| Ha egymondatos kérdés-felelet játékot játszanánk - a válasz rövid és egyértelmű lenne: a Halacha ellenzi, sőt szigorúan tiltja a vegyes-házasságot, amelyben a zsidóság halálát látja.
(Lásd, a témához kapcsolódóan a Mit mond a halacha a zsidó házasságról és válásról, valamint a betérésről szóló cikkeket, amelyek a k0yelj0v0ben ker-lnek fel a bloggra().
A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Tilos, tilos, de mi a helyzet, ha egy zsidó eltekint a Halachától, és mégis elvesz egy nemzsidó nőt? Vagy egy zsidó lány hozzámegy egy ségechez? Mondjuk polgári esküvőt kötnek. Vagy egy reform-rabbinál? Érvényes-e a Halacha szerint egy ilyen házasság vagy sem? És mi a gyerekek státusa? És ha elválnak, férjezettnek számit-e egy zsidó nő, aki nem kapott - mert nem kaphatott - nemzsidó férjétől getet, az egyedül érvényes zsidó válólevelet?
A téma nem akadémikus és nem ma született. Gyökerei a régmúltba nyúlnak, de ma aktuálisabb, mint valaha, mivel a probléma soha nem öltött olyan méreteket, mint ma és túlzás nélkül állítható, hogy a zsidó nép létét fenyegeti. Amerikában és másutt, a szabad világban, ahol a vegyes-házasság már elérte és túl is lépte a 60% - ma már azok is kongatják a vészharangot, akik eddig nem ellenezték, sőt elősegítették a szélsőséges asszimilációt (lásd a továbbiakban).
Vegyes-házasok Egyiptomban és Kánaánban
A zsidó nép több mint 3000 éves fennállása óta (a Tóraadás több mint 3300 évvel ezelőtt volt), szembesül a vegyes-házasság problémájával és védekezik ellene. Tudjuk, hogy az ősapák ellenezték a kanaánita őslakossággal való házasságot, mivel azok nemcsak pogányok, hanem erkölcstelenek is voltak. Ennél fogva mind Izsák mind Jákob a családból nősült, annak mezopotámiai ágából. A több mint 200 esztendős egyiptomi tartózkodás során nem kevés héber lépett vegyes-házasságra egyiptomi őslakókkal - ennek "eredményét" nevezi a Tóra "gyülevész népség"-nek (Luzzatto), akik állandóan zúgolódtak és szították az elégedetlenséget, sőt sokak szerint az aranyborjút is ők csinálták.
A Tóra következetesen tiltja a vegyes-házasságot, mivel annak egyenes következménye, hogy a nemzsidó fél eltéríti a zsidó felet a zsidóságtól és megnyitja előtte a pogány világ kihívásait.
"Ne házasodj össze velük, ne add lányaikat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül. Mert eltérítik fiaidat tőle és más isteneket (kultúrákat) fognak szolgálni..." (5 Mózes, 7, 3-4).
Ez a Tóra parancsa, ami ma is érvényes és aktuális, mint évezredekkel ezelőtt. Ha a mai gójok egy része nem is bálványimádó a szó vulgáris értelmében - de más a kultúrájuk, a szellemi világuk és egy zsidó, ha belecsöppen ebbe - annak nincs kiút visszafelé. Ezt a gyakorlat világszerte mutatja.
Az első zsidó államiság korában aránylag igen kevés vegyes-házasság volt és ezekben az esetekben a nemzsidó fél előbb betért. Ezzel szemben a második templom építése idején, illetve azt megelőzően Babilóniában, igen nagy volt a vegyes-házasságok rátája és Ezra az Írástudó, kikelt ez ellen és elérte az idegen asszonyok eltávolítását. Volt ebből nagy sírás-rívás de Ezra kemény akciója mentette meg a maga idejében a zsidóságot a beolvadástól a gój környezetbe.
Itt is és a Tóra szövegében is a hangsúly a nemzsidó nőkön van, akik eltérítik férjeiket a zsidóságtól. A fordított eset is tilos, de enyhébb elbírálás alá esik, mert ha a házasság eleve érvénytelen is - de ha az anya zsidó - akkor gyerekei is zsidónak számítanak. A Tóra szövegében ez kitűnik abból "hogy eltérítik fiaidat" - a nemzsidó lányok.
A kohanita lány árulása
A Talmud feljegyez egy esetet, amely a Hasmóneusok korában, a görög hódoltság idején történt. Egy Mirjám Bát Bilgá nevezetű zsidó lány, egy neves kohanita család sarja, hitehagyott lett és feleségül ment egy görög zsoldoshoz. Ezzel nem elégedett meg, hanem bement a Szentélybe, sarujával belerúgott az oltárba és azt mondta "Lokus, lokus (görögül: farkas), meddig emészted még a zsidók pénzét, de nem segítesz rajtuk, amikorra erre szükségük van!?" Ezzel a hitehagyott Mirjám mintegy "bírálta" Istent, aki az oltár révén elfogad áldozatokat, de nem segíti a zsidókat, amikor erre rá vannak szorulva.
A Talmud megjegyzi (Szukká traktátus végén), hogy amikor a Hasmoneusok kikergették a görögöket a Szentélyből, a lány családja, akik szolgálattevő kohaniták voltak a Templomban - példás büntetést kapott, mert így nevelték lányukat.
A galutban a legtöbb esetben a zsidók megvetésének tárgya volt az a hitsorsos, aki vegyes-házasságra lépett, bár voltak esetek, amikor a rabbik hajlandónak mutatkoztak a nemzsidó felet betéríteni - ha az a férfi volt.
Mindenképpen az egyértelmű Halacha szerint egy ilyen házasság eleve érvénytelen, akár polgári akár "egyházi" - ami azt jelenti, hogy egy ilyen pár megesküszik a keresztény pap, a moszlim kádi vagy a városházi tisztviselő előtt.
Érvénytelen - mintha meg sem történt volna. A Sulchán Áruch (Even Haezer, 44. 8) lakonikusan megjegyzi, hogy "ha egy zsidó elvesz egy gój (áku"m) nőt - az olyan, mint a semmi", mivel a házasság eleve annullálva van, vagyis érvénytelen. Ugyanez a helyzet, ha egy gój férfi vesz el egy zsidó nőt. Ugyancsak ott mondja ki a Sulchán Áruch, hogy egy gój nő gyereke ugyanolyan gój mint ő - annak ellenére, hogy kvázi zsidó férje van (uo.8,5).
A polgári házasság sem érvényes
Az eredeti, tórai majd talmudi tilalom "pogány" bálványimádó népekről beszélt, mintha a tilalom csak azokra vonatkozna. Ennek alapján voltak, akik feltételezték, hogy más a helyzet a mai gójoknál, akik nem bálványimádók. Mivel egyáltalán nem vallásosak, vagy ha moszlimokról van szó - azok nem számítanak a Halacha szerint bálványimádóknak, mivel nincsenek faragott képeik - és így a velük kötött házasság érvényes, legalábbis abból a szempontból, hogy a feleségnek kell kóser get, ha elválnak és anélkül továbbra is a férjes asszony státusában marad.
Ezt a feltevést azonban elutasította több halacha tekintély, köztük Izrael egyik volt főrabbija, B.Z. Cháj Uziél. Ő az egyik kérdező rabbinak adott válaszában részletesen kifejti, hogy a hangsúly nem a pogány, primitív bálványimádón van, hanem azon hogy az illető nem hisz a Tórában - és ez minden gójra vonatkozhat, még ha nem is "vallásos" abban a vallásban, amiben született. Így ezek házassága semmis - zsidó szempontból és a nőnek nincs szüksége getre.
Ezzel szemben - írja Uziél főrabbi - egy istentagadó, vagy akár kitért zsidó ("mumár") esküvője érvényes és kell get az asszonynak Itt is az Even Haezert idézi Uziél főrabbi, uo. 44, 9. (lásd Uziél rabbi részletes válaszát "Tchumin", 13, 283-285 ol').
Hasonló értelemben minősíti semmisnek rabbi Mose Feinstein amerikai kodifikátor, az askenáz zsidóság elfogadott poszékja, a polgári esküvőket, amiket zsidók kötnek nem-zsidókkal. A legtöbb esetben itt sem kell az asszonynak get, mivel a házasság eleve nem volt "házasság" annak zsidó értelmében és az nem érvényes. Ennél M.F. tovább megy és azokat a ceremóniákat is semmisnek tekinti, amelyekben egy "reform rabbi" és egy keresztény pap együttesen celebrálnak egy kvázi vallási esküvőt - ha a pár egyik fele nem zsidó.
Az ilyen összefonódások sok problémával járnak, főleg ami a gyerekek sorsát illeti. Izraelben szegény sorsú, keleti törzsekből származó lányok, kerülnek arab falvakba, miután egy magát zsidónak kiadó arab fiú elcsábította őket. A lányok kötelesek felvenni a moszlim hitet és csak miután néhány gyereket szültek, fogják fel milyen lehetetlen helyzetbe kerültek. Az ilyen "házasságok" is semmisek és sokszor - de nem mindig - sikerül a szerencsétlen lányt az őt majdhogy fogva tartó arab faluból kimenekíteni, gyerekeivel együtt, nem egyszer csak azután miután a "szerető férj" egy további feleséget vásárolt magának és így a zsidó lány "másodfeleség" lett.
(A vegyes-házassággal ellentétben, ha egy zsidó férfi és nő együtt él vallási vagy akár polgári esküvő nélkül, akkor a pár a Halacha szerint házasnak számit, és a nőnek kell hivatalos válólevelet (get) kapni. Enélkül férjes asszonynak számit a Halacha szerint, ha párja elhagyta.
Probléma - a temetőben
A vegyes-házasságok szerteágazó problémájának, vannak meglepő oldalágai is. Izraelben, ahová az elmúlt években többszázezer pravoszláv orosz jött be, mint akik zsidóknak számítanak a Hazatérési Törvény alapján - a probléma eljut a...temetőbe is. Ha egy vegyes-házasságban élő orosz gój elhalálozik - hová temessék el? Izraelben nincsenek gój temetők, és zsidók nem temetkeznek gójokkal együtt.
A bevett, illetve kényszer-megoldás, hogy a zsidó temetőkben, külön, elkerített parcellákat létesítenek nem-zsidóknak. Itt azonban felmerült a kérdés, nincs-e ebben a megoldásban de-facto elismerése a vegyes-házasságoknak?
Rabbi Elijáhu Báksi-Doron, a volt izraeli országos főrabbi, responzájában elismeri, hogy ilyen aggodalom található a középkori kodifikátorok írásaiban, de hosszas latolgatás után arra a meggyőződésre jut, hogy ez az aggodalom, csak külföldön érvényes. Izraelben kell megoldást találni a nemzsidók tiszteletteljes eltemetésére és ez lehetséges külön parcellákkal, amiket legalább négy méter és egy élő sövény választ el a zsidó temetőtől ("Tchumin, 17, 123-133 ol'). Báksi-Doron főrabbi idézi r' Mose Feinsteint, aki responzájában megengedi, hogy - kívánságára - egy zsidót nemzsidó felesége mellé temessenek az említett külön parcellában ("Igrot Mose, Jore Déá, 3, 147). Ez volt az alapja az izraeli országos Főrabbinátus Tanácsa döntésének ezügyben.
"Zsidó nevelés" egy gój gyereknek?
Visszatérve témánkhoz: a Halacha művelői egyetértenek abban, hogy polgári házasság még abban az esetben is semmis, ha két zsidóról van, hát, még ha vegyes-házasságról, amit semmilyen ceremónia nem tud - a Halacha szerint - érvényessé tenni.
Amerikában, az elmúlt években, a zsidó vezetők "észrevették", hogy a robogó vonat közeledik a végállomáshoz: az asszimiláció olyan mérteket ölt, hogy rövidesen nem lesznek zsidók. Már ma is több mint egy millióval kevesebb zsidó van, mint a "mitológiai" 6 milliós szám.
Ennélfogva most történnek kísérletek a tendencia megállítására, esetleg megfordítására. Vannak, aki azzal áltatják magukat, hogy az utóbbi években nem növekedett a vegyes-házasságok rátája. Vannak, akik helyes meglátással a zsidó nevelés fontosságát hangoztatják és követelik, hogy a zsidó szülők ne elégedjenek meg az ún. Sunday Schoollal (ami megfelel a valamikor Magyarországon létezett egyszer egy heti "Talmud Tóráknak") hanem járassák a zsidó gyerekeket napi zsidó iskolákba.
Ez persze igaz, de a nagy kérdés, kik fognak tanítani és mit ezekben a zsidó iskolákban? Azok a reform rabbik, akik részt vesznek az intermarriage szertartásokon, egy keresztény pappal az oldalukon? Másik, nem kisebb probléma, hogy a létező iskolák mind magánkézben vannak és nagyon drágák. Sok szülő nem képes megfizetni évi 18 ezer dollár tandíjat egy gyerek után, pláne ha több gyereke van. Most próbálnak egy alapot létesíteni, amely finanszírozná ezen gyerekek zsidó tanulmányait.
A most kidolgozás alatt lévő tervek szerint az amerikai zsidó szervezetek több fázisból álló tevékenységgel szeretnének gátat vetni a gyorsütemű asszimilációnak:
1) Próbálni rábeszéléssel, valamint klubok létesítésével, elérni, hogy a zsidók egymás között házasodjanak.
2) Ha ez nem megy és valaki vegyes-házasságra akarna lépni, akkor presszionálják, hogy a nemzsidó fél térjen be.
3) Ha az illető erre nem hajlandó, akkor oda hatni, hogy a gyerekek zsidó nevelést kapjanak. Illetve nevelésükben ne domináljon a nemzsidó fél befolyása.
Fölösleges mondanunk hogy ez fából vaskarika. Egyrészt mivel a zsidóság nem "presszionál" betérésre. Másrészt mivel egy gój mama gyerekének "zsidó nevelése" csak további vegyes-házasságot eredményezhet.
A baj az, hogy a mentő terv kidolgozói (nem lenne okos dolog itt neveket említeni), - akik már belátták, hogy a vegyes-házasságok a zsidóság sírásói - olyan (többségükben) reform zsidók, akiknek családjaikban is vannak vegyes-házasságok, és így azok lábujjhegyen közlekednek, hogy meg ne sértsék az érintetteket.
Összegezve: Ahol masszív vegyes-házasság dívik, amit nem kísér masszív h a l a c h i k u s betérés - ott a zsidóság halálra van ítélve és kihalása csak idő kérdése. Ez áll mind Amerikára, mind Magyarországra, mind minden olyan országra, ahol dúl az asszimiláció és magas a vegyes-házassági ráta. A fenti cikk Naftali Kraus könyvében "MIT MOND A HALACHA" - Az Ősi Forrás(15), Budapest, 2005, jelent meg.
HALACHA a zsidó vallás törvényeinek összefoglaló neve. Ismert döntvénytárai Joszef Káró Sulchán Áruchja, a Remá megjegyzéseivel, valamint Maimonidés Jád Hácházáká (14 kötetes) törvénytára. A Responsum irodalom évszázadok óta kíséri és bővíti, aktualizálja a Halachát, hogy az a modern kor minden kérdésére választ adjon. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése