SIMON JÁCOBSON RABBI: TARTALMAS ÉLET
ZSIDÓ FILOZÓFIA A LUBAVITSI REBBE GONDOLATAI ALAPJÁN
A SZERZŐ BEVEZETŐJE
Nem számít, mennyire vagyunk műveltek, nem számít, mennyire vagyunk boldogok, gazdagok vagy tehetségesek, egy ponthoz elérve azon vesszük észre magunkat, hogy az élet mélyebb értelmét keressük. Sohasem éreztük még olyan intenzíven ezt az érzést, mint napjainkban. Elolvassuk minden filozófus, pszichológus és spiritualista minden elképzelhető művét, keressük az élet értelmét az imádság házában és a saját szívünkben.
Mennyiben más ez a könyv? A Tartalmas élet egyfajta válogatás, összefoglaló a köztiszteletben álló spirituális vezető és tanító, Menachem Mendel Schneerson rabbi filozófiájából, annak a vallási vezetőnek a gondolataiból, akit világszerte csak „a Rebbe” néven ismertek. A Rebbe, noha zsidó vezető volt, univerzális gondolatokat fogalmazott meg, s egyszersmind példát is mutatott azokra: arra szólította fel az embereket, hogy éljenek termékeny és erényes életet, és síkra szállt minden ember egységéért. 1994. június 12-én bekövetkezett elhunytát nemcsak az általa 44 éven át vezetett chászid lubavicsi mozgalom tagjainak százezrei fogadták mély megrendüléssel, hanem államfők, vallási vezetők, fontos véleményformáló személyiségek is, és mindazok a milliók, akik felismerték vezetői önzetlenségét, mély spiritualitását és elhivatottságát, amellyel az oktatás ügyét és a társadalom jobbításának ügyét szolgálta.
Ez az első olyan könyv, amely a széles közönség számára is bemutatja a Rebbe eredeti tanításait. E könyv, noha tartalmaz a Rebbével kapcsolatos adatokat, mégsem életrajz; bár foglalkozik teológiai témákkal, nem teológiai mű; és bár a Rebbe mind világi, mind spirituális területeken köztiszteletben álló tudós volt, ez a kötet nem tankönyv. A Tartalmas élet célja, hogy a mai olvasónak – vallásosnak, és nem vallásosnak, zsidónak és nem-zsidónak egyaránt – új perspektívát kínáljon az élet minden aspektusára vonatkozóan, legyen az akár a leghétköznapibb kérdés, akár a legbonyolultabb lelki probléma. Mindemellett e könyv célja, hogy gyakorlatias legyen, egyfajta útmutató egy tartalmasabb élet megvalósításához.
Noha a Rebbe tanítása és vezetői tevékenysége valóban forradalmi volt, üzenete éppenséggel nem nevezhető újnak. Olyannyira nem, hogy ereje a nemzedékek hosszú sorára visszavezethető Tóra-hagyomány folytatásában rejlik. A Tóra (a szó „utasítás”-t is jelent) nemcsak a Bibliát foglalja magába, hanem az összegyűjtött írásos és szóbeli tanításokat is, azok értelmezését és alkalmazását, ahogy azok a Mózestől kiinduló megszakítatlan láncon keresztül mesterről tanítványra öröklődtek. A Rebbe a modern élet valamennyi kérdésére választ talált a Tórában – ugyanabban a Tórában, amely Mózesnek adatott a Szináj-hegyen, ugyanabban a Tórában, amelynek rendíthetetlen igazságai a genezis óta beágyazódtak az emberiség gondolkodásába.
A Rebbe ezeket az egyetemes igazságokat a születés csodájától a halál szomorúságáig, a technikai forradalomtól magának Örökkévalónak a meghatározásáig valós élethelyzetekre alkalmazta.
A Rebbe tanításainak mindenre kiterjedő jellege miatt a kötetben olyan anyagok is találhatók, amelyek néhány olvasónak esetleg más könyvekből már ismerősek, főleg azoknak, akik már ismerkedtek a teológiával és a tórai gondolatokkal. Jóllehet, a Rebbe értelmezése határozottan a korábbi tanításokon alapszik, olyan dimenziókat tár fel, amelyek jóval túlmutatnak egy-egy idea eredeti felfogásán. Egyik nagy érdeme, hogy képes volt múltbeli információkat megszilárdítani, és azokat a leginkább odavágó szavakba önteni. Feltárta az elvek és az élet minden aspektusa mélyén rejlő egységet és igazságot. A Rebbének annál nagyobb tisztelettel nem is lehet adózni, mint ha valaki kijelenti: „Semmi újat nem tanultam a tanításaidból, mert egész idő alatt éreztem őket.” Ez annak jele, hogy a legmélyebb igazság kerül napvilágra: az az igazság, amely belülről fakad, amelyet nem kívülről erőltetnek ránk.
A könyv anyaga különböző forrásokból állt össze. A Rebbe hihetetlenül termékeny író volt; több száz tanulmány mellett sok tízezer levelet írt minden elképzelhető származású, hitű és foglalkozású embernek. Számos alkalommal beszélt különböző csoportok előtt, és emberek ezreivel találkozott, akik személyes, vagy akár politikai ügyekben iránymutatásért fordultak hozzá; sok karitatív és oktatási szervezetet alapított, s ezek működése iránt folyamatosan érdeklődött. Sokirányú tevékenysége és napi cselekedetei – még az egyszerűnek tetszők is – rengeteg tanulságot hordoznak. A Rebbe legfőbb tanítási közege, s egyben e könyv elsődleges forrása a fárbrengen volt, ami „összejövetelt” jelent.
Ezekre az „összejövetelekre” havonta több alkalommal, a New York-i Brooklyn városrész Crown Heights nevű körzetében, a 770 Eastern Parkway alatt található központi lubavicsi zsinagógában került sor. Ezrek vettek részt rajtuk – a Rebbe hívei, a világ minden szegletéből összesereglett látogatók. A Rebbe ilyen alkalmakkor a nagyterem elején, egy dobogón ült; ezek a dobogón foglaltak helyet az idősebb hívek és az adott napon oda látogató kiemelkedő személyiségek. A chászid kultúra szokásainak megfelelően órákon át énekeltek és köszöntőket – l’chájim!-ot – mondtak, aminek az volt a célja, hogy e megszakítások által nyomatékosítsák a Rebbe magvas értekezéseit, melyek a lehető legszélesebb körű személyes, társadalmi és teológiai kérdéseket ölelték föl.
A Rebbe gyakorta azzal kezdte a fárbrengeneket, hogy a heti Tóra-szakaszhoz, vagy egy-egy közelgő ünnephez kapcsolódva méltatta a nap fontosságát. Sokszor ismertette azoknak az eseményeknek a jelentőségét, melyeknek találkozási pontját az adott fárbrengen napja jelöli. Ezután általában valamelyik elődje által írt chászid tanítást értelmezte és magyarázta. A következő jó néhány óra alatt esetenként egy-egy talmudi vitát vett górcső alá (a Talmud a zsidó jog és tan terjedelmes antológiája, amely magába foglalja a II-V. században összeállított Misnát és Gemárát, és Tóra-kommentárokat és elemzéseket tartalmaz). Ezeket először a „hagyományos” talmudi logikával vizsgálta, majd áttért belső, spirituális dimenziójának feltárására. Utána esetenként ugyanezt tette Rási (XII. századi teológus rabbi) valamelyik klasszikus Biblia-kommentárjával, az Atyák bölcs tanításainak valamelyik idézetével, Maimonidész Törvénykönyve valamelyik tételének részleteivel, vagy a Zohár valamelyik nehezen érthető allegóriájával. A fárbrengeneken időről-időre egy-egy történelmi esemény vagy aktuális hír elemzésére is sor került.
A Rebbének egyedülálló stílusa volt. Először egy-egy bibliai vagy talmudi szakaszt idézett, majd kérdések és ellenkérdések feltételével ugyanannak az igazságnak számos szintjét tárta fel, s ennek folyamán a tórai gondolatok értelmezésének chászid hagyományai mellett sokféle irodalmi, jogi, metaforikus, szónoklattani és misztikus gondolati iskolából merített, mindig úgy, hogy az adott kérdés filozófiai és pszichológiai aspektusait is érintette.
Bármi volt is a beszéd témája, mindig ugyanarra a kérdésre terelődött: Hogyan alkalmazható ez konkrétan a mi életünkben? A Rebbe ugyanis szüntelenül hangsúlyozta, hogy a világ összes erényes gondolatának csak akkor van létjogosultsága, ha valamilyen erényes cselekedetet eredményez, segítő gesztust, jótékonyságra fordított anyagiakat. Úgy tanította: a gondolat és a cselekvés egysége elsődleges fontosságú.
A fárbrengenek után, a chászid hagyományoknak megfelelően mindig összeült egy kis csoport, hogy áttekintse és lejegyezze a Rebbe beszédét. Ez nagyon nehéz feladat volt, mivel a fárbrengeneket gyakran szombaton vagy valamilyen más ünnepnapon tartották, és ilyenkor a zsidó vallás törvénye tiltja az írást, vagy az elektronikus rögzítőeszközök használatát. Ezek a leírók szó szerint memorizálták az egész fárbrengent, gyakorlatilag „szóbeli írnokok” voltak. Később papírra vetették és jegyzetekkel látták el a Rebbe beszédeit, és a kiadás és világszerte való terjesztés előtt gyakran odaadták még végső ellenőrzésre a Rebbének. Így állították össze és terjesztették negyven év fárbrengeneinek tanításait az eredeti jiddis nyelven, illetve angolra, héberre és más nyelvekre lefordítva.
Mint azt bárki tanúsíthatja, aki akár csak egyetlen fárbrengenen is részt vett, megdöbbentő hatású események voltak ezek: intellektuális, spirituális és érzelmi kielégülést nyújtottak. Nekem, aki a Crown Heightsen, egy chászid család sarjaként nevelkedtem, abban a szerencsében volt részem, hogy gyermekkoromtól kezdve részt vehettem a fárbrengeneken. 1977-ben az a megtiszteltetés ért, hogy magam is „szóbeli írnok” lettem, 1980-ban pedig az előbb említett leiratokat publikáló bizottság főszerkesztőjévé neveztek ki. Ilyenformán megadatott nekem, hogy behatóan megismerhettem a Rebbe tanításait, beszédei bizonyos pontjainak tisztázása kapcsán rendszeresen konzultálhattam vele, és beszédei nyomtatott változataiba az ő pontos jegyzeteit és változtatásait is beépíthettem.
Olyan ember, vagy olyan könyv, amely egymagában híven ismertethetné a Rebbe szellemi nagyságát és tanításait, nem létezik. A tartalmas élet csupán szerény kísérlet, amely megpróbál felmutatni valamit a Rebbe gondolkodásának hihetetlen mélységeiből és skálájából, különösen azokat a gondolatokat, amelyek az igazán tartalmas élet lehetőségeivel foglalkoznak.
A kötet összeállításakor számos komoly nehézséggel kellett megküzdeni. Mivel a Rebbe írásai és beszédei tág intellektuális dimenzióban mozognak, ezért nehéz volt azokat fejezetekbe rendezni. Különösen nehéz feladat volt az eredetileg jiddisül és héberül kifejtett fogalmakat más nyelvre átültetni, ennek során számos ideológiai és nyelvi problémát kellett áthidalni.
Mindezeken túlmenően a Rebbe üzenete nagyon eltérően hatott az egyes emberekre. Ha száz embert kérdezünk meg, mit hasznosítottak egy-egy fárbrengenből, könnyen lehet, hogy százféle választ kapunk. Egy elkedvetlenedett tanító a munkája folytatásához merített erőt belőle. A szenvedőnek vigaszt és enyhülést nyújtott. Valaki más talán a mélyebb spiritualitás felé fordult a hatására. Más esetleg mélyebben megértett valamit.
A legnagyobb feladat a Rebbe személyiségének, kedvességének és erejének, egyszerűségének és mélységének, közvetlenségének és óriási intellektusának megragadása volt. És mindezeken túlmenően, volt még a feladat: egyetlen kötetbe sűríteni egy egész élet tanításait, amelyek tételei a több mint háromezer éves zsidó tudomány hagyományaira épülnek.
Noha a Rebbe tanítása egyetemes érvényű, nem szabad elfelejteni, hogy a Rebbe elsősorban zsidó vezető volt. Ebben a minőségében mindeddig példa nélküli munkát végzett annak érdekében, hogy minden zsidót arra ösztönözzön, hogy mélyítse el a judaizmussal kapcsolatos ismereteit, a zsidósággal való kapcsolatát. Lényegében minden tanítása egyetlen premissza körül forgott: nevezeten, hogy Isten azzal a szándékkal teremtette a világmindenséget, hogy az emberiség civilizálja és tökéletesítse azt. Isten egy tervet is adott, amely által ez a cél elérhető: a Tórát. A Rebbe folyamatosan emlékeztetett arra, hogy a Tóra és rendelkezései nem szabadon, nem tetszés szerint választhatók. A Rebbe a lehető legteljesebben hű volt a zsidó hagyományhoz és törvényhez, ugyanakkor közérthető és feltáró módon közvetítette a Tóra egyetemes igazságait, s ezáltal mindenféle gondolkodású és hitű embernek irányt mutatott. Nagy hangsúlyt helyezett Noé hét törvényének betartására, arra az univerzális erkölcsi és etikai kódexre, amely a Szináj hegyén az egész emberiségnek adatott. (Tekintettel erre a közös alapra, az olyan szavak, mint a „Tóra” vagy a „micva”, amelyek esetleg idegenül csengenek egyik-másik olvasónk fülében, csak olyankor használjuk ebben a könyvben, ha egy fogalom egyértelmű magyarázatához feltétlenül szükségesek.)
Nem számít, hogy mint emberek, mennyire különbözőek vagyunk, nem számít, hogy más a származásunk és a célunk, a Tóra üzenete mindannyiunkhoz szól: azt mondja, mindnyájan Isten képére teremttettünk, és ehhez méltónak kell lennünk. Harmóniában kell élnünk egymással, s erény, jótékonyság és kedvesség által Isten hajlékává kell alakítanunk ezt a világot. Minden embernek, minden nemzetnek sajátos szerepe van – mindegyiknek megvan a maga sajátos micvája -, ami által ezt az egyetemes feladatot teljesítheti.
Mint korának igaz vezetője, a Rebbe megtanította nekünk, hogyan lebbentsük fel a fátylat a titkokról a mai, modern életben, hogyan fedezzük fel a dolgok lényegét, és hogyan forduljunk e lényeg felé. Ez a könyv kísérlet: szeretné megmutatni, hogy a Rebbe tanításai ma fontosabbak, mint eddig bármikor; szeretné bemutatni, hogy a Rebbe, azáltal, hogy bevezet minket egy magasabb szintű tudatba és tudatosságba, milyen mélyen képes átformálni gondolkodásmódunkat és cselekedeteinket; hogyan készített fel minket az új évezredre, hogyan adott új perspektívát az élet, valamint a politika- és a társadalomtudomány, továbbá a fizika minden területén.
A Tartalmas élet jól illusztrálja, hogy a Rebbe nemcsak briliáns hittudós volt, hanem egyben az emberi viszonyok páratlan megfigyelője is. Ahogy a Rebbe tanításai föltárták egy-egy spirituális kérdés misztikumának rétegeit, reméljük, úgy tárja föl ez a könyv a Rebbe körüli misztikum és ismeretlen dolgok rétegeit. Lehetnek olyan olvasók, akik jól ismerik a Rebbe filozófiáját, és lehetnek, akik talán csak látták egyszer az arcát egy újságban. Ez a könyv megpróbál minden olvasója számára lehetőséget teremteni arra, hogy úgy érezze magát, mintha személyesen venne részt egy fárbrengenen, és személyesen tapasztalná meg a Rebbe éles elméjét, szívének melegségét.
A Rebbe üzenetében – és abban, ahogyan tanított – a Mózessel kezdődött, több mint kilencvennemzedéknyi Tóra-tudomány csúcsosodik ki. Ugyanakkor annak a kilencnemzedéknyi chászid tanításnak is csúcspontja ez az üzenet, amely az 1734-ben Izrael Baál Sém Tov rabbi által indított, a mezericsi Dovber rabbi, majd a ljadi Schnéur Zalman rabbi által folytatott mozgalom alapításáig nyúlik vissza.
Schnéur Zalman rabbi alapította meg a később lubavicsi néven ismeretessé vált chábád chászidizmust. A chábád chászidizmus, röviden összefoglalva, a Tóra ezoterikus és spirituális dimenziójának tudománya, amely a zsidó törvénnyel és hagyománnyal párosítva összhangot teremt test és lélek között, és hozzásegít, hogy Istent olyan valóssá és fontossá tegyük a magunk számára, mint amilyen a belélegzett levegő, vagy a megevett étel. Ez a belső dimenzió mindig is beletartozott a hagyományba, de az előző nemzedékek idején csak nagyon kevés kiválasztott tudós tanulmányozta. A chászid mozgalom új korszakot nyitott, amelyben ez a fajta miszticizmus könnyebben hozzáférhetővé vált azok számára, akik tanulmányozni kívánták, akik inspirációt kívántak meríteni belőle. A Chábád mozgalom meggyőződése, hogy ezeknek a tanoknak az elterjesztése realitássá teszi Istent az emberek életében, és megváltást hoz az egész világnak. Az egymást követő lubavicsi vezetők, amelyek sorában a Rebbe a hetedik volt, egyre tovább szélesítették a chászidizmus tanításait.
A Rebbe egyik legfontosabb hozzájárulása az volt, hogy a tórai és a chászid gondolatot egy mai s egyszersmind időtlen nyelven közvetítette. Ezt a könyvet a Rebbe tanításainak középpontjában álló judaizmussal és chászidizmussal kapcsolatos elemekből állítottuk össze, mégpedig úgy, hogy ennek során üzenetének univerzális elemeire összpontosítottunk, arra, hogy minden ember kiváltsága, hogy Istennek szentelje az életét.
E könyv első vázlatának írásakor, mint a Rebbe hű tanítványának, az volt a szándékom, hogy részletes képet adjak a Rebbe bölcsességéről és életszemléletéről, azaz, hogy olyan könyvet írjak, amely a Rebbéről szól. Idővel azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a Rebbéről szóló, első széles körben publikált könyv nem lehet intellektuális életrajz: rájöttem, hogy célravezetőbb tanításainak egyfajta gyakorlati megközelítése. Végül is, ha a Rebbe egész életén át folytatott tanításait egyetlen gondolatba kellene sűríteni, akkor az az lenne, hogy az emberiségnek meg kell tanulnia tartalmasabb életet élnie: mind gondolatban, mind tettben; olyan életet, amely a személyes és az egyetemleges megváltás felé vezet.
A Tartalmas élet nem a Rebbe munkájáról szóló meghatározó tanulmány. Valószínűleg nem is létezhet olyan publikáció, amely képes volna visszaadni eredeti formájukban elhangzott tanításait. Ez a könyv csupán e tanítások bevezetője kíván lenni, áttekintést és összefoglalást szeretne adni a Rebbéről és üzenetéről, kihagyva belőle a Rebbe tanítási módszerére oly jellemző tudományos kifejezések, idézetek és hivatkozások nagy részét. Mindezeken túlmenően le kell szögeznünk, hogy ez a kötet egyáltalán nem tükrözi azt a hatalmas mennyiségű munkát, amivel a Rebbe, mint tóratudós a zsidó gondolat és a Tóra-tudomány minden területének fejlődéséhez hozzájárult. A Rebbe elgondolásait egyszerűsített formában taglaljuk, inkább tárgykörökre, mint egy-egy tórai vagy talmudi vers kifejtésére és magyarázatára összepontosítva.
Noha ez a munka számos tudós munkájának az összterméke, szükségszerűen olyan, ahogyan én azt a magam tudósi szemüvegén keresztül és a magam Rebbe-értelmezésén keresztül látom. Ezért vállalom a felelősséget. Remélem, hogy ez a könyv fokozza a Rebbe iránti érdeklődést, és arra ösztönöz, hogy a Rebbe gondolatait mélyebben kifejtő művek szülessenek. Semmi sem szerezne nagyobb örömet a számomra, mint ha látnám, hogy ez a könyv – amely csupán bevezetője az ismeretek gazdag tárának – megváltoztatná az emberek életét.
Be kell vallanom, nagy izgalommal kezdtem ennek a könyvnek a megírásához, mivel még sosem vágtam ilyen kemény fába a fejszémet. Azon is el kellett töprengenem, hogy vajon a Rebbe örülne-e egy ilyen könyvnek. Gyakran adott hangot annak a nézetének, hogy a Tóra spirituális bölcsességét mindenki számára elérhetővé kell tenni, én azonban nem tudtam biztosan, hogy mi volna ennek a legjobb módja. Végtére is ezt a bölcsességet nemzedékek hosszú során keresztül nagyon gondosan tanították, szájhagyomány útján, tanítótól közvetlenül tanulóra szállt. Isteni jellege és számos kényes finomsága folytán mindig voltak olyan vélemények, miszerint az anyagot olyan formában kell továbbadni, amelyben a magasztos lényeget illetően nem szabad engedményeket tenni.
A chászidizmus felvirradtával a Tóra szélesebb körben terjedt, ezoterikus dimenziói könnyebben hozzáférhetővé váltak, ami szükségképpen fölkeltette azt az aggodalmat, hogy üzenete felhígul, vagy megcsonkul. Snéur Zalman rabbi – a chábád chászidizmus megalapítója – ezzel a véleménnyel a következő történetet szegezte szembe:
Egy nagy király gyermeke annyira megbetegedett, hogy a király orvosai már lemondtak a megmentéséről. Végül az egyik orvosnak támadt egy ötlete. Közölte: az egyetlen remény, ha kiveszik a királyi korona legértékesebb drágakövét, porrá törik, vízbe keverik, és az elegyet megitatják a gyermekkel. A király, noha tudta, hogy ezzel tönkreteszik a koronát, és hogy még így sincs garancia a gyermek életének megmentésére, habozás nélkül elfogadta a javaslatot. Végtére is mit ér a gazdagsága, ha meghal a gyermeke? „Így van ez a Tóra ezoterikus tanainak esetében is – vonta le a következtetét Snéur Zalman rabbi. – Igaz ugyan, hogy egy része a földre löttyenhet, de ha akár csak egyetlen csepp is eljut valakinek a szívébe és a lelkébe, és megmenti az illető spirituális életét, már akkor is bőven megérte.”
Ennek ellenére, a chászid gondolat minden addigi terjesztése ellenére is, a Tórát mindig szervezett körülmények között tanították. Egy olyan könyv, mint ez, természetesen más dolog, és óhatatlanul különböző olvasatok és értelmezések tárgya lesz. Ahogy a Rebbe egy lubavicsi közmondást idézve gyakran mondogatta: „A gondolat a tiéd, a szó másoké, de ennél sokkalta több a nyomtatott szó, mert az örök.”
A Rebbe megváltásra szólító felhívása győzött meg arról, hogy meg kell írnom ezt a könyvet. A Rebbe hangsúlyozta: ennek az univerzális ismeretanyagnak a sok-sok évig tartó finomítása után eljött az ideje, hogy az Örökkévalót az emberek életének valós részévé tegyük. Felismerte, hogy az emberek mára már készek egy olyan világ elfogadására, amely „megtelt [...] az Örökkévaló megismerésével, mint vizekkel, melyek a tengert borítják” (Jesájá 11:9.). És ugyan mi lehetne jobb eszköz ahhoz, hogy segítsük elérni ezt a célt, mint hogy könyvbe gyűjtjük a Rebbe üzenetét?
Először néhány éve kezdett foglalkoztatni ez a terv, de minden percemet lekötötte a Rebbe beszédeinek átírása, különböző munkáinak sajtó alá rendezése. 1992 februárjában a Rebbe agyvérzést szenvedett, ami után nem tudott beszélni. Több mint negyven esztendőn keresztül ismeretek és inspiráció forrása volt, de azon a komor hétfői estén hirtelen elapadt szavainak folyása. A Rebbe azonban, természetéhez híven, erre az esetre is felkészített minket.
Két hónappal előbb mondott egy akkor szokatlan és csüggesztő beszédet apósáról, Yosef Yitzchak Schneersohn rabbiról, az előző lubavicsi rebbéről. Yosef Yitzchak rabbi 1942-ben szélütést szenvedett, amely megfosztotta őt a beszéd képességétől. Egy orvos megkérdezte tőle: miért engedi az Örökkévaló, hogy egy ilyen nagy tanító és vezető elveszítse a legfontosabb képességét. A Rebbe az említett 1992-es beszédében Mózes esetére hívta fel a figyelmünket, aki köztudomásúan „nem volt a szavak embere”, és „nehezére esett a beszéd” (2Mózes 4:10.). Az Örökkévaló azonban azt mondta neki: „Ki az, aki szájat alkotott az embernek? [...] Nemde én, az Örökkévaló? Most tehát menj, és én a te szájaddal leszek” (2Mózes 11-12.). Ahogy az Örökkévaló odaküldte Áront, hogy Mózes szócsöve legyen, magyarázta a Rebbe, ugyanúgy kell nekünk apósom az [előző] Rebbe szócsövévé válnunk, amely mindenkihez elviszi az ő szavait és tanításait.
Alig két hónappal ez után a beszéd után a Rebbe maga is súlyos szélütést szenvedett. Hamarosan világossá vált számomra, hogy a Rebbe ebben a bizonyos beszédben páratlan éleslátással felkészített minket erre a tragikus fordulatra, s mi több, azt is megmondta, hogy mit kell majd tennünk utána.
A Rebbe kilencvenkettedik születésnapján kezdtem hozzá e könyv tervének felvázolásához. Nem egészen három hónappal később, 1994. június 12-én a Rebbe lelke a magasba emelkedett.
Őszintén remélem, és fohászkodom az Örökkévalóhoz, hogy ez a könyv a Rebbe bölcsességének minden belemagyarázás és kommentár nélküli, hű közvetítője legyen. Remélem azt is, hogy a Rebbe szavai, akkor is, ha ő maga már nem beszélhet hozzánk, tovább visszhangoznak, és mindenütt elérik az embereket. És így, az Örökkévaló segedelmével, egy cseppnyi bizonytalansággal, de annál nagyobb elégedettséggel és örömmel hívlak benneteket az útra: a Tartalmas élet titka felé.
(fOLYT.KÖV,)
