HETI SZAKASZ – HÁÁZINU - 2011

 

"HO L   VAN A ZSIDÓK ISTENE?!"

 

      "Hol vannak isteneik – mondja-kérdi – a szirt amiben biztak? Akik ették áldozataik kövérjét és itták miseborukat?, Nosza hát, segitsenek rajtatok, legyenek ők oltalmatok! (5. Mózes, 32, 36-38).

 

Mózes búcsúdalát – búcsubeszédét – olvassuk a heti szidrában. Dal ez a javából, a műfaj legjobbja, nehéz, veretes, talányos a stilusa, de ugyanakkor a mózesi mondanivalót hordozza, egybecseng előző, számtalan figyelmeztetésével: ha elhagyjátok az Örökkévalót és Tóráját – Ő is elhagy benneteket.

 

 A kiragadott mondat figyelemre méltóan szarkasztikus. Eleink nem voltak  hitetlen ateisták, legfeljebb csak elhagyták a monoteizmus láthatatlan Istenét és behelyettesitették azt a környező népek "kézzelfogható" idoljaival. Innen a kihegyezett szarkazmus: hol vannak "isteneitek"? Rajta, segitsenek rajtatok! Ha córesz van, imádkozzatok a Báálhoz, az Astórethez, a mama és fia faragott képeihez – hát nem segitenek ki a bajban?

 

     A kiragadott héber szöveg homályos volta többféle magyarázatot elbir. Ki az akit Mózes itt idéz; ki mondja-mondta a zsidóknak, hogy forduljanak bizalommal választott bálványaikhoz?  Első látásra, a szövegkörnyezet és az intuició alapján, mondhatjuk hogy ez az Örökkéval kérdése-üzenete Mózes szájában: Engem elvetettek, oké, de hol van az, akiben hisztek-biztok? Akiknek áldoztok, étel és ital áldozatot, rajta segitsenek rajtatok! Segitsen a "szentelt viz", a keresztlevél, a gyászos megfutamodás  rekvizitumai, vagy a piros párttagkönyv,és/vagy esetleg a vadkapitalizmus vasatg bankbetétje!

 

   Eszerint értelmezi a verset legnagyobb exegétánk, Rási. Úgy tünik hogy ez az értelemszerü magyarázat (Psát), mivel az előző versekben az Örökkévalót idézi-beszélteti Mózes, igy logikus hogy itt is Ő az aki gúnyolja az idolok hiveit. Szfornó is ezen a csapáson halad.

 

Egyébként a nézetkülönbség jelen van a  Szifrében is (Dvárim, 327), egy vita formájában, rabbi Jehuda és rabbi Nechemja között. Az egyik Izraelre vonatkoztatja a verset, mig a másik a babilóniakra.

 

                                                 ***

    Azonban van egy másik értelmezés is, mely szerint ezzel Izrael ellenségei gúnyolják-froclizzák a zsidókat. Alapja ennek Jonatán ben Uziél forditása, amely igy szól: "És mondá az ellenség: hol van Izrael félelme(Istene)!?" Jonatán forditása ugyan nagyrészt aggádikus, de ő maga tanaita volt, Hillel egyik tanitványa.

 

Az un. jeruzsálemi arameus forditás behelyettesiti az "ellenség" szót a "népekkel": "majdan a jövőben a népek kérdezni fogják: hol van Izrael istene". Népek és ellenség – talán nem ugyanaz

 

   A Talmud és a Midrások Titusra applikálják ezt a verset, mintha ő idézte volna, nagy arroganciájával, amikor behatolt a Szentélybe, karján egy feslett nővel és megszentségtelenitette a zsidó legszentebb helyét, ahol az isteni Dicsfény nyugodott (Gittin, 56,b és Ádr"n, 7. fejezet).

 

     Több exegéta akik Jonatán nyomában az ellenség szájába adják ezt a mondatot – ezt más bibliai idézetekkel támasztják alá. Ezekből nyilvánvaló, hogy a motivum ismert volt. "Miért mondják a népek: hol az ő Istenük"? – kérdi Dávid király a Zsoltárokban (116, 2) és válasza: "Istenünk az égben, azt teszi amit akar", majd részletezi, mennyire impotensek a gójok bálványai (uo).

 

        Rásbám (Smuél ben Méir, Rási unokája), a "népeket" emliti mind a gúnyoros mondás alapját és Isten nevében igéri hogy az Örökkévaló megbosszulja a népeken Izrael gyalázatát, ami az Ő nevének gyalázása is.

 

Ibn Ezra szerint a népek azt hiszik hogy Izrael áldozatai "az Isten eledele" és ezt hánytorgatják fel: akinek áldoztatok étel és ital áldozatot – miért nem ment meg benneteket?!

 

A Sóá emléke kel életre Málbim eredeti magyarázatában. Ahogy a vészkorszakban kinevették a gójok a  gyenge jellemü zsidókat, akik sorba álltak a plébániák előtt , hogy kitérjenek és ezzel meneküljenek meg a zsidó sorstól – úgy , Málbim szerint, a népek kinevetik a zsidókat, mondván: Miután Istenetek elhagyott benneteket és ti választottatok magatoknak új "isteneket" – nos hol vannak ezek, miért nem segitenek nektek? Hiszen abban a reményben választottátok őket...?

 

         Az optimista Chizkuni a jövőre vetiti a verset: "a megváltás idején, amikor fordul a kocka és a zsidók lesznek felül – ők fogják mondani a népeknek: na hol vannak isteneitek, miért nem segitenek benneteket"?

 

                                                    ***

     Bölcseink szerint a Bibliában 10 dal található. Ebből az ötödik  Mózes itteni dala mig a nyolcadik Dávid Dala, ami az eheti haftara. Ezekről részletesebben – talán jövőre.

AKI ELKÜLÖNITI A ZSIDÓKAT A NÉPEKTŐL

Visit Jewish.TV for more Jewish videos.

A SZOMBAT (VAGY ÜNNEP) KIMENETELE UTÁNI IMÁBAN EZT A BETOLDÁST MONDJUK, (AZ IMAKÖNYVBEN MEGJELÖLT HELYEN):

"Te ajándékoztad nekünk Tórád ismeretét, és megtanitottál bennünket, hogy általa teljesitsük akaratod törvényeit. Különbséget tettél, örök Istenünk, a szent és a hétköznapi között, a világosság és a sötétség között, úgy mint Izrael (a zsidók) és a népek között, valamint a hetedik nap (a szombat) és a hat munkanap között. Atyánk, királyunk, hadd kezdődjenek a ránk következő napok békességgel, minden bűntől mentesen, megtisztulva minden vétektől, félő tiszteletedhez ragaszkodva".

Vagy, héber eredetiben:

אתה חוננתנו למדע תורתך, ותלמדנו לעשות חוקי רצונך. ותבדל ה' אלוקינו בין קודש לחול, בין אור לחושך, בין ישראל לעמים, בין יום השביעי לששת ימי המעשה. אבינו מלכנו החל עלינו הימים הבאים לקראתנו לשלום, חשוכים מכל חטא, ומנוקים מכל עוון, ומדובקים ביראתך.

UTÁNA OTTHON, ELMONDJUK A HÁVDÁLÁ IMÁT, GYERTYAFÉNYNÉL, POHÁR BORRA ÉS ILLATOS FÜSZERRE, AMELY IGY SZÓL:

"ÁLDOTT VAGY TE, ÖRÖK ISTENÜNK, A VILÁG URA, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL; A VILÁGOSSÁGOT A SÖTÉTSÉGTŐL; IZRAELT (VAGYIS A ZSIDÓKAT) A NÉPEKTŐL, ÉS A HETEDIK NAPOT ( A SÁBESZT) A HAT MUNKANAPTÓL. ÁLDOTT VAGY TE ÖRÖKKÉVALÓ, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL!"

(A forditás a Sámson Imája cimü imakönyv alapján, 322 oldal).

Héber eredetiben ez igy hangzik:

"ברוך אתה ד' אלוקינו מלך העולם המבדיל בין קודש לחול, בין אור לחושך,

בין ישראל לעמים,

בין יום השביעי לששת ימי המעשה,

ברוך אתה ד' המבדיל בין קודש לחול"!

KELLEMES BIZTONSÁGOS ÚJ HETET

KIVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK

שבוע טוב!

PÉNTEK ESTI GYERTYAGYUJTÁS – NŐKNEK

PÉNTEK ESTI GYERTYAGYUJTÁS – NŐKNEK

MA – 18.24 – KÉSŐBB TILOS, MERT MÁR BEJÖTT A SÁBBÁT

Visit Jewish.TV for more Jewish videos.

A szombatfogadó, péntekesti gyertyagyujtás, a zsidó nők

privilégiuma, előjoga. EZ a három specifikus női micva egyike és a szombat fényei idillikus békességet árasztanak a zsidó házakban. Ez a jó zsidó házasság – egyik – titka és ezért irigylik mások a zsidó nőket.

A Halacha előirásai szerint férjes asszonyok gyujtanak gyertyát - (zsidó!) férjük jelenlétében. Haszidoknál szokás, hogy hajadon lányok is gyujtanak gyertyát – egyet – mihelyt el tudják az áldást mondani. Férjes asszony két gyertyát gyujt, vagy többet, aszerint hogy hány gyereke van.

A sábbát fényei nem férnek össze a rádió hangjával és/vagy a tévé villogásával. Ez két homlokegyenest ellenkező médium. Péntek este kizárjuk házunkból a külvilágot és szellemi életet élünk a szombat fényei mellett.

Tehát ma estefelé – 18 óra 24 perckor a háziasszony meggyujtja a gyertyákat és elmondja az áldást:

BÁRUCH ÁTÁ ÁDONÁJ, ELOHÉNU MELECH HÁOLÁM, ÁSER KIDSÁNU BÖMICVOTÁV VÖCIVÁNU LÖHÁDLIK NÉR SEL SÁBÁT KÓDES.

HÉBER ERDETIBEN:

ברוך אתה ד', אלוקינו מלך העולם, אשר קדשנו במצוותיו וציוונו להדליק נר של שבת קודש.

Magyarul: Áldott vagy te, örök Istenünk, a világmindenség ura, aki megszentelt bennünket parancsolataival és meghagyta, hogy meggyujtsuk a szent szombat fényeit.

SÁBBÁT SÁLOM * שבת שלום

  DOKUMENTUM

HOLNAP ESTE KEZDŐDIK

A SZLICHOT (Bűnbánó imák*)

 

 

A lubavicsi rebbe, Joszéf Jichák Schnéursohn,zcl felhívása

magyar jesiva növendékekhez 1937-ben, a Zsidó Újság által

    (szerkesztője Groszberg Jenő zl ortodox RABBI )

 

 

"Érdekes felhívást kaptunk. A feladó Joszéf Jichák Schnéursohn, lubavicsi rebbe (címe: Otwock, Prusa 6, Polen), akit tudvalevőleg kiutasított a szovjet zsarnokság, mert a kormánytilalom ellenére jesivát tartott fenn és Tórát tanított. Most Lengyelországban lakik és igyekszik ősének, Reb Snéur Zálmán Ladier-nek, az ún. „Ráv”-nak, chászidikus rendszerét terjeszteni – IRTA 1937-BEN, ( 74 évvel ezelőtt) a pesti ortodox Zsidó Ujság,

A rebbének, Bécsben lévén, alkalma volt magyarországi rendszerű jesivát járt ifjakkal összejönnie. Viselkedésük és gondolatviláguk annyira megtetszett neki, hogy a közelgő ünnepek alkalmára felhívást bocsátott ki a magyar és szlovák jesivák fiatalságához. A szózat szívhezszóló szavakkal beszél arról, hogy:

„Elul hónap az előkészítés hónapja, hogy méltóan fogadhassuk az új esztendőt, amely váljon számunkra testi és lelki szempontból áldássá.” A rebbe közli családi tradícióként a Báál Sém egyik Tóra-magyarázatát, amelyet elul újholdjának megáldásánál mondott. „Lülé hiszmaamónü, ki ató sávnü ze páámójim”, „Ha nem késlekedünk már kétszer is visszatértünk volna” (1Mózes 43:10.). Ezt a verset úgy magyarázta, hogy az első szót mely „elul” betűit tartalmazza, célzásnak vette elul hónapjára és így fordította: „Ha elulban időt szánunk rá, hogy megcsináljuk a lélek számvetését, akkor kétszeresen tértünk meg”. Mert a Ros Hásáná jelenti az egyetemleges megtérést, amikor Isten világuralmát magunkra vállaljuk, a Jom Kipur pedig jelenti az egyéni megtérést, s ezen kétszeres megtérés függ a lelki számvetéstől, amit az ember csinál elul havában.

Majd azokhoz a növendékekhez fordul, akik chászid-családból származnak, vagy akik ennek a rendszernek a tanát el akarják sajátítani. Ezeknek a következőket ajánlja:

 

    „Elul és tisri hónapokban ketten-hárman álljanak össze, tanuljanak a chászidizmusra vonatkozó fejtegetést és állapítsanak meg pontos időszakot az átismétlésre. Erev Ros Hásáná minchája előtti egy órával, egész az ünnep kimeneteléig, a szabad időben állandóan mondjanak T’hillimet (Zsoltárokat), hogy egyáltalában ne juthassanak profán beszélgetéshez. Ne dohányozzanak az ünnep napjain. Erre a két napra szervezzék meg az állandó, éjjel-nappali T’hillim-mondást, lehetőleg tíz-tíz tagból álló csoport recitálja azt két vagy három órát fölváltva, úgy hogy ez a láncolat az egész ünnepen meg ne szakadjon.”

„A jesivák növendékei, az erkölcsi világrend oszlopai, egyesüljenek, együttes erővel tanuljanak, és mindegyik igyekezzék a gyakorlati életben működő hozzátartozóit és ismerőseit arra indítani, hogy a mindennapi Tóratanulásra valamennyi időt szakítsanak.”

A buzdító felhívás így végeződik:

„Kívánok szeretett és drága növendékek, nektek, szüleiteknek, testvéreiteknek és családotoknak jó és kellemes évet testiekben és szellemiekben. Barátotok, aki megáld benneteket, határtalan szeretettel:”

Jószef Jichák (Schnéursohn).

(Zsidó Újság, 1937. szeptember 5.,
erev Ros Hásáná)

*) Holnap (szombat) este kezdik az askenáz közösségekben a Szlichot nevű bünbánó imák mondását. A szfárádi (keleti) zsidó már Elul hó elsejétől mondják ezeket a  pijut jellegü imákat

VENDÉGOLDAL

"BURMAI ÚT" A MAZSIHISZ BOLSEVIK 

JELLEGÜ 'KONSZENZUSÁNAK'  MEGKERÜLÉSÉRE

 EZ  Schlésinger Nátán, alias Seres Attila(*) második cikke amely hat évvel ezelőtt iródott s melynek témája az útját vesztett asszimiláns  monopólium leváltása vagy megkerülése.

A cikk, melynek eredeti cime "Tolongás a Burmai úton" volt,  plurálisan járható kiutat mutat a zsákutcából. Tessék elolvasni, lehet hozzászólni, vitatkozni, KULTÚRÁLTAN

                                                                 

2005. augusztus 6. szombat, 15:49

“Lökdösődés a zsákutcában” című kis dolgozatomat azzal a gondolattal fejeztem be, bogy “Építsünk inkább Burmai utat, mely visszavezet a világ zsidóságának virágzó forgatagába.” Sokak érdeklődését felkeltette ez a megfogalmazás, megindultak a találgatások, ezért szükségesnek látom, hogy tisztázzak néhány fogalmat, eloszlassak néhány félreértést.

Először is a “Burmai utat” az 1948-as függetlenségi háborúban építették az izraeliek az ostromzár alatt tartott, éhező, szomjazó Jeruzsálembe vezető, sokáig bevehetetlen műút megkerülésére. A “Burma út” leginkább egy hepehupás, rázós ösvény, ma is látogatható, igaz, csak terepjáróval. Úgy tűnik, nekünk sincs más választásunk, hogy eljussunk a fiatalok számára is vonzó, tiszta, őszinte zsidó identitásokhoz.

Miért van lezárva a “műút”? 

A magyar zsidóság körében a 19. században dominánssá vált a kongresszusi zsidóság (=neológia) bolsevik típusú “konszenzusos” mentalitása, az áhított asszimiláció beteljesítésére. A “bolsevik konszenzus” nem zsidó specialitás, az elve igen egyszerü: a külvilág felé az uralkodó elvrendszert homogén módon kell képviselni, minden, ettől eltérő nézet illegitim, káros, ezért bármilyen eszköz megengedett az eltiprására. A kommunizmusban, a fasizmusban, de még a cionizmusban, és más “izmusokban” is eléggé közismert ennek a mentalitásnak a működési módja, valamint az eredménye. Igy vált a neológ vallási irányzat a “neológizmus” eszközévé.

A trianoni katasztrófa után azonnal egyértelművé vált, hogy a 19. századi asszimiláció utópiának bizonyult, a zsidókat a magyar társadalom kiveti magából. Ennek ellenére a “hivatalos” zsidóság körömszakadtáig ragaszkodott a napról-napra ellehetetlenülő álomhoz. A Soá sokkja a megmaradtak többségét meggyőzte arról, hogy az álom végérvényesen szertefoszlott, és máshol kerestek maguknak emberhez méltóbb életkörülményeket. A “maradék maradéka” azonban ittmaradt, és tovább álmodta az asszimiláció rég szertefoszlott álmát.

A rendszerváltozás után – tetszik, nem tetszik -, ismét szembesülnünk kellett azzal, hogy a magyar társadalomban a “kiazsidó” zsidókérdése továbbra is elevenen élő valóság. Nézetem szerint ez önmagában még nem feltétlenül antiszemitizmus, inkább a magyar nemzeti azonosságtudat keresésének mellékterméke. A magyar nacionalizmus ugyanis "demokratikus": minden (többnyire szomszédos) néppel kapcsolatban keresi a különbözés jegyeit. Más kérdés, hogy ez bennünket, zsidókat másoknál egy kicsit jobban idegesít, több évszázados együttélésünk tragikus tapasztalatainak fényében talán nem teljesen alaptalanul.

A “hivatalos zsidóság” ebben az – okkal-ok nélkül – fenyegetett légkörben úgy érzi, még nagyobb szükség van a bolsevik konszenzusra, “a Mazsihisz vallási jellegének erősítésére”. A “műút” bejáratánál ma is ugyanaz az évszázados, ütött-kopott felirat virít, mintha mi sem történt volna: “Ugyanolyan magyarok vagyunk, mint ti, csak más a vallásunk.” Erre az útra csak annak van behajtási engedélye, aki elfogadja, hogy nincs szükség semmi másra, mint egy olyan vallásra, amely ránézésre olyan, mint az “igazi”, de semmiféle kötelezettséggel, kényelmetlenséggel nem jár. Cicaházra, ahova a zsidózás elől bőrcipőben is bármikor be lehet szaladni, de amúgy békén hagy bennünket a téliszaláminkkal. A neológizmus a Mazsihisz intézményrendszerén keresztül garantálja, hogy minden anyagi és politikai erőforrás ide koncentrálódjon, az állam semmilyen más alternatíváról ne is merjen tudomást venni. A neológizmus szerint ugyanis minden más alternatíva a zsidóság megosztására irányuló törekvés, mely az antiszemitizmus malmára hajtja a vizet.

Itt érdemes megállnunk egy szóra. Ez a hazug látszatkonszenzus ugyanis súlyos paradoxont hordoz magában: a nacionalizmusnak, és ezen belül az antiszemitizmusnak éppen azt az alapvetését igazolja (látszólag), hogy a zsidók mind “olyanok”. Az tulajdonképpen mindegy, hogy milyenek is, a lényeg, hogy egységesen valamilyenek, és ez a “valamilyenség” más… Könnyen belátható, hogy ez, az antiszemitizmussal kapcsolatos káros mellékhatásokon túlmenően nem is fedi a valóságot. Ugyanis mióta világ a világ, a zsidóság léte mindig is a pluralizmuson alapult, a vita, a kétely, a sokszínűség a judaizmus lényegéből fakad, a zsidó nép fennmaradásának záloga. Az a vallási irányzat, amely ezt a sokszínüséget eltagadja, sőt elfojtja, a judaizmus sokezer éves hagyományával száll szembe. 

A “műút” tehát zárva van a világ zsidósága felé.


Milyen legyen a Burmai út?

A lezárt utat meg kell kerülnünk. Nyitott, széles utat kell építenünk, ahova mindenki beléphet, aki nem mondott le arról, hogy a magyar zsidóságnak van jövője, aki hisz a fiatalság jobbító erejében, a judaizmus, mint civilizációs érték megőrzésének fontosságában. Sokan toporgunk ennek a még sosemvolt útnak a bejáratánál. Sokféle vallási, kulturális, sőt nacionalista irányzat keresi a lehetőséget, hogy mondandóját artikulálni tudja a neológizmus által kirekesztett, leszedált zsidók felé.

Először is tudomást kell vennünk egymásról. A Mazsihisz Heisler András által elkezdett reformjai egyértelműen ebbe az irányba mutattak. Konzultációt kezdeményezett ifjúsággal, a forráshiánnyal küzdő, kiéheztetett, erőtlen, megosztott civil szervezetekkel. Kezdeményezése lassacskán kezdte megmozdítani a zsidó fiatalok rendkívül szűk, de annál lelkesebb, aktív rétegét, kezdtek egymással is szóba állni. Nem csoda, hogy sokan megsiratták a bukását.

Pedig a bukás elkerülhetetlen volt. Tévedésnek tartom, hogy a Zoltai Gusztáv nevével fémjelzett szervezeti struktúra reformját helyezte a tűzvonalba. A “hűbérúr” ugyanis rendkívül pragmatikus technokrata, aki pontosan tudja, hogyan lehet kordában tartani egy ilyen széthúzó, fegyelmezetlen társaságot, amilyen a jelenlegi “hivatalos zsidóság”. Hozott anyagból dolgozik, nélküle a Mazsihisz alighanem már réges-régen a jobb sorsra érdemes Mazsike szomorú sorsára jutott volna. Zoltai elévülhetetlen érdeme, hogy a szellemi pangás másfél évtizedében is biztosította a fennmaradásunkhoz nélkülözhetetlen szociális és oktatási intézményrendszer működési feltételeit: iskoláink, egyetemünk minden gyengeségükkel együtt is fontos inkubátorai a holnap öntudatos zsidóságának. Az “örökös igazgató” elkötelezett ember, vegyük észre, hogy “trónja” mögött a magyar trikolór mellett ott áll az izraeli lobogó is}, az asszimiláns zsidók legnagyobb bosszúságára. Ismerve a posztjára áhítozó maroknyi mohó, fiatal karrieristát, meggyőződésem, hogy Zoltai idő előtti eltávolítása olyan hatalmi vákuumot hozna létre, mely az egész struktúra idő előtti széthullásához vezetne. 

Persze vannak, akik szerint éppen erre lenne szükség. Talán igen, talán nem, ne játsszuk le előre a játszma összes lehetséges kimenetelét. Egyelőre az a legfontosabb, hogy az éppenhogy megindult zsidó-zsidó párbeszéd kiteljesedjen, és valamiféle alternatív szervezeti formát öltsön. Ez lehet a magja egy jövőbeli állandó kerekasztalnak, melynél minden legitim zsidó vallási és világi irányzat helyet kapna, amely levehetné a Mazsihisz válláról a politikai szerepvállalás súlyát. Ez az egyetlen módja annak, hogy a neológizmus egyeduralkodó ideológiájának helyére az élő judaizmus ezer színe lépjen, ez az egyetlen esélyünk arra, hogy “megszólítsuk” azokat a “leszakadt zsidókat”, akiknek eddig nem is volt igazán mondanivalónk.

(*) A cikk irója ujságiró, a Sófár portál alapitó föszerkesztője.

                                                         *

A RÉSZLETEKEN LEHET VITATKOZNI. Nem biztos hogy, ma, hat év elteltével, szerző ugyanazt irná Z. eltávolitásával kapcsolatban amit itt ir. A lényeg nem a részletek, hanem az őszinte nyilt beszéd, amely a hivatalos zsidó lapban, éppen a "bolsevik konszenzus" miatt lehetetlen.                                                             

                                                                                                                                          A SZERK.

EMIH: A ZSIDÓK VALLJÁK MAGUKAT ZSIDÓKNAK!   AZ ASSZIMILÁCIÓ A "ZSIDÓ" SZÓT   ÜRES SÉRTÉSSÉ DEGRADÁLTA    A jövő  hónapban tartandó népszámlálás elibe  az Egységes Magyarországi izraelita Hitközség (Emih) közzétette  ismert álláspontját, amely egyértelmü: zsidók (de csak zsidók!) ne tagadják el hitüket és vallják magukat zsidónak. Ezzel egyidejüleg az Emih örömének adott kifejezést, hogy a Mazsihisz megváltoztatta korábbi negativ álláspontját és  "a zsidóság nyilt vállalására biztatja tagjait". Az Emih  közleményében, melynek cime : "Zsidónak lenni jó… a népszámlás idején is", olvassuk: Zsidónak lenni jó – ez a szlogen állt 2008-as 1%-os kampányunk plakátjain. Hisszük és valljuk, hogy a magyar zsidóságnak szüksége van rá, hogy önnön identitását félelmek és gátlások nélkül élhesse meg. Azért dolgozunk, hogy minél több zsidó honfitársunkat vezethessünk vissza a gyökereihez, hogy örömmel és büszkén élhessék meg őseik hitét, hagyományait és szokásait. A zsidóság magyarországi története során aktív részese lett a magyar társdalomnak, a kultúrának és a mindennapi életnek. Úgy gondoljuk, hogy a magyar és zsidó együttélés kulcsa a tabuktól mentes és őszinte párbeszéd, melynek elengedhetetlen feltétele, hogy nyíltan vállalhassuk vallási-nemzeti hovatartozásunkat.     Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) kezdetektől fogva szorgalmazza és támogatja az identitás nyílt vállalását. Ahogy azt 2009-ben, a 2011-es népszámlálással kapcsolatos, egyházakkal tartott egyeztetés kapcsán már kifejtettük, fontos, hogy a vallási hovatartozásra vonatkozó kérdésekre önkéntes legyen a válaszadás, valamint biztosítani kell a maximális anonimitást. Ez a záloga annak, hogy eloszlassák az antiszemita támadásoktól való félelmet, ugyanakkor a biztosítéka annak, hogy – ha csak egy formanyomtatvány kitöltésének erejéig – de minden magyar zsidó megélhesse identitását.  A Holokauszt, és az azt követő évtizedek asszimilációs törekvései a zsidó szót üres sértéssé degradálták, az identitás vállalását pedig veszélyessé tették. Az Egységes Magyarországi Izraelit Hitközség többek közt feladatának tekinti, hogy a zsidóság több évezredes történelmét, erkölcsi és vallási hagyományát kösse a zsidó névhez és megszabadítsa attól a pejoratív értelemtől, amely nem a sajátja, hanem a környező társadalom egy részének éretlenségéből, morális deficitjéből és szociális komplexusaiból származik. Örömmel tapasztaljuk, hogy korábbi véleményét megváltoztatva a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) is csatlakozott e törekvéshez, és a zsidóság nyílt vállalására bíztatja tagjait, ahelyett, hogy rejtőzködésre szólítana fel. A magyar zsidóságnak meg kell szabadulnia a félelmekből épített börtönéből, hogy valódi értékeit megmutatva egyenrangúként és egyenjogúként szerepelhessen a társdalom minden szegmensében. Ennek most megvalósuló elemi feltétele, hogy egy anonim kérdőíven deklarálhassuk származásunkat. 2005 decemberében rabbinikus állásfoglalásban deklaráltuk véleményünket a zsidóság nemzeti kisebbséggé való nyilvánítása kapcsán [A teljes cikk itt olvasható: http://www.zsido.com/konyvek/modern_etikai_kerdesek_a_zsido_jog_szemszogebol/legyen_e_nemzeti_kisebbseg_a_magyar_zsidosag ]. Ebben kifejtettük, milyen mélyen gyökerező része a magyar társadalomnak, közéletnek és kultúrának a hazai zsidóság. Egyben rávilágítottunk a zsidóság definíciójának nehézségeire, és letettük voksunkat a zsidó pluralizmus mellett. A történelmünk kellő ismerete mellett, megkérdőjelezhetetlen, hogy a zsidóság egyszerre nép és vallás. Ugyanakkor nem tartjuk szerencsésnek azokat a szerveződéseket, melyek kifejezetten vallással szembehelyezkedve definiálják magukat, hiszen meggyőződésünk, hogy a zsidó nép (és így a népi-nemzeti identitás) létének alapját a vele egyszerre született zsidó vallás adja. Ezzel együtt az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség támogat minden olyan kezdeményezést, melynek célja a hazai zsidó élet felvirágoztatása és a zsidóság visszavezetése gyökereihez – bármilyen formában. Ennek értelmében, ahogyan azt már az elmúlt évek során számtalanszor kinyilvánítottuk, mindenkit vallási hovatartozásának megjelölésére bíztatunk. A cél, melyet a népszámlálás során összegyűlt adatokkal elérni kívánunk nem puszta számháború. Reméljük, hogy egy valóban objektív felmérés készül, mely nagyságrendileg mérhetővé teszi a zsidóság valódi létszámát és a társadalomban mutatkozó arányát.  Budapest, 2011. szeptember 21. EMIH, Dr. Köves Slomó vezető rabbi

ATYÁK bölcs tanitásai (7)

             NE BARÁTKOZZ A GONOSSZAL!

 

"S mondotta az árbéli Nitáj: Tartsd távol magadat a rossz szomszédtól.

 

Ne barátkozz a gonosszal és ne hidd, hogy megmenekülhetsz a büntetéstől. " (Atyák l, 7).

 

 Nitáj mondásai a hasmoneus királyság hanyatlásának egy kritikus korszakából származnak. Nitáj társa, Josua ben Perachja már Egyiptomba emigrált, hogy megmeneküljön Jánáj zsoldosainak kardjától. Nitáj szavakba foglalja, miként védekezhet a Bölcsek által vezetett vallásos tömeg; hogy befelé kell fordulniuk, belső emigrációba kell vonulniuk, mert ez a túlélés egyik biztosítéka. Figyelmezteti a népet, őrizkedjék a ,,rossz" szomszédtói, akitől a zsidóságtól idegen hellén kultúra szokásait sajátíthatja el. Tartózkodni kell a szomszédtól, már csak azért is, mert nem lehet tudni,  nem besúgó, provokátor-e, netán fizetett ellenség. Hiába közeli a szomszéd, tartsd magad távol tőle! - tanácsolja Nitáj.

 

 A Talmud-bölcsek általános következtetésként fogalmazták meg ezt a gondolatot: Jaj a gonosznak, és jaj a szomszédjának!", amit úgy kell értelmezni, hogy amikor a rossz szomszédot eléri megérdemelt büntetése, abból a szomszédjának is kijuthat. Mózes is figyelmeztette a népet, hogy tartsa magát távol Korachtói és alvezéreitől - akiket végül is utolért az isteni büntetés, és elnyelte őket a föld -, nehogy hasonló sorsra jussanak ők is.

                                    ***

A "szomszéd" fogalmát a Misna nagyon tágan értelmezi. Ezalatt éppúgy érthető lakásszomszéd, mint olyan, akivel együtt dolgozik valaki. A lényeg, hogya "rossz ember"-rel szemben teljes izoláltságot ír elő. Érdekes megfigyelni, hogy Nitáj a szomszédra vonatkoztatva csak a "rossz" jelzőt használja, a későbbiekben már a "gonosz" megfogalmazást alkalmazza. "Ne barátkozz a gonosszal!" - mondja -, ami alatt az értendő, hogy megtilt mindenfajta érintkezést a "gonosszal", akitől még Tórát sem szabad tanulni. Itt példának Elisa ben Avuját említi a rabbi Nátán Misnája.

 

   Bartinora hozzáteszi, hogy a "gonosszal" való érintkezés még abban az esetben is tilos, ha nem követik a példáját. Ez olyan, mint amikor valaki bemegy egy bőrcserző műhelybe, nem nyúl semmihez, nem ér hozzá semmi, mégis átitatja őt az ott terjengő rossz szag, amit kénytelen magával vinni...

 

   A "gonosz", (rásá) misnai fogalma meglehetősen tisztázatlan. Általában olyan megátalkodott embert értenek alatta, aki nem hajlik a jó szóra, aki gúnyt űz a bölcsek szavaiból, aki elveti a Tórát, és tagadja annak isteni eredetét stb. Bölcseink szerint, "aki kezet emel felebarátjára", rossz üzleti tanácsot ad, vagy akár nem adja időben férjhez a lányát (mert azt akarja, hogy az otthon dolgozzék és kiszolgálja őt), az szintén "gonosz" (rásá, róse).

 

   Mint a felsorolásból is érzékelhető, a "rossz" -at a Misnában sokkal tágabban értelmezik, mint a modern héber nyelvben. Ebben az értelmezésben a "gonosz" ellentéte az "igaz" ember, azaz a cádik.

A "rossz" legjellemzőbb értelmezése a Bibliában (Jesájáhu 3,11) található, ami úgy fejezi ki magát, hogy "rásá ráá" (vagyis rossz - gonosz). A Talmud felteszi a kérdést: hát létezik "jó gonosz"? A válasz: "Aki rossz mind Istenhez, mind az emberekhez, az a »rossz gonosz»". (Kiddusin 40)

 

                                                                  ***

 

A Misna kommentátorai történelmi példákkal igazolják Nitáj téziseit. Íme:

Lót, aki leköltözik Szodomába, a bűnös városba, és annak gonosz lakóival barátkozott - menekülésre kényszerült, miközben felesége is meghalt, s ő örülhetett, hogy megmenthette puszta életét.   

 

       

           

 

VENDÉGOLDAL NINCS JÖVŐKÉP, MÁR "LÖKDÖSŐDÉS" SINCS... A 2005-ös hitközségi választások után, Schlésinger Nátán, alias Seres Attila(*), cikket irt a Sófár portálon Lökdösődés a zsákutcában cim alatt A ma kisértetiesen idejét multnak és naivnak tünő cikk, nagy igazságokat tartalmaz amelyeken nem fogott az azóta eltelt hat év és a mostani választási komédia vasfoga. Olvassuk el és gondoljunk bele, kinek volt és van igaza: a szerzőnek vagy az alaptalan kincstári optimizmust lengető Elnöknek- 2005. július 31. vasárnap, 17:39 Új elnököt választott a Mazsihisz közgyűlése. Dr. Feldmájer Péter programjának lényege, “hogy erősítsük a Mazsihisz vallási jellegét, minden erőmmel azon lennék, hogy az a magyarországi zsidóság szellemi központja legyen, amely biztosítja a zsidó vallási élet újrafelvirágoztatását… Szerintem a zsidó hitéletbe úgy lehet bevonni az oda még nem kötődő hittesvéreinket, hogy vonzóvá kell tenni a vallási életet.” Ezenkívül fontosnak tartotta megjegyezni, hogy nem kell forradalmat csinálni, nem szabad lebontani a magyar zsidóság jelenlegi intézményrendszerét. Vegyük észre, hogy a zsidó szó elé minden nyilatkozatában gondosan elhelyezi a vallásos jelzőt. A világi Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike) elnöki funkcióját is betöltő, a Mazsihisz élén korábban már 8 évig (1991-1999) regnáló ügyvéd 1999-es vereségéért 43-40 szavazati arányban vett elégtételt a rivális Tordai Péteren. A kör bezárult, látható, hogy elfogytak azok az emberek, akik képesek és hajlandók a Mazsihisz ósdi, lejáratott imázsához az arcukat adni. A rendkívüli közgyűlésen ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar zsidóság egyetlen legitim képviseletére jogosult szervezetnek semmiféle jövőképe nincs. A zsidó közélet hangadói a szervezet megújításától remélik évek óta a csodát, melynek lényegéről gyakorlatilag konszenzus alakult ki: Zoltai mondjon le, demokratizmus, átláthatóság, nyitottság, leszakadt zsidók becsábítása a zsinagógákba. (Magyarul nagyjából azt jelenti: mi is kérünk az állami pénzekből!) Szegényes “stratégia”. Csak arra az alapvető kérdésre nem ad választ, hogy tulajdonképpen mitől is lesz holnap magyar zsidóság, ha mindez véletlenül meg is valósulna. Meggyőződésem, hogy még ez a minimalista terv is megvalósíthatatlan, ráadásul a Mazsihisz elvileg alkalmatlan a megújulásra, magyar zsidóság jövőjének biztosítására a hanyatló, gyökerét vesztett neológia talaján. A Mazsihisz ugyanis egy idejétmúlt kövület, melynek léte a valahavolt “mózeshitű magyarság” asszimilációs illúziójára épül. Évtizedek óta befejezett tény, hogy ez az illúzió elbukott, függetlenül attól, hogy a mai tudásunkkal miképp minősítjük a kudarc okait. Ma erre az illúzióra stratégiát építeni nem más, mint rövidlátás, történelmi tévedés, rosszabb esetben közönséges hazugság. A Mazsihisz de facto neológ felekezet, a neológia pedig olyan hungarikum, melynek hivatása az asszimiláció levezénylése (lett volna). Hivatását beteljesítette, nem (csak) rajta múlt, hogy sikertelenül. A neológia a zsidó vallásnak olyan irányzata, mely elvben a legszigorúbb ortodox elveket hirdeti (“a Sulchán Aruch alapján állunk”), azonban a hívek lelkiismereti kérdésévé teszi az elvek gyakorlati betartását. Ez mára odavezetett, hogy a zsidó iskolák diákjainak alig néhány százaléka tart igényt kóser étkeztetésre, ami persze nem jelenti azt, hogy akár ezek a kevesek is otthon kóser háztartásban élnének. A közösség vezetői szinte kivétel nélkül látványosan, vagy éppen suttyomban megszegik a szombatot, a kasrutról már nem is beszélve, a mikvét alig néhányan látogatják. Jom Kippurkor a “Dohányban” bőrminiszoknyás nők nevetgélnek a férfiak padsoraiban, a rabbi nagyteljesítményű hangszórókkal próbálja túharsogni a ricsajt, a kántorok hátsóján mikroport biztosítja a hibátlan akusztikát. Közben persze rendkívüli eljárást igénylünk, ha sabbatkor kell népszavazni, érettségizni, talán mindenki tudja, hányan éltek a lehetőséggel… A neológia, és vele együtt a Mazsihisz is mára a képmutatás szinonimájává vált. Hogyan, milyen szervezeti és/vagy személyi változások hozhatnák meg a tisztesség, őszinteség, nyitottság becsületét egy olyan szervezetben, melynek lényege a hazugság? Hogyan is lehetne vonzóvá tenni a fiatalok számára egy olyan vallásgyakorlást, mely nap-mint-nap elvtelen kompromisszumokra, nettó alakoskodásra buzdít? Meggyőződésem, hogy a megoldást egészen más irányban kell keresnünk. Szembe kell néznünk azzal, hogy a magyar zsidóság fennmaradásának momentán nem a kasrut, a sabbat betartása a záloga. Szembe kell néznünk azzal, hogy a zsidó nők lényegesen kisebb arányban élnek házasságban, mint a nemzsidók, a zsidó családokban az átlagos gyerekszám alig haladja meg az egyet. A zsidó iskolák beiskolázási adatairól szóló sikerjelentéseket legalábbis árnyalja, hogy évről-évre nő a nemzsidó diákok aránya, még a legkonzervatívabb Wesselényi utcai iskolában is. Szembe kell néznünk azzal, hogy a magyar zsidóság fennmaradása nem pusztán vallási, hanem elsősorban demográfiai kérdés. Ki fog holnap a zsinagógákba járni, ki fog holnap kasrutot tartani, ha a zsidó fiatalok vegyesházasságban, vagy házasságon kívül élnek? Veszedelmes kérdés: a zsidóság mibenlétét feszegeti. Ugyanis ha demográfiáról beszélünk, azzal megingatjuk a zsidóság=vallás neológ axiómáját. Szembe kell néznünk azzal, hogy a judaizmus törzsi vallás. Aki zsidó vallású, az egyben egy néphez is tartozik, akár beleszületett, akár betért oda. A judaizmus zsidó nép nélkül értelmezhetetlen. Amíg ezekkel az egyszerű tényekkel nem hajlandó szembenézni a “hivatalos” zsidóság, addig nem is lehet jövőképe. Addig a magyar zsidóság megállíthatatlan lemorzsolódásra van ítélve, a túlnyomó többséget képező vallástalanoknak marad a kényszerzsidóság. A fiataloknak eszük ágában sem lesz egy olyan anakronisztikus, paradox vallás követőivé válni, amilyen a jelenleg szinte egyeduralkodó neológia. Persze vannak próbálkozások: a Chabad, a Pesti Súl, a Szim Salom többnyire fiatalokat vonzó, egymással is veszekedő kis közösségei a hitelességet állítják a középpontba, a vallási tanítás és a vallásgyakorlás összhangjára építenek, ki-ki a maga koordinátarendszerében. Azonban a “mózeshitű magyar” árnyékán ők sem tudnak átlépni, bruttó pár száz követőjükkel (többnyire inkább szimpatizánsokkal) csak vegetálnak, a mai Magyarországon önmagukban csak periférikus szerepet tölthetnek be. Pedig ez az egyedüli reményünk: helyre kell állítanunk a szavak és a tettek összhangját, nevükön kell neveznünk a dolgokat, fel kell vállalnunk az ebből adódó konfliktusokat. Tudomásul kell vennünk, hogy akár tetszik, akár nem, ebben az országban kisebbségi sors a miénk, a jelenlegi “nemzetegyesítő” politikai tendenciák fényében nincs is más választásunk. A vallási életet csak identitásukban magabiztos, öntudatos fiatal zsidók fogják felvirágoztatni, akik nem félnek kimondani, amit rajtuk kívül úgyis mindenki tud: Izráel népéhez tartoznak. Potenciálisan több százezerre tehető azok száma, akik valamilyen módon érintettek ebben kisebbségi sorsban. Ha máshonnan nem, antiszemita atrocitásokból, családi holokauszt-emlékekből mindannyian tudomást szereznek róla. Rá kell világítanunk, hogy ez a sors nem valamiféle átok rajtuk, amitől menekülni kell, hanem éppen ellenkezőleg: áldás ami teljessé teszi az életet. Meg kell ismertetnünk velük a zsidó sors szépségét, vissza kell adnunk nekik az összetartozás érzését a világ legrégebbi, ma is virágzó népével. Fel kell ébresztenünk bennük a vágyat, hogy elmélyedjenek a judaizmus örökérvényű filozófiájában, etikájában, értékrendjében, mely a mai, nyugati civilizáció alapja. Meggyőződésem, hogy ez az egyedüli útja annak, hogy zsinagógáink a következő években ismét benépesüljenek olyan fiatalokkal, akik őszintén, tudatosan magukénak érzik, és életrekeltik őseink örökségét. A demográfiát ezen az úton tudjuk a szolgálatunkba állítani: a halakhikusan nemzsidó, de zsidó származású fiatalok tömegei közül is sokan választják majd a rosszkedvű kirekesztettség helyett a betérés rögös útját, ha ráéreznek a zsidó út történelmi felelősségére. A Mazsihisz más úton jár, felesleges ebbe a sehová nem vezető zsákutcába kívánkoznunk. Építsünk inkább Burma utat, mely visszavezet a világ zsidóságának virágzó forgatagába. A SZERK. MEGJEGYZÉSE: A SZERZŐNEK IGAZA VAN, CSAKHOGY AZÓTA A HELYZET MÉG SOKKAL ROSSZABB : MA MÁR "LÖKDÖSŐDÉS" SINCS. A HITÉLET SORVADÁSA, AZ ORZSE HANYATLÁSA, A RABBIKÉPZÉS CSŐDJE, AZ UN. "ORTODOXIA" FELBOMLÁSA ÉS A BURJÁNZÓ KORRUPCIÓ – MINDEZ EGY-EGY ÚTJELZŐ A VÉG FELÉ. SAJNOS A SZERZŐ ITT CSAK DIAGNOZÁL, DE NEM AJÁNL ORVOSSÁGOT A HALÁLOSAN BETEG MAGYAR ZSIDÓSÁGNAK. Talán a következó cikkében (pénteken) (*) Szerző ujságiró, a Sófár alapitó föszerkesztöje

A JÖVŐ HÉT CSÜTÖRTÖKÖN ÉS PÉNTEKEN LESZ ROS HÁSÁNÁ, A ZSIDÓ ÚJÉV

MI IS ROS HÁSÁNÁ?

 

Chászid gondolatok Ros Hásáná jelentőségéről,

a lubavicsi rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi nyomán

 

 

A Szent Nyelv elnevezéseiben semmi sem esetleges: már a nevet alkotó betűk is jelzik a megnevezett dolog legfontosabb vonásait. Az Újév héber neve, Ros Hásáná, szó szerinti jelentése nem "az év kezdete", hanem "az év feje". Vagyis Újév napja úgy viszonyul az év többi napjához, mint a fej a többi testrészhez.

A fej és a többi testrész viszonyának három szintjét ismerhetjük fel: (a) Az agy a test egészének, illetve egyes szerveinek működését irányítja. (b) Egyedül az agyban van valamennyi szerv életerejének központja, hiszen a test különböző szervei mind az agy egy-egy részéhez kapcsolódnak. (c) Az agy képessége a legnagyszerűbb emberi tulajdonság, a gondolkodás.

Ros Hásáná napját e három fizikai funkció szellemi megfelelője jellemzi:

(a) Ros Hásáná napján tesz fogadalmat a zsidó, hogy még inkább jeleskedik a Tóra egészének betartásában, hiszen az ezen a napon tett fogadalmak meghatározzák az Örökkévaló szolgálatát az egész elkövetkezőévben.

(b) Ros Hásáná napján veszi kezdetét a Tsuvá tíz napja (amit általában "bűnbánat"-nak fordítanak, holott pontos fordítása "visszatérés"). Mivel egyedül a tsuvá foglalja magába az összes micvát, ezért az őszinte tsuvá megbocsátást nyer a micvák betartásának korábbi hiányosságaiért.

(c) Végül Ros Hásáná talán legfontosabb jellemzője az ember és az Örökkévaló közötti teljes, lehető legnagyszerűbb kapcsolat. Bölcseink szerint (Talmud, Ros Hásáná 16a.) Ros Hásáná napján az Örökkévaló arra kéri az embert, hogy "fogadj el Uralkodóul magad felett", s ezért Ros Hásáná egyik vezérfonala az Örökkévaló uralmának elismerése. Ez köti össze az embert magával Istennel.

 

A kapcsolat három szintje

 

Ros Hásáná e három eleme az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolat három szintjéhez kötődik.

(a) Az első kapcsolatot a Tóra betartása jelenti. Mivel az Örökkévaló akarata a Tórában és a micvákban jelenik meg, a micvák betartása annyit jelent, mint hogy gondolatainkat, szavainkat és tetteinket Hozzá kapcsoljuk.

(b) Van azonban ennél alapvetőbb kapocs is. Igaz ugyan, hogy a micvák betartása köteléket hoz létre közöttünk és az Örökkévaló között, e kapcsolat azonban csak akkor jön létre, ha az egyén maga kívánja, hogy - Isten parancsainak betartása révén - kapcsolódjon az Örökkévalóhoz. A tsuvá azonban olyan kapcsot vesz igénybe, amely a micváktól függetlenül, állandóan létezik a zsidó és az Örökkévaló között.

Mindannyian kapcsolódunk az Örökkévalóhoz, ám ez az alapvető kapocs nem tetteinken alapul. Éppen ez a kapocs teszi lehetővé, hogy még az az ember is, aki a micvák elhanyagolása miatt képtelen más, erősebb kapcsolatot teremteni az Örökkévalóval, az is érezhesse úgy, hogy vissza akar térni Hozzá. Amikor tsuvát gyakorolva az Örökkévalóhoz fordulunk, ezt a megbonthatatlan kapcsot használjuk ki, ami ilyenkor érezhetővé válik.

(c) Ám az embert az Örökkévalóhoz fűző alapvető kapcsolat ellenére van távolság az ember és az Örökkévaló között. Éppen ennek a távolságnak az érzése az, ami felkelti vágyunkat, hogy tsuvát gyakoroljunk. A visszatéréssel, a micvák megtartásával csökkenthetjük ezt a távolságot. Továbbá, amikor Ros Hásáná napján elfogadjuk az Örökkévalót Uralkodónknak, még közelebb kerülhetünk Hozzá.

 

Az örökkévaló uralmának elfogadása

 

Bölcseink tanítása szerint (Mechiltá, Smot 20:3.) az Örökkévaló így szól az emberhez: "Fogadd el uralmamat, és fogadd el törvényeimet [a micvákat]". Az Örökkévalóhoz fűződő, s a micvák megtartásán alapuló kapcsolat csak akkor jöhet létre, ha elfogadtuk uralmát. Még a tesuvá is csak az után lehetséges, hogy elfogadtuk az Örökkévaló uralmát, hiszen a tesuvá lényege a múlt cselekedeteinek megbánása és az a szilárd elhatározás, hogy a jövőben teljesítjük az Örökkévaló akaratát - ez pedig feltételezi, hogy elfogadjuk uralkodónkként.

Ros Hásáná napján az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatunk lényegére összpontosítunk: uralmának elfogadására, hiszen ez képezi a micvák betartásának és a tesuvának az alapját.

 

A valódi én

 

Az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatunk miért uralmának elfogadásával válik kézzelfoghatóvá? A válasz annak felismerésében rejlik, hogy egyéniségünk kaleidoszkópja mögött rejtőzik lényünk legfontosabb alkotóeleme, isteni lelkünk, amely "valósággal része az Örökkévalónak" (Tánjá, 2. fej.). Valós lényünket nem a szabad önkifejezés, nem a "légy önmagad" elv mutatja meg igazán, hanem az Örökkévaló uralmának elfogadása az amiben kifejezésre juthatnak valódi képességeink. Azzal, hogy felfedjük az Örökkévalóhoz fűződő kapcsolatunk lényegét, saját magunk legfontosabb vonását tárjuk fel - azt a központi elemet, amely leginkább kifejezi, kik is vagyunk valójában.

Éppen ezért, amikor arra kérjük az Örökkévalót, hogy "dicsőségedben uralkodj az egész világon", e kérésnek mélyről fakadó vágyat kell kifejeznie, s nem lehet csupán könnyedén kiejtett szavak sorozata. Létünk minden aspektusát - lényünk legrejtettebb valóját - az Örökkévalónak kell ajánlanunk.

Ha Ros Hásáná napján elfogadjuk az Örökkévalót a mi Uralkodónknak, az közelebb hozza uralmának végső megvalósulását a Megváltás Korában. Akkor "az Örökkévaló lesz az uralkodó az egész földön. Azon a napon az Örökkévaló lesz az egyetlen, és Neve az egyetlen". Bárha bekövetkezne a közeli jövőben!

(Forrás: Zsido.com)

תחתית הטופס