A REBBE ÉS ÉN(1)

Tfilinrakás, reggel  hatkor

 

    Zalman Lipsker rabbi Philadelphiában mûködik sliáchként, kis híján fél évszázada. 1961 nyarán, egy késõ este visszatért a 770-be, miután részt vett a Chábád rabbinövendékeinek nyári látogatási programjában. Aznap este különleges találkozásban volt része, amelyre a JEM videójában emlékezett vissza.

„

Csütörtök esténként a Rebbe privát audienciákat tartott. Úgy emlékszem rá, mintha ma lett volna. Körülbelül hajnali két óra tájt jöttem a tanházba, és elaludtam. Ahogy ott bóbiskolok, valaki megérint... Nem reagáltam. Megint valaki megérint. Azt mondtam magamnak, ha megint nem hagy békén, hát megmondom neki a magamét. Persze megint megérintett. Felemeltem a fejem: Hodakov rabbi volt, a Rebbe titkára." 

    Hodakov rabbi nagyon udvariasan beszélt a megdöbbent fiatalemberrel:

„Reb Zálmen?" – kérdezte. „Mikor érkezett vissza?"

 „Most, az este." – felelte Lipsker rabbi.

 „Szeretne-e tenni valamit?" – folytatta a kérdezõsködést

„Tudtuk, hogy ha Hodakov rabbi kérdezi, nem akarnánk-e tenni valamit, akkor az „odafentrõl" jött, hát azonnal igent mondtam. A bor erõs, de a félelem eloszlatja az erejét – mondják, ha ott a tisztelet, az ember tüstént kijózanodik – és felébred.

 

    Követtem a rabbit a szobájába, hogy elmondja, mirõl van szó."

„Adok magának egy pár tfilint, elviszi Long Beachre. Long Beachen él egy ember, bizonyos Louis Shelder. Vigye el neki a tfilint, és vegye rá, hogy tegye fel. Ne menjen oda reggel hat elõtt, mert fölkeltené az álmából. De hat után se, mert még elszalasztja." – mondta Hodakov rabbi. 

    

Lipsker rabbi megmosakodott, és elindult.

„

Ügyeltem rá, hogy idõben érkezzem. Fél hatkor már az ajtaja elõtt álltam.  Pontban hatkorkopogtam az ajtón, és bizony ki is nyitották nekem. Ott állt, menetkészen. Elmondtam, hogy Zálmen Lipsker vagyok, a lubavicsi Rebbe küldött, hogy feltegyem ezt a tfilint. Megkérdeztem, õ-e Shelder úr?"

Azt mondta: „Én vagyok, jöjjön be." – Odabent volt egy kislány. Nyár volt, kora reggel. Shelder úr elsõ ízben tette föl a tfilint. – „Fizethetek magának valamit?"

 

„Nekem?!" – döbbent meg Lipsker rabbi.

„

Hová megy innen?" – kérdezte Shelder.

„Crown Heightsbe megyek." – õ Manhattanbe ment, együtt indultak útnak.

„A maguk lubavicsi Rebbéje aztán valaki..." – mondta út közben Shelder – „Tegnap 11 óra körül a Rebbénél voltam. Míg ott voltam nála, a beszélgetés közepén egyszercsak a Rebbe megkérdezte tõlem, fel szoktam-e tenni a tfilint. Mondtam neki, hogy  nem szoktam.

 Beszéltünk tovább más témákról. Késõbb megkérdezte tõlem, ha volna tfilinem, föltenném-e? Mondtam, hogy nem tudom, hogyan kell, és beszélgettünk tovább.

 

 És megint kérdezett: ha volna tfilinem, és valaki megmutatná, hogyan kell föltenni, föltenném? Nem sok választásom maradt. Azt mondtam neki, igen, feltenném. Tovább beszélgettünk. Megtudta tõlem, mikor jövök el otthonról, hogy néz ki a napom. És beszélgettünk tovább.

 

 És itt vagyok – mert elküldte magát, hogy föltegye velem a tfilint."

(Forrás: Gut Sábesz, Bpest)