett a "Fenti" parancs, aminek engedelmeskedni kell, mert jön a kirúgás.

 

Szegény, szegény magyar zsidóság, melynek dégé a judaisztikai "professzora" és az Örzse képezi ki gój rabbijait. Könyörüljön rajtuk az Ég, hogy (az "askenáz") Chátám Szófer szavaival) "ki ne száradjon a forrás és ki ne vágassék a cserje..."

 

 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése