ANARCHIA - TETSZÉS SZERINT(*)
A könyv laza keretben ismerteti a korszakot, amit egy mondattal lehet jellemezni: ez egy olyan időszak, amikor "nincs király Izraelben és mindenki azt teszi amit akar". A honfogaló törzsek szintén laza keretben, egyfajta törzsi federációban élnek, nincs karizmatikus vezetés; nincs egy Mózes (a "nap") vagy akár egy Jósuá ("a hold") aki összetartaná őket. Mindenki magának kapar, saját szőlője és fügefái alatt, az individualizmus orgiát űl, az ország határait senki nem védi;a silói Szentély müködéséről nincsenek még midrási hiradások sem; Pinchasz, a zelóta főpap, akinek apja, Elázár, Jósuá könyvének végén hunyt el, úgy látszik elvesztette ifjukori lendületét (lásd róla részletesen Naftali Kraus: Az Ősai Forrás(1) A Heti szidrák, Bálák és Pinchász szakaszaiban) és nemcsak a politikai vezetésben nem vesz részt, de a szellemi űrt, ami Jósuá halálával keletkezett – sem tölti be.
Az igy keletkezett vákumban, majdnem természetes, hogy bekövetkezik az amire Mózes, majd Jósuá figyelmeztettek. A környező népek szellemi, kulturális és vallási befolyása táptalajra lel a honfoglaló, materialista szemléletű hébereknél. A forgatókönyv szószerint azonos, csak a nevek változnak. A környező népek ( arámiak, midjaniták, emoriták, kanaániták és filiszteusok) valamint a belső ellenség, az "ötödik hadoszlop", akiket Jósuá nagylelküsége, vagy a geopolitika a helyükön hagyott – továbbra is bálványimádók: a Báál kultusz megfogja a hébereket, akikről lepereg a mózesi Tóra, amely sokat követel, nehezen tartható és mögötte egy láthatatlan, de érezhetően követelő és bosszuálló istenség. A bálványimádás tért hódit és vele együtt jön az ellenséges nyomás-hűbér-megszállás.
A NEMZETI HŐS MINT BIRÓ
Figyelmes és alapos olvasása a bibliai szövegnek és az összefüggő (nem kizárólag szavakra koncentráló) exegétikának, arra a meggyöződésre juttathat bennünket, hogy a baj nemcsak a szellemi ellenálló képesség csökkenésével volt. Ugyanis, Jósuá nem fejezte be – nem volt képes befejezni – a honfoglalást, sok munka maradt még utána és sokan voltak még a népek közül, akiket ezidáig nem tudtak a törzsek legyözni, egyrészt objektiv okok miatt, másrészt mert ellazsálták a honfoglalás befejezését.
Dr Jehuda Elicur irja a Dáát Mikra bevezetőjében a Birák könyvéhez, hogy egyes törzsek legyőzték ugyan a nekik jussolt területek őslakosságát, de félúton megálltak és megelégedtek azzal hogy hűbéressé tették öket. Ez később sulyosan megbosszulta magát. Jósuá ugyan meghagyta végrendeletében hogy fejezzék be a honfoglalást, , de ezt csak Jehuda és Simon törzsei vitték véghez. A többiek pihentek a babérokon, a gyors meggazdagodás útját keresték és az anyagi jóléttel együtt – jött a pogány elemek behatolása a zsidó hit és a jákobi örökség, belső rétegeibe.
Az idegen elnyomás kritikus fázisában rendszerint megjelent egy szabaditó, egy nemzeti hősként tisztelt valaki – lehetett az egy egyszerü ember is – aki Isten nevében felemelte az ellenállás zászlaját, maga köré tömöritette elsősorban törzsét és néha még egy-két törzset és felszabaditó háborut vivot az idegen elnyomó ellen, mikoris ezzel egyidejüleg megtisztitja az országot a pogány behatás külső jeleitől, bálványaitól, a Báál-kultusz látható megnyilvánulásaitól. Ez rendszerint egy szellemi felemelkedés keretében történik, a héberek megtérnek, belátják hogy vétkeztek és Isten megsegiti őket.
A nemzeti hős, a szabaditó, volt az un. sofét (biró), bár tevékenységére nézve inkább egy ad hoc vezető volt, aki a felkelés sikere után többé nem hallatott magáról. A Biblia nem tudósit milyen volt az élet egy ilyen "Biró" uralma alatt, csak néhol jegyzi meg, hogy mindenki azt tette amit akart, vagyis egy kedélyes anarchia állapota forgott fenn. Az Irás csak azt közli velünk, hány évig tartott a "biró" uralma, meddig terjedt hatásköre és mikor folytatták Izrael fiai ott ahol abbahagyták – rendszerint a biró halála után.
A "biró" fogalom tehát nem takart egy taláros birát, vagy egy nagyszakállas rabbinikus dájjánt, aki a Tóra alapján biráskodott. A birák legtöbbje tudatlan ám-háárec zsidó volt, akit azonban hite és személyes bátorsága valamint odaadásos készsége ültetett a vezetés székébe. Az ismertebbek között hadd emlitsük Sámsont, Gideont és Jiftáchot, akik a könnyebb fajsulyúak közé tartoztak, valamint Élit a főpapot, majd Sámuelt, aki a prófétaságot ötvözte a birói ranggal. Velük együtt volt vagy 16 biró; a legtöbbjükről ,nevükön kivül, alig tudunk valamit és még a Midrások sem tartották szükségesnek hogy bármit is mondjanak róluk.
A Birák könyvének elején vannak részek, amelyekkel már találkoztunk Jósuá könyvében. Ezek az átfedések jelentéktelenek, az exegetika itt-ott megmagyarázza őket, bár jelentőségük nincs. Ami a Birák könyvét emlékezetessé teszi, az Debóra költészete, Jiftách történelmi visszapillantása diplomáciai jegyzékéban, amit a támadó ammonitákhoz intézett; Jótám példázata és a fogadalmár , filiszteusverő Sámson avantgardista allűrjei, valamint az össznemzeti összefogás Benjamin ellen a givábeli förtelem megtorlásakor.
Mondhatnók, innen már csak egy ugrás a királyság. Azonban, ha azt hinnők hogy a királyság, mint egy fejlettebb uralmi rendszer, záloga lenne a zsidó monoteizmushoz való ragaszkodásnak – alaposan fogunk csalódni.
A SZERZŐ KILÉTE és a Birák kora
A talmudi hagyomány (Bává Bátrá, 14, b) egyértelmüen Sámuelt, - az utolsó birát és első prófétát – jelöli meg mint a Birák könyvének szerzőjét, együtt a nevét viselő, valamint az időben azonos Rút könyvével. A Bibliakritika szokásához hiven későbbre teszi a könyv szerzőségét és ezt arra alapozza, hogy a könyvben többször előfordul a "mind a mai napig" kitétel. Jehuda Elicur a hagyományhű Dáát Mikrában óvatosan megkerüli a "problémát", azzal hogy a Birák könyvét Sámuel "és tanitványai" irták.
Tartozunk az igazságnak azzal, hogy elmondjuk: a zsidóság, a zsidó hit, vagy akár a zsidó történetszemlélet, messze nem tulajdonit olyan nagy jelentőséget a bibliai könyvek szerzőségének, mint az un. bibliakritika. A lényeg a könyv tartalma, mondanivalója, beilleszkedése a bibliai könyvek láncolatába. Ebből a szempontból teljesen mindegy hogy ötven évvel előbb – vagy később – vetették papirra a Birák könyvét és hogy a szerző maga Sámuel volt, vagy egyik alárendelt iródeákja (ahogy a hagyomány szerint Jeremiás próféta könyvét, illetve próféciáit, iródeákja, Baruch ben Nérija, jegyezte le – lásd szócikkét).
Hasonló a szerző kilétének megállapitásához a kor behatárolása. A kronológiában két járható út van: egyike a világ teremtéséhez viszonyitani a különböző történéseket, mig a másika a polgári időszámitáshoz, illetve annak előttihez visszaszámolni, Tehát: Mondhatjuk azt hogy a Tóraadás aktusa Szináj hegyén, ahol elhangzott a Tiz Parancsolat, 2448 évvel a világ teremtése után volt. Ez azt jelenti hogy ma, amikor azeket a sorokat irom – a zsidó időszámitás szerinti Teremtés 5765. évében – 3317 évvel vagyunk a Tóraadás után.
Másik lehetőség azt mondani hogy a Tóraadás 1317 évvel volt az általános időszámitás előtt.
***
Ugyanigy lehet beazonositani a Birák müködési évét is – ha visszaszámolunk a polgári időszámitástól. Ebben a kb. 1400 évben benne van a egyiptomi kivonulástól a második Szentély pusztulás előtt 70.ig – minden emlitésre méltó esemény: a 40 esztendős vándorlás a pusztában; a Birák korának 366 éve; az első Szentély 410 és a második Szentély 420 éve (s a köztük levő 70 év), valamint a a Hasmoneus korszak, a római hódoltságig és a Szentély lerombolásáig Titus által. Ez durván 1400 év.
A számitáshoz szükséges adatokat a Talmudból, a Midrásokból és az Ocár Jiszráélből vesszük. Más források szerint lehet egy 30-50 éves eltérés, de ez lényegtelen. Van aki Jósuá 28 évét is beszámitja a Birák müködésébe – mivel mint jeleztük, ő biró is volt – és vannak akiknél a Birák korszaka Otniél ben Knáznál kezdődik, aki 1244-ben (az i.sz. előtt) kezdte el müködését (lásd a továbbiakban a Birák listáját).
Magában a Bibliában találunk két egyértelmü dátumot, amelyek alátámasztják a fenti számitást. Az egyik a Birák könyvében, a másik a Királyok könyvében. Az utóbbiban azt találjuk, hogy "négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból - - - kezdte el Salamon épiteni az Örökkévaló templomát" (1. Kir. 6, 1). Ebben plusz-minusz benne van a 40 éves pusztabeli büntetés-vándorlás, a Birák 366 éve; Dávid 40 éves királysága és Sámuel életkora (52), amely nagyrészt egybeolvad Dávid uralkodásával.
A Birák könyvében találjuk, Jiftách diplomáciai jegyzékében, hogy amikor válaszolt az ammoniták királyának, aki magának követelte Gileád földjét, azzal hogy valamikor az ővé volt – Jiftách ezt elutasitotta, mondván hogy Izrael nem vett el a moabitáktól semmit (részletes válaszát lásd szócikkében), majd pedig azzal érvelt hogy " 300 évig volt (lakott) Izrael (az emlitett területeken) - - - miért nem érveltetek akkor, miért nem próbáltátok (vissza)venni?" (Birák, 11. 26).
Mint látni fogjuk, a Birák müködése az ideiglenesség és rögtönzés jeleit viseli magán. De-facto NYOLC törzs előbb-utóbb képviselve volt (kivéve Reuvén, Simon és Áser és Gád törzseit). Jáir Gileádból valószinüleg Menasse törzséhez tartozott mint egykori névrokona, aki annakidején elfoglalta Gileádot.
***
Mielőtt sorra vennénk a birákat, álljon itt névsoruk, abban a sorrendben ahogy a Birák könyvében megjelennek:
1) Otniél ben Knáz , Jehuda törzséből, 1244 a polgári időszámitás előtt
2) Éhud ben Gérá, Benjámin törzséből, 1204 " " "
3) Sámgár ben Ánát, (törzse nincs emlitve), évei egyfolynak az előzőével
4) Debóra a prófétanő Efrájim törzséből 1124 a polgári i.sz. előtt
5) Gideon ben Jóás Menásse törzséból 1008 " " " "
6) Ávimelech ben Gideon " " 1044 " " " "
7) Tolá ben Puá Jiszáchár törzséből 1041 " " " "
8) Jáir a Gileádi a keleti törzsekből 1018 " " " "
9) Jiftách a Gileádi " " 979 " " " "
10) Ivcán (Boáz?) Bét Lechemből Jehuda t. 973 " " " "
11) Éjlon a zebulonita Zebulon törzséból 967 " " " "
12) Ávdon ben Hillél Efrájim törzséből 957 " " " "
13) Sámson a hős vitéz Dán törzséből 949 " " " "
14) Éli a főpap Lévi törzséból 929 " " " "
15) Sámuel a proféta Lévi törzséből 889 " " " "
Vannak aki az elején hozzászámitják Jósuát és a sor végén Éli két fiát, Joélt és Áviját – összesen tehát, eszerint 18 biró.
Most pedig lássuk őket és sztorijaikat – egyenként. Voltak Birák akikről oldalakat lehet irni, mivel az Irás és a Midrások sokat tudnak és tudatnak róluk. És vannak akikről néhány sor is erőfeszitést igényel. A modern exegéták és "kutatók" szerint voltak birák akik egyáltalán nincsenek a listán, az Irás nem is emliti őket. Azonban, szerintünk ez csak spekuláció, minden ténybeli alátámasztás nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése