2011. március 25., péntek

ZSIDÓ FOGALOMTÁR (VAGY "ZSEBRABBI") 18

ZSIDÓSÁG – ÁTÓL Z.ig

  

 TÖBB MINT EGY ÉVE JELENT MEG BUDAPESTEN NAFTALI KRAUS LEGUJABB KÖNVYE, AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 19. KÖTETE. EZ A ZSIDÓ FOGALOMTÁR.

 

 MIVEL A PESTI UJ ÉLET "FELSŐ UTASITÁSRA", MEGSZAKITOTTA A KÖNYVBEN FOGLALT INFORMÁCIÓ FOLYTATÁSOS KÖZLÉSÉT – MEGTESSZÜK EZT MI HELYETTE.

 s

SÁÁTNÉZ – (héber) len és kender keveréke a ruházatban, melyet a Tóra tilt (Lásd Kilájim). A tilalomnak a Tóra nem adja értelmét, és Bölcseink szerint ez azok közé a dolgok közé tartozik, amiért „a népek gúnyolják Izraelt”. A S. egy kevéssé ismert és meglehetősen elhanyagolt micva, de Izraelben laboratóriumok vizsgálják az öltözetet, nincs-e bennük S., és nagy, konfekciós üzemek állandó felügyelőt (lásd Másgiách) alkalmaznak e célból.

 

SÁBBÁT(héber), sábesz (jiddis), szombat. A zsidó nyugalom napja. A Tóra szerint az Örökkévaló hat nap alatt teremtette a világot és a hetedik napon – szombaton – megpihent. Ily módon mintegy tanúságtételként a világ teremtésére az egy Isten által – a zsidóság adta a világnak nemcsak a monoteizmust, hanem a heti szünnapot is, ami a modern világ egyik nagy vívmánya. Az utódvallások megtartottak a szünnapból valamit, de azt áttették, egyik vasárnapra, a másik péntekre. A zsidó szombat – amellett, hogy a totális fizikai szünnap és szellemi kikapcsolódás napja – nem esik a karaiták (l. o.) tévedéseibe, és a Szóbeli Tan (Tórá sebáál-pe) alapján kivédi a téves karaita (szó szerinti) értelmezés buktatóit.

 

SÁBESZGOJ – (jiddis) ahogy a goj (l. o.) nem egy pejoratív kifejezés, a S. G. még kevésbé az. Ez egy nem zsidó személy, aki a zsidó embernek bizonyos szolgáltatásokat végez szombaton, melyeket a zsidónak ilyenkor tilos csinálni, de a nem zsidónak szabad. Például: villanyt gyújtani, télen befűteni stb. Ezt a nem zsidó teheti ellenszolgáltatás, akár fizetség ellenében, vagy baráti segítségként. A zsidó embernek tilos egyértelműen felkérni a S. G.-t, hogy tegye ezt vagy azt. Azonban szabad utalni rá (Pl. azt mondani, hogy „jaj, de hideg van!”).

 

SÁCHRIT – (héber) a reggeli ima. A hagyomány szerint Ábrahám ősapánk vezette be. Főbb részei: a Smá Jiszráél (l. o.), az Ámidá (l. o.), amely 19 áldást tartalmaz. Hétfőn és csütörtökön a S. keretében tóraolvasás is van. A következő heti Szidra (l. o.) első bekezdését  („Séniig”) olvassák fel három embernek: Kohen, Lévi és Jiszráél (l. o.).

 

SÁDCHÁN (héber) sádchen (jiddis) házasságközvetítő. A S. intézménye annak idején nagy népszerűségnek örvendett a hagyományhű zsidóság körében. Az első házasságközvetítő a Tórában Eliezer volt, Ábrahám ősapánk házvezetője, aki Izsáknak menyasszonyt – a rokon Rebbekát – hozott a messzi Cháránból. Nem bizonyított, hogy a mai, ún. „szerelmi házasságok” jobbak, tartósabbak, mint azok, amelyek S. közreműködésével jöttek létre.

 

SÁJLE (héber) Séélá, halachikus kérdés, amit egy zsidó ember egy kompetens rabbihoz intéz. Egy S.-kat tartalmazó kötet neve – SU”T (Séélot Utsuvot – l. o.)

 

SÁJTL, SEJTLI – (jiddis) paróka. Az ortodox zsidó nők fejfedője.

 

SÁLESUDESZ (jiddis) a héber „szeudá slisit” (harmadik lakoma) korrumpált formája. Szombat délután, estefelé, a zsinagógában tartott S. a nap befejező aktusa. Kézmosás, utána esznek valamit, énekelnek és tóramagyarázatokat hallgatnak, egészen a szombat kimeneteléig.

 

SÁLOM ÁLÉCHEM (héber) Béke veletek! Hagyományos zsidó köszönési formula, a jeruzsálemi Talmud alapján. A szokásos válasz rá: Áléchem Sálom, vagyis „Veletek a béke!”

Egy péntek esti angyalköszöntő dal bevezető szavai is S. Á.-el kezdődnek. Ez a XVII. században a kabbalisták által bevezetett dal, arra a talmudi legendára épül, miszerint „két szolgálattevő angyal kíséri haza a zsidó embert péntek esténként a zsinagógából, egy pozitív és egy negatív angyal. Amikor hazaérnek és látják az égő gyertyákat, a terített asztalt és a bevetett ágyat, a jó angyal azt mondja: Bár a jövő héten is így lenne! Erre a negatív angyal is kénytelen áment mondani. Ellenkező esetben a rossz angyal kívánja, hogy így legyen máskor is, és a jó kénytelen áment mondani rá!” (Talmud, Sábbát 119,b). A legenda szerint ezeket az angyalokat üdvözöljük péntek este, és kérjük áldásukat.

Az angyalköszöntő Sálom Áléchem dal szövege, magyarul:

 

Békesség reátok, szolgálattevő angyalok, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő!  (Ezt háromszor megismétlik).

 

Jöttetek békében, a béke angyalai, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő! (Háromszor megismétlik)

 

Áldjatok meg békességgel, béke angyalai, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő! (Háromszor megismétlik).

 

Távozzatok békében, béke angyalai, a Magasságos küldöttei, a Királyok Királyának Ura, a Szent nevében, áldott ő!” (Háromszor megismétlik).

 

Majd ezt mondják:

„Angyalait rendeli melléd, hogy vigyázzanak rád, bármerre is jársz. Az Örökkévaló ügyeljen indulásodra és érkezésedre, ma és mindörökké!”

(Zsolt 91,11 és 121,8)

 

Ennek utána éneklik az Éset Chájil (Derék asszony) című dalt (lásd ott).

 

SÁMESZ(héberül sámás) templomszolga, egyházfi.

 

SÁVUOT (héber) a hetek ünnepe. Sziván hó hatodikán, hét héttel Peszách (l. o.) után. A Tórában az aratás, illetve a primőrök ünnepeként van említve, de Bölcseink hagyományaiban, vagyis a szóbeli Tanban – és imáinkban – mint a Tóraadás ünnepe szerepel. Egyike a három zarándokünnepnek, az imában az Ákdámut (l. o.) nevű arameus himnuszt recitálják, és van ahol Rút könyvét olvassák fel. S. éjszakáján szokás a zsinagógában vagy Tórát tanulni, vagy a Tikunt (l. o.) olvasni. Szokás tejes ételeket enni, folklorisztikus okokból.

 

SCHIV-M’RÁ(héber) haldokló. A háláchá utasítása szerint elfogadják a S. M. szóbeli rendelkezését és nem kell, hogy végrendeletét írásban adja. Szokás, hogy a S. M. megáldja gyermekeit halála előtt, és elmondja a Vidujt (l. o.).

 

SEHECHJÁNU(héber) „Hogy éltetett bennünket”. Köszönő áldás az Örökkévalónak, amikor beköszönt egy ünnep, vagy valami családi öröm adódik, vagy új ruhát öltünk, vagy olyan gyümölcsöt eszünk, amit idén még nem ettünk.

 

SÉJGEC – többes szám: skócim (jiddis), fiatal nem zsidók nem hízelgő elnevezése. Lásd: siksze.

 

SEKEL ősrégi héber pénznem. Sekel Hákódes (szent sekel) és fél sekel, amit évente adóba adtak a Szentély karbantartására (Máchcit Hásekel). Ma az izraeli pénznem neve, mint újsekel ismeretes.

 

SEPTUAGINTA (görög) a „Hetvenek” bibliafordítása. A zsidó hagyomány szerint Tálmáj (Ptolemaiosz) hellén király, aki Egyiptomban uralkodott, meg akarta ismerni a zsidó Bibliát, ezért összehívott hetvenkét zsidó bölcset és felkérte őket: fordítsák le a Tánáchot. Tálmáj külön-külön szállásolta el őket, és egyik sem tudott arról, mit ír a kollégája – mégis mindnyájan egyöntetűen fordították a Bibliát, és ugyanazon változtatásokat eszközölték (Megilla, 9a). Ez az, amit a tudomány ma Septuaginta néven illet. A Talmud (ott és másutt) felsorol több változtatást, amelyeket a tudósok eszközöltek. Zsidó részről nem fogadták kitörő örömmel a Biblia görög fordítását és voltak, akik összehasonlították ezt a napot azzal, amikor az aranyborjút csinálták, mivel kétségeik voltak afelől, van-e lehetőség a Tóra pontos és hűséges lefordítására.

 

SIKOR (héber) siker (jiddis) részeg/es. A magyar nyelvbe átvett héber fogalom.

 

SIKSZE – (jiddis) fiatal nem zsidó lány/nő nem hízelgő elnevezése. Lásd: séjgec.

 

SIRÁJIM(héber) maradék. Lengyel és galíciai eredetű chaszid rebbék szokása az általuk tartott összejövetelen (lásd Tisch) S.-t – az általa fogyasztott étel maradékát – kiosztani, amit a chaszidok „elhappolnak”.

 

SIRATÓFAL(héberül: Kótel Máárávi). A Templomhegyet egykor körülvevő fal megmaradt, nyugati része. A Midrás szerint „Soha nem távozott el a Schiná (az isteni Jelenlét) a nyugati faltól” (Tánchumá, Smot 10). Zsidók állandóan imádkoztak a S. mellett, még akkor is, amikor az arabok és a brit mandátum megnehezítette és lehetetlenné tette ezt. 1948 és ’67 között a S. jordániai uralom alatt állott, és zsidók nem látogathatták. Azóta központi zarándokhely Jeruzsálemben; naponta ezrek imádkoznak ott, tanulnak Tórát és tartanak Bar-Micvákat. Félünnepkor sok száz kohanita tart ott látványos áldást (Birkát Kohánim). A nők külön részlegben, a S. bal oldalán imádkoznak.

 

SIV’Á – (héber) hét. Ez a gyász hét napja, amikor valaki gyászolja közeli hozzátartozója elhunytát. Magyarországon úgy mondják, hogy „süvét ülni”. A gyász – amikor a gyászoló otthon ül, egy alacsony széken vagy kereveten, gumicipőben és fogadja a kondoleálókat – tulajdonképpen csak hat napig tart, mert a hetedik nap reggelén, rövid „ülés” után felkelnek. Ugyanis a nap egy része teljes napnak számít.

A gyászoló a S. alatt nem dolgozik, nem hallgat rádiót vagy tévét, ha férfi – háromszor naponta imádkozik, lehetőleg minjennel (l. o.), és Káddist mond (l. o.). A gyászhét hálácháit és szokásait – lásd a Sulchán Áruch magyar megfelelőiben. Ha S. közben beáll az egyik zarándokünnep, ez megszakítja a gyászt, és a hét kitöltöttnek tekintendő.

 

SIV’Á DÖNECHEMTÁ (arameus) a hét vigasztaló Háftárá, a Tisá Beávi utáni szombattól folyamatosan felolvasott hét vigasztaló Háftárá (l. o.), amelyek  Jesája próféta vigasz szavai a megváltásról.

 

SIV’Á NÖKIJJIM – (héber) hét tisztulási nap, mielőtt a zsidó asszony alámerül a mikvében (l. o.) havi tisztulási ciklusa befejeztével. Részletek – a Kicur Sulchán Áruchban, Donin és/vagy Lau rabbik könyveiben. Lásd: Niddá.

 

S’KAJACH – (eljiddisült héber), a Jáser Kocháchá verbális rövidítése. Ezzel gratulálnak annak, aki a Tóra elé járult, vagy az előimádkozónak, kántornak sikeres jelenéséért. Általános köszönetként is használják.

 

SLÁCHMÓNESZ – (jiddis) lásd Misloách Mánot.

 

SLIMÁZL – slemil (jiddis) ügyefogyott, szerencsétlen.

 

SLOSIM (héber) a gyász harmincadik napja. Utána már lehet borotválkozni és hajat vágatni. Szülők után a gyász egy évig tart, de Káddist (l. o.) csak 11 hónapig mondanak. Ha ünnep jön közbe, az a S.-ot is megszünteti, akárcsak a Siv’át.

 

SMÁD – (héber) kiirtás, a megsemmisülés eufémisztikus kifejezése ezzel a héber fogalommal, amely alatt hitehagyást, a zsidóság elhagyását értjük. Ha egy zsidó „smádolja” magát, ez azt jelenti, hogy kitért a hitéből. A tömeges S. azt jelenti, hogy az egyház vagy a világi hatóságok hatalmi szóval és erőszakos tettekkel kényszerítik a zsidókat a S.-ra.

 

SMÁ JISZRÁÉL (héber) Halljad Izráel! – a legszentebb zsidó ima, hitvallás, amelyben a zsidó ember hitet tesz a monoteizmus, az egyistenhit mellett. Bibliai eredetű: „Halljad Izrael, az Örökkévaló, a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy!” (5Mózes 6,4)

Naponta négyszer mondjuk, kétszer a reggeli, egyszer az esti imában, valamint lefekvés előtt. Haldokló jelenlétében (is) mondjuk, a halál pillanatában. Ezzel a verssel mentek a halálba azok a mártír, önfeláldozó zsidók, akik nem voltak hajlandók életüket hitehagyással megváltani.

A Talmud szerint, ha nincs rá más lehetőség, a Smá elmondásával minimálisan teljesítjük a napi tóratanulás parancsolatát.

 

SMINI ÁCERET (héber) a nyolcadik nap, amely ünnepi nagygyűlés. Szukkot ünnep utolsó napja, amely egy önmagában álló ünnep, ekkor már nem ülünk a sátorban. Izraelben, ahol az ünnepek egynaposak, a S. Á. egyúttal Szimchát Tóra (l. o.) is. Külföldön, vagyis Izraelen kívül, ez egy külön nap, az ünnep kilencedik napja.

 

SMITÁ (héber) minden hetedik évben a Tóra kötelezi a zsidó földművest Erec Jiszráélban (de külföldön nem) parlagon hevertetni földjét, nem vetni és nem aratni. Ami magától megterem – az mindenkié, nem szabad áruba bocsátani, de a tulajdonos ugyanúgy élvezheti, mint bárki más.

Napjainkban ez a tóraparancsolat csupán Midörábánán (l. o.) érvényes, de Izraelben a vallásosabb közönség betartja, és csak nem zsidók által termesztett mezőgazdasági termékeket használ. Az 5768-as (2008) év S. év volt Izraelben. Ez éles vitákat váltott ki, miután az országos főrabbinátus, a néhai Kook főrabbi által ideiglenesen bevezetett „eladás” alapján áll (kvázi eladják Izrael földjeit egy nem zsidónak, ahogy Peszách előtt eladják a chámécot (l. o.). A S. törvényei és törvényerejű szokásai sokrétűek, bizonyos vonatkozásokban az évelő gyümölcsökre is vonatkoznak

 

SMUÁ RÖCHOKÁ – (héber) elkésett hír. Ha valaki egy közeli hozzátartozója haláláról késve értesül – akkor nem kell hét napig gyászolnia (lásd Siv’á). Részletek a Kicur Sulchán Áruchban vagy Donin Zsidónak lenni című könyvében találhatunk.

 

SOÁ (héber) holokauszt (l. o.). A Bibliában több helyen előforduló kifejezés (Példabeszédek 3,25; Jesája 10,3 és Cfánjá 1,15) tragédiát, nagy szerencsétlenséget jelent, de nem fedi azt, ami valójában történt a XX. században.

 

SOCHÉT – (héber), sajchet (jiddis) vagy sakter – rituális metsző, aki a háláchá (l. o.) által megengedett állatokat, szárnyasokat, rituális módon levágja. Bizalmi állás, amit mindenkor megbízható, istenfélő emberekkel igyekeznek betölteni. A legfontosabb elvárás a S.-tól – azonfelül, hogy tudja a szakmájába vágó háláchákat –, hogy a kése csorbítatlanul éles legyen. Ezt időről-időre be kell mutatnia az őt felügyelő rabbinak. A S.-tól elvárják, hogy Tálmid-Cháchám (l. o.) is legyen, de a pászkenolás (l. o.) a rabbi dolga.

 

SÓFÁR (héber) kürt, kos szarvából. Az ünnepi liturgiában (Ros Hásáná) jelentős szerepet játszik. Már a próféták említik a S.-t, melynek hangja megremegteti a lelket. Jom Kippur kimenetelekor a S. hangjára ér véget a böjt.

 

SÓHER – (eljiddisült héber) eredetileg Sáchor – fekete. A pesti szlengben lerobbant, pénztelen valakit jelenít meg.

 

SÓLET (héberül chámin l. o.), jiddisül Tsólnt. Jellegzetes zsidó szombati étel, amit a szombat beállta előtt megfőznek, és másnap délig melegen tartanak

 

SOR HÁBÁR (héber) az őstulok; mitológiai lény, a Leviatán (l. o.) párja.

 

SRÁCIM(héber) csuszómászók, férgek, bogarak, zöldségben, gyümölcsben, melyek „élvezetét” a Tóra tiltja. Ide tartoznak a tengervízben élő S.: a rákok és egyebek, amelyek élvezete tilos, mint a sertésé.

Ezenkívül van nyolcféle nagyobb csúszómászó, amelyeket nemcsak enni tilos, de érintésük tisztátalanná tesz.

 

STATUS QUO ANTE a magyar zsidóság tragikus szakadásakor (1870), az a rész, amely ellene volt a széthúzásnak, és nem akart sem ide, sem oda csatlakozni – S. Q. A. néven vezette tovább életét, hasonlóan a lengyel, román és orosz zsidósághoz, ahol nem volt szakadás. Ez így folytatódott 1949-ig, az erőszakos, hatósági egyesítésig. Már ennek előtte a S. Q. A. közösségek nagy része eltűnt, szétporladt, felszívódott. Az egyesített, kommunisták által uralt hitközségben (Miok), csupán az ortodoxoknak sikerült külön tagozatként fennmaradni (l. o.). A S. Q. A. reprezentatív nagytemplomát a Rumbach utcában, a kommunista hitközség eladta, majd visszakapta, és jelenleg romjaiban szerepel mint turista attrakció.

 

STRÁJMLI(jiddis) állati prémmel (rókafarok) körülvarrt kalpag, a lengyel chaszid zsidó férfiak szombati és ünnepi fejfedője. Állítólag évszázadokkal ezelőtt a lengyel nemesek viselete volt. Mások szerint megkülönböztető jel volt, amit a lateráni zsinat kényszerített a zsidókra: állatfarkot tűzni öltözetükre. A S.-n 13 rókafarok van.

 

SULCHÁN ÁRUCH – (héber: „terített asztal”). Zsidó halachikus törvénytár. Rabbi Joszéf Káró négyrészes összefoglaló műve, amely a naprakész háláchát tárja az érdeklődő elé. Részei: Orách Chájjim (a mindennapi valamint szombati és ünnepnapi törvények); Jore Déáa kásrut (stb.) törvényei; Chósen Mispát (a magánjog háláchái) és Even há-Ézer (a házasságjog, a családi élet stb. törvényei). Lásd háláchá.

     Hasonló művek léteznek több formában, több kiadásban, több szerzőtől is. Az ismertebbek: S. Á. Háráv, melynek szerzője a ladii Schnéur Zálmán, a Chábád (l. o.) megalapítója; Misna Brura, a radini Cháféc Chájjim műve; a rövidített Kicur S. Á., az ungvári Slomó Ganzfried alkotása (létezik régies magyar fordításban, három kötetben), valamint Chájé Ádám, Chochmát Ádám, stb.

    Magyarul megjelent: Zsidónak lenni, az amerikai Hayim Halevy Donin rabbi műve (Budapest, Göncöl Kiadó), Naftali Kraus és Mikes Katalin fordításában, valamint rabbi Jiszráél Méir Lau rabbi könyve, Efrájim Jiszráél fordítása, melyet Izraelben adtak ki.

 

SUL –  (német) jiddis: sil, sül. Zsinagóga, zsidó templom.

 

SU”T – (héber, rövidítés) Séélot utsuvot = kérdések és feleletek. Rabbinikus válaszok összessége korabeli halachikus kérdésekre. A Su”tok, amelyek a középkorban íródtak – meglepően pontos képet adnak a zsidók akkori életéről, és így történelmi jelentőségük is van. Azonkívül a rabbik ma is merítenek belőlük halachikus döntvényeikben, az összehasonlítás alapján.Több mint tízezer Su”t összeállítást ismerünk.

 

SVÁT – a héber naptár 11. hónapja. S. 15-én van a Fák Újéve. (Lásd – Tu Bisvát)

 
(FOLYT.KÖV.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése