MAGYAR ZSIDÓ (VALÓDI) VALÓSÁG    INTENZIV ALEF-BÉT  ÉS A "VILÁG BEST-SELLERE"   Nem minden a politika. A valódi valóságban – semmi. Ha azt hittük – hihettük? – hogy az Emih,  mint a chábád politikai eszköze a magyar útvesztőben, nem más mint politika, piár, görögtűz és ici-pici személyi kultusz - ismételten kiderül, hogy dehogy.   A most induló, tizedik évébe lépő,  ujabb szemeszterben rejtőzik a chábád lényege:  Tanitani – mindenkit, minden zsidót aki él és mozog, 4 évestől 90-ig. Hogy tudja mit jelent az zsidónak lenni, mit kell erről tudni és tenni.  Aki nem ismeri ősei nyelvét – ami a zsidó ima nyelve – megtanitják olvasni.  Komec álef – ó. Mert az analfabétizmus nem zsidó sajátosság.   Vagyis – az ábécétől – a legmagasabb szintig.   Nem kell sokat beszélni. Tessék elolvasni az alábbit. Ez önmagáért beszél.                                                                                                                                                                                                                                                                                   N-K-                                                                                                          * * *   INNEN ÉS A VÉGÉIG EZ AZ EMIH KÖZLEMÉNYE, MELYNEK SZIVESEN ADUNK HELYET, MERT EGYETÉRTÜNK VELE:

"Újra indul a Zsidó Tudományok Szabadegyetemének nyári szemesztere. A program során tucatnyi témán keresztül ismerkedhetnek meg a résztvevők  a zsidóság történelmi, vallási és filozófiai hátterével.  A kezdők átfogó képet nyerhetnek a judaizmusról, míg azok, akik már korábban is  foglalkoztak a témával mélyebb tudásra tehetnek szert.   Izelítő a két hetes intenzív kurzus témáiból Miért szakadt két országgá az ókori Izrael? Lesz-e béke a szentföldön? Öröklődhet-e apai ágon a zsidóság?  (NEM!!) Mi a kapcsolat Deák Ferenc és az ortodox zsidók tisztálkodási szokásai között? A Zsidó Tudományok Szabadegyeteme azzal a céllal nyílt meg 2003-ban, hogy színvonalas keretek között nyújtson lehetőséget a zsidó tudományok megismerésére, minden olyan érdeklődő számára, akinek nem adódott meg a lehetőség, hogy a zsidó tudományokban magas szinten elmélyedjen. A magyar zsidóság túlnyomó része, 1-2 nemzedék óta elszakadt a hagyomány láncolatától, és így egyre nagyobb az igény Magyarországon olyan átfogó tanfolyamokra, szemináriumokra, amelyek a zsidó gondolkodást eredeti, autentikus formájában ismertetik meg a hallgatókkal. Az intézménynek nem a diplomaosztás a fő célja, sokkal inkább egy, mindenki számára ny itott egyetem kialakítása, ahol a tanulási módszer lényege a téma vitával és közös beszélgetéssel történő megértése, elemzése. Az egyetemi szintű képzés keretében, minden évben három szemeszter indul. Az évközi szemeszterek heti kétszer két órában, a nyári intenzív szemeszter pedig két héten át minden nyújt lehetőséget az érdeklődők számára, hogy elmélyedjenek a klasszikus zsidó tanokban. A tematikában szerepel egy-egy kiválasztott témakör (szokás, szertartás, fogalom) történetének, bibliai megjelenítésének, filozófiai és misztikus hátterének, illetve gyakorlati megjelenésének áttekintése Megnyitásával egyidejűleg a Szabadegyetem, tankönyvsorozatot is indított, A Zsidó Tudományok - Fejezetek a klasszikus forrásokból címmel.                                                                               * * * Részletes program Augusztus 12. vasárnap Zsidó történelem 13.30   Ebéd 14.00   Héber 15.00   Szünet 15.15   Egy nép útja: A zsidó történelem legfontosabb eseményei 16.45   Zsidóság. Nép/nemzet/vallás? 17.45   Szakadás és egység példái a zsidó történelemben 18.45   Judaizmus kontra kereszténység 19.45   Esti ima és vacsora Augusztus 13. hétfő Tóra: Biblia és Talmud 13.30   Ebéd 14.00   Héber 15.00   Szünet 15.15   A Tóra – a világ bestsellere 16.45   Hogyan lett a Bibliából Talmud? – Az írott és a szóbeli Tan 17.45   Ismerkedés a Talmuddal. Vádak a talmud ellen. Mi az igazság? 18.45   Léteznek-e Tórába rejtett kódok? 19.45   Esti ima és vacsora   Augusztus 14. kedd Háláchá – Zsidó jog 13.30   Ebéd 14.00   Héber 15.00   Szünet 15.15   Hogyan működött/működik a zsidó bíráskodás? 16.45   A ma kérdései a Tóra szemszögéből: Homoszexualitás, fogamzásgátlás, élet az űrben, szervátültetés, kábitószer, globalizáció 18.45   Tudomány és technika 19.45   Esti ima és vacsora   Augusztus 15. szerda Zsidó filozófia és Kabbala 13.30   Ebéd 14.00   Héber 15.00   Szünet 15.15   Ó, Istenem! – Isten, a zsidó szemszögből 16.45   A Kabbala alapfogalmai 18.45   Középkori zsidó filozófusok 19.45   Esti ima és vacsora Augusztus 16. csütörtök Izrael 13.30   Ebéd 14.00   Héber 15.00   Szünet 15.15   A Szentföld és törvényei a Bibliában 16.45   Talmud: Szabad-e a szentföldre telepedni, amíg el nem jön a Messiás? 17.45   Civilek Izrael háborúiban; Vallásos zsidó az izraeli hadseregben 18.45   Terűletet a békéért? 19.45   Esti ima és vacsora Augusztus 17. péntek Szombat - sábbát 13.30   Ebéd 14.00   Szombati pihenés és munkatilalom a Bibliában 15.00   Szombat, a gondolat világa 16.00   Hol ír a Biblia az elektromos áramról? – Mit és miért tilos ma? 17.00   Fontosabb szombati szertartások gyakorlata 18.00   Ismerkedés a péntek esti ima szövegével és dallamaival 19.30   Péntek esti ima Pesti Jesivában 20.30   Péntek esti kidus és vacsora a Pesti Jesivában Augusztus 19. vasárnap Antiszemitizmus 13.30   Ebéd 14.00   Héber 15.00   Szünet 15.15   Ókori antiszemitizmus a talmudi forrásokban 16.45   Hit a holokauszt után 17.45   Antiszemitizmus vagy asszimiláció? 18.45   Fokozott érzékenység vagy alábecsült gyűlölet? 19.45   Esti ima és vacsora Augusztus 20. hétfő Zsidó naptár és ünnepek 13.30   Ebéd 14.00   Héber 15.00   Szünet 15.15   A zsidó naptár elmélete és fontosabb napjai 16.45   Zsidó naptár az ókorban 17.45   Zarándok ünnepek 18.45   Őszi ünnepek és további jeles napok 19.45   Esti ima és vacsora Augusztus 21. kedd Kóser étkezés 13.30   Ebéd 14.00   Héber 15.00   Szünet 15.15   Az étkezés és áldásai a Bibliában 16.45   A kóser étkezés kabbalisztikus jelentése 17.45   Elavultak-e a kóser étkezés szabályai? 18.45   Kóserság a konyhában és az élelmiszergyárakban 19.45   Esti ima és vacsora   Augusztus 22. szerda Házasság, szexualitás 13.30   Ebéd 14.00   Héber 15.00   Szünet 15.15   A házasság és a nemi élet a Bibliában 16.45   Szexuális előírások. Szerelem a házasság után? 17.45   Tanulmányi kirándulás a budapesti Mikvébe 18.45   Talmud: a házasság módozatai 19.45   Esti ima és vacsora Augusztus 23. csütörtök Ima 13.30   Ebéd 14.00   Héber 15.00   Szünet 15.15   Látogatás Isten Házában 16.45   Útmutató az imakönyvhöz 17.45   Kabbala: Ima vagy meditáció? 18.45   A zsinagóga szótára 19.45   Esti ima és vacsora Augusztus 24. péntek Zsidó kegytárgyak 13.30   Ebéd 14.00   Hogyan írják a tóratekercset? 15.00   A mezuzá és a tfilin 16.00   A zsidó öltözködés és jellegzetes zsidó ruhák 17.00   A tálisz 18.00   Ismerkedés a péntek esti ima szövegével és dallamaival 19.30   Péntek esti ima Pesti Jesivában 20.30   Péntek esti kidus és vacsora a Pesti Jesivában

További információ és jelentkezés:

Friebert Hajnalka : 06-1-268-0183

e-mail: zstsz@zsido.com

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (52)

                                                  A "BIZTOS"  REMÉNY

 A Javne-beli Lévitás rabbi szokta volt mondani: "Légy igen nagyon alázatos lelkű, mert az ember biztos reménye: a temető férge". (Atyák,4, 4).

 

  Lévitás rabbi, kinek neve itt fordul elő először és utoljára, a Misnában síkraszáll a szerénység és az alázatosság mellett, de tulajdonképpen minden mellett, ami a gőg, a hivalkodás, a nagyképűség ellentéte. Minderről rendkívül egyértelműen vall: "Légy nagyon, nagyon alázatos lelkű..."

 

   Érdekes Lévitás rabbi álláspontja, hiszen a hagyományos zsidó felfogás az arany középutat vallja szinte mindenben. Eszerint minden túlzás elítélendő, akár a féktelen gőgről, akár gerinctelen alázatról legyen szó. Vajon miért hirdeti Lévitás rabbi ezt az "igen nagyon nagy" alázatot?

 

   Bartinora szerint azért, mert Levitás rabbi azt tarthatta, hogy sokan vétkeznek a fennhéjázás vétkében.

 

   Tiferet Jiszráél különbséget tesz a "szerény" és az "alázatos lelkű" fogalma között, hiszen a szerény tisztában van képességeivel, de nem vág fel rá, míg az alázatos lelkű lealacsonyítja magát, hogy a másikat felnagyítsa, és ezzel kedvére tegyen.

 

   Több kommentátor nehezményezte azt a kifejezést, mely szerint az "ember reménye a temető férge". Micsoda remény ez? Egyesek szerint a héber "tikvá" nemcsak reményt jelent, hanem zsinórt is, így a magyarázat olyan értelmet nyerne, hogy az ember földi élete zsinóregyenesen vezet a sírba, vagyis a férgek birodalmába.

 

    Egy másik kommentátor úgy véli, hogy ez nem reád, hanem arra vonatkozik, aki téged becsmérel és gyaláz. Miért vennéd fel tőle, miért ne maradnál meg eredendő szerénységben, hisz ki az, és mi az, aki téged gyaláz? Mi lesz a vége? Nem a temető férge?! Ez a magyarázat egyébként Jesája próféta (51) szavain alapszik, aki azt mondta, hogy: "Ne nézd az ember szégyenét, és átkozásait ne féld, mert mint a moly, eszi a ruhát".

 

                                   ****

 

 

    Tiferet Jiszráél szerint valóban reményről van szó, mert az ember által oly nagyon óhajtott lelki nyugalom csak azután következik el, ha már a test nem jelent béklyót, azaz elköltözött ebből az árnyékvilágból.

A zsidóság nagyjai mindig is közismertek voltak szerénységükről. Ábrahám is csak annyit mondott magáról: "Hisz én por és hamu vagyok".

Jehuda is azért örökölte a királyságot - állítják Bö1cseink -, mert szerény volt, és hogy kiszabadítsa öccsét, Benjámint, megalázkodott az egyiptomi alkirály előtt (akiről nem tudta, hogy testvére, József). Mózesről az Írás tanúsítja, hogy: "a legszerényebb ember volt a földön", és Saul elbújt, amikor Izrael első királyává akarták tenni.

 

                                  ****

 

Egy haszid magyarázat szerint Lévitás rabbi azért húzza alá, hogy akár kétszeresen is legyenek alázatosak, mert kétféle fennhéjázás létezik. Lehet valaki büszke fizikai erejére, szépségére, vagyonára, és lehet büszke eszére, tudására, Tóra ismeretére stb. Ezért kettőzi meg Lévitás rabbi a figyelmeztetést, mondván, hogy mind a kétfajta büszkélkedéstől tartsa távol magát az ember.

 

                                 ****

 

A haszidizmus igen nagyra tartotta a szerénységet, és állandóan hadban állt a túlzott büszkeséggel, fennhéjázással. Az egyik haszid rebbe mondta azt, hogy nem fél az Égi Bíróság kérdéseitől, mert mindenre van válasza; kivéve attól, hogy mire volt olyan nagyon büszke. "Ettől a kérdéstől nagyon félek" - szokta mondani pedig  közismerten szerény ember volt.

 

                  

MIT MOND A HALACHA

 

              A KAMATSZEDÉSRŐL

 

               Modern életünk természetes velejárója a  kamat. Ha kölcsönt veszünk fel – az után kamatot fizetünk a banknak és ez magától értetődik. Befektetett  pénzünkre kamatot kapunk. Olyannyira igy van ez, hogy amikor évekkel ezelőtt, egy pesti rabbival folytatott beszélgetés során, megemlitettem hogy a Tóra tiltja a kamatszedést – az illető szeme elkerekedett a csodálkozástól Valóban tiltja? – kérdezte és nem győzött álmélkodni.

 

     Valóban tiltja.

 

  A zsidó szellemiség, ami a Halachában jut kifejezésre, élesen ellenzi a kamat minden fajtáját és formáját. Kölcsönt adni a megszorultnak – nagy micvá, de ugyanott ahol ezt előirja, a Tóra egyértelmüen tiltja a kamatszedést:

 

       "Amikor pénzt adsz kölcsön, népem valamelyikének, aki rászoruló,  ne légy neki uzsorása, ne vess ki rá kamatot" (2. Mózes, 22, 24).

 

Másutt (3. Mózes, 25, 35-38) a Tóra nemcsak a pénzkölcsön után fizetett kamatot, hanem az élelemre rátett uzsorakamatot is tiltja:

 

     "Ha atyádfia elszegényedik és tönkremegy melletted, segitsd őt … ne végy tőle kamatot, vagy uzsorát. Légy istenfélő és engedd, hogy éljen melletted atyádfia, pénzeded ne kamatra add neki és ne uzsorára adj élelmet. (mert) én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki  kihoztalak benneteket Egyiptomból…"

 

   Az élelemre tett kamat (Tárbit=többlet, vagy uzsora) azt jelentette a gyakolatban, hogy ha valaki egy zsák lisztet adott kölcsön egy éhező családnak – akkor a kölcsönkérőnek – például -  1 és 1/4 zsákot kellett visszadnia. Ez ugyanaz mint a kamat csak a formája visszataszitóbb.

 

Mózes ötödik könyvében a Tóra megismétli és részletezi a tilalmat:

 

     "Ne végy kamatot atyádfiától  se pénz se élelem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni. Az idegentől vehetsz kamatot, de  atyádfiától ne végy kamatot. Akkor megáld téged az Örökkévaló minden ténykedésedben, a földön ahová most bemégy hogy birtokodba vedd"

(5. Mózes, 23, 20-21).

 

     Az hogy "az idegentől vehetsz kamatot" – sok apologetikát váltott ki a középkorban, amikor a feudális rendszer és az egyház a zsidót minden produktiv munkatól, mesterségtől eltiltott és csaknem kizárólag a pénzkölcsönzést hagyta meg mint egyetlen megélhetési lehetőséget. Pedig, a dolog igen egyszerü. Miután a nemzsidót nem kötelezi a Tóra és ha kölcsönöz pénzt – vehet kamatot, igazságos és logikus hogy ez kétoldalu legyen, vagyis ha kaphat kamatot, fizessen is, különben zsidó partnere megkárosodik.

 

     A szegény nem üzlet

 

        Lehet hogy már észrevettük, a kamat tilalmában a hangsuly a szegény, nincstelen zsidón van. Ő nem üzleti célokra kér kölcsönt, hanem azért, hogy családjának betevő falatot, minimális ruhát vagy gyógyszert tudjon biztositani. Igy a kölcsön nem üzlet, hanem tulajdonképpen jótékonyság.

 

  Az effajta kölcsönzésnek, amit nálunk Gmilut Chászádimnak hivnak, a legnemesebb fajtája, ha valaki konstruktiv célra ad – természetesen kamatmentes! – kölcsönt, amiből a nincstelen valamiféle megélhetést képes biztositani magának és családjának. Napjainkban ez rendszerint egy rövid lejáratu kölcsön formájában történik, 10-12 hónapos kölcsön, amit az aki kapja, havonta törleszt. Izraelben sokezer(!) ilyen kamatmentes kölcsönpénztár müködik, amelyek adományokból fedezik kiadásaikat és nővelik a tökét. Amikor a nagy infláció idején az a veszély fenyegetett, hogy a pénztárok tőkéje elértéktelenedik, volt ahol 2% "kezelési költséget" számitottak fel, de sok rabbi ellenezte azt, mondván hogy ez is egyfajta kamatnak számit.

 

   A zsidó jogban a kamat nagyon  súlyos véteknek számit. Vétkes nemcsak az aki kapja és adja, hanem a tanuk is és az aki váltót irta! Rabbi Jonatán Eibshütz kiterjeszti a tilalmat négy részre: 1) uzsorakamat; 2) a kamat "pora" , vagyis ha nincs előre kialkudva mennyi a kamat, hanem a kölcsönző magától adja);  3) Ami úgy látszik mintha kamat lenne (ha a kölcsön aktusa előtt küld a kölcsönadónak ajándékot, vagy miután már visszafizette)  és 4) Szóbeli kamat (aki gazsulál a kölcsönzőnek és hangosan köszöni meg jóságát, ez is egyfajta kamatnak számit).

 

   Bölcseink a Talmudban nem győzik  hangsulyozni, mennyire sulyos és egyuttal abszurd dolog kamatot szedni:

 

    "Jer és lásd mennyire vakok a kamatszedők! Hiszen ha valakit nyilvánosan gonosz, rossz embernek neveznek, az nem hagyja annyiban, hanem tiltakozik és megkeseriti az életét annak aki őt becsmérli. Ezek meg hoznak tanukat, irnokot, tollat és tintát és megirják és lepecsételik, hogy x.y.  (aki kamatot szed) istentagadó!" (Bava Mecia, 71, 1).

 

      Ugyancsak a Talmud-bölcsek szerint a kamatszedést nem lehet jóvátenni azáltal hogy visszadják a pénzt, akárcsak az emberölést. Ezen vélemény szerint az uzsorásoknak halálbüntetés jár, azon ezékiéli vers alapján, ami úgy szól hogy  aki "…uzsorát  ad  és kamatot vesz – az ilyen éljen? Nem fog élni!...meg kell halnia" (Ezékiél, 18, 13.). A próféta megállapitásából egyértelmüen kitünik hogy kamatügyben aki ad és aki kap, egyaránt vétkes és bünhődik.

 

     Ügylet és kamat (Hetér Iszká)

 

              Eddig olyan kölcsönről beszéltünk, amikor egy szegény nincstelen ember vesz fel kölcsönt, amiből enni ad családjának, vagy megpróbál magának valami egzisztenciát teremteni. Ez az a kamat amit a Tóra szigoruan tilt.

 

       Később azonban, amikor a zsidók a galutban már nem voltak földmives nép, hanem kényszeritve voltak üzletelni, illetve pénzkölcsönzéssel foglalkozni – már nem volt elég hogy a Tóra szerint a nemzsidóktól szabad kamatot szedni, a fentemlitett egyenlőség alapján (Maimonidés szerint egyenesen micva a nemzsidótól kamatot kapni). A kialakult gyakorlat szerint a pénz mint áru (is) szolgált és a bankrendszer kialakulásával, a pénzt kamatoztatni üzlet lett, és nem uzsora.

 

Igen, án de a Tóra tiltja a kamatot, akár adni akár kapni. Erre jött a kiskapu, amely a kamatnak más nevet adott. Ugyanis ha két ember társasviszonyra lép: egyikük adja a pénzt, a másik meg befekteti és üzletel vele – és eleve megegyeznek, hogy a haszon feles – akkor ez már nem számit kamatnak, hanem ez egy legális, kóser ügylet, feltéve ha az egyezmény úgy szól, hogy az esetleges veszteségben is osztozik a befektető, nemcsak a remélt haszonban.

 

Ezt nevezik a Halacha nyelvén ügylet engedélynek (Hetér-Iszká), amely mint olyan előszőr a Sulchán Áruchban jelenik meg (Jore Déá, 177). Azóta a dolog elterjedt és ma a bankok Izraelben a főrabbinátus által szövegezett okmányt irnak alá, melynek alapján kölcsönügyleteik a Hetér Iszká alapján állnak, vagyis a bank és a kölcsönkérő között egyfajta társasviszony áll fenn, ami a kamat tilalmát semlegesiti. Persze vannak, akik ezzel nem elégednek meg, mások meg az egészben egyfajta kibúvót, trükköt, látnak, akárcsak a peszách előtt a homec (kovászos) eladása egy gójnak, stb. Mindenesesetre ma a halacha ezt legitimizálja, mig a bankok – még a vallásos tulajdonban lévő bankok is, egyfajta formalitást látnak benne, amely nem zavarja üzleti meggondolásaikat. Ami a dologban valóban problematikus lehet, az a kölcsönös felelősség, abban az esetben, ha netalán veszteség állna fenn.

 

                                                         *      

Külföldön, ahol a bankok általában nincsenek zsidó tulajdonban és a gójokat – a Halacha szerint – nem kötelezi a kamatszedés tilalma – semmi probléma nem áll fenn. "Mióta a felvilágosodott népek szabályozták a kamatlábat egy logikus és normális rátára és szigoruan tiltják az uzsorakamatot – a legtőbb zsidó a Diná Dömálchutá elvére támaszkodik – külföldön – és nem alkalmazza a Hetér Iszkát" (Ocár Jiszráél). A logikát ami a Hetér Iszká mögött áll, a Torá  Tmimá szerzője (Rabbi Baruch Hálévi Epstein) magyarázza meg érthetően a 3. Mózes, 25, 35-38-ra irott kommentárjában. Szerinte a Hetér Iszká napjainkban elengedhetetlen része a Tórahü gazdasági életnek, mivel egy, a Tórában, egyértelmüen megjelenő tilalmat, senkinek nem áll módjában anullálni.

 

MAGYAR ZSIDÓ VALÓTLANSÁG

 

      A  SVIHÁK BIZONY HITVÁNYA

  ÉS A 15 MILLIÓ

 

    Ahelyett hogy befogná végre a csőrét és ülne az ülőkéjén -  a svihák továbbra is kerepel. Miután  kis számu hiveinek értelmesebbjei váltig kérdik tőle mit ugrál, ki kérte fel a purifikátor szerepére és miért tartja a nyakló nélküli besúgást, feljelentést, egy "rabbi" elsőrendú feladatának -  most magyarázza bizony hitványát.

 

A kifogás, illetve "magyarázat" az, hogy valaki akinek az volt a feladata hogy legalább a látszatra ügyeljen – megakadályozta 15 millió kicsaklizását az önkormányzattól – "formai okokból", mondja a svihák - vagyis törvénytelenül.

 

   Most hogy a törvény őrzője már nincs a helyén, szabad a gazda, meglesznek a milliók is, csak előbb még egy-két embert fel kell jelenteni és ezzel a többit megfélemliteni.

 

Hacsak - - - - -

 

 

  Hacsak, svihák urunk bele nem fárad közben és leül – vagy leültetik – egy-két évre pihenni, lehiggadni. Persze, kollegái mögötte vannak, neki drukkolnak, kapjon minél többet és fogja be már  be a nagy száját. Már ügyvédet is állitottak neki – a kirugott nagy tehetségü utódját, aki egyelőre azt se tudja máj dökomre rebecn. De majd beletanul.

 

    Közben a svihák közeli tervei között szerepel egy könyv (kiadása, olvasásra sajnos nincs ideje), több Talmud-előadás comics-szinten; közös dalárda gyakorlat a fő-gálechokkal és al-anyácákkal, feljelentés két "rabbi" kollega ellen (nem használtak májim áchjrojnimot a szombati sólet után). Ha ráér, közben még egy Minchet is be fog dobni és a szigeti sikszet szabadságolja, mivel ujitani kell ezen a téren is, nem érdemes a hamut őrizni, inkább a  lánygot továbbadni.

 

  Ha Karinthy élne, hozzá tenne az Igy irtok Ti-hez egy záradékot, "Igy néztek ti ki" cimmel---

 

              "VALAHOL EURÓPÁBAN" – KERESIK A TÁNJÁT (MAGYARUL)

 

      A magyarul beszélő, iró és főleg olvasó zsidókkal való foglalkozás – nem mindig okoz szivfájdalmat vagy hányingert. Vannak kivételek is és ezek miatt és folytán érdemes élni.

 

   A napokban e-mailt kaptam valahonnan európából, nem tudtam kideriteni honnan, amelyben egy bizonyos Leah nevezetű lány, vagy hölgy kérdezi, hol tudja megszerezni a Tánjá –magyarul második kötetét, mert neki az első is csak kölcsönben van meg, vissza kell adnia és ő egy csoportban haszidizmust tanul, illetve kabbalát és ahhoz a Tánjá (a Chábád mozgalom alapitójának, az Álter Rebbenak kézikönyve, Irott Tórája) és a csoportban angolul tanulják és ő nem tud angolul és egyáltalán.

   Kénytelen kelletlen bevallottam, hogy nincs második kötet, bár gondoltam csinálni- de az elsővel is annyi sok bajom volt, olyan sok pénzembe került, olyan kevés segitséget és olyan sok gáncsot kaptam, hogy beletörött a bicskám.

 

     Van angol Tánjá – több kiadásban, van francia, arab, olasz, német és orosz. Magyar nincs, illetve ami volt – az első 17 fejezet – elfogyott. Nincs. Nádá. A könyvek amiket képes vagyok egyedül csinálni – csinálom. Ami nem megy egyedül – nem megy .

 

És bocsánat a személyeskedésért ami nem szokásom.

MAGYAR ZSIDÓ BOTRÁNY

 

 H O V Á  T Ü N T 

A SOÁ  TÚLÉLŐK PÉNZE?

 

    Súlyos kérdések ezek, válaszok egyelőre nincsenek, csak feltevések, gyanusitások. A napokban közzétett hivatalos jelentés egy kormányküldöttség new-yorki tárgyalásairól, igy szól (szószerint):

 

 

2012. június 29., péntek A zsidó kárpótlás jogszerű elszámolásának szükségességéről egyeztetett Gál András Levente az USA-ban       Budapest, 2012. június 29., péntek (OS) - Június 24-én és 29-én New Yorkban ismét tárgyalt Gál András Levente, a Jó Állam fejlesztési koncepció végrehajtásának összehangolásáért felelős kormánybiztos és Szabó György, a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (MAZSÖK) kuratóriumi elnöke a Claims Conference képviselőivel. Greg Schneider ügyvezető alelnökkel és Ariel Bucheister jogi képviselővel a 2007-ben és 2009-ben született, 21 millió dollár összértékű támogatási szerződések első részeinek a Claims Conference által szervezett folyósításának elszámolásával kapcsolatban egyeztettek.      Gál András Levente tájékoztatást adott arról, hogy a Magyar Kormány a támogatások magyarországi felhasználása tekintetében még 2012 januárjában elfogadta az elszámolásokat és átutalta  a szerződés szerinti következő részletet a MAZSÖK részére. A támogatások külföldi felhasználása esetén a Kormány és a MAZSÖK képviselői kihangsúlyozták, hogy továbbra sem lehet eltekinteni attól, hogy a Claims Conference által folyósított támogatások esetében is – hasonlóan a magyarországi elszámoláshoz -   megállapítható legyen a támogatott személyazonossága az elszámolásból és az is, hogy a támogatást az arra jogosult kapta, azaz a kedvezményezett Magyarországról származó holokauszt túlélő. A Claims képviselője átadta az ezzel kapcsolatos első adatsort és vállalta, hogy 60 napon belül a kért kiegészítéseket teljes körűen megteszi. A Kormány és  MAZSÖK álláspontja szerint a kárpótlás összege nem lehet diszkriminatív módon hátrányos bárki számára, azaz nem elfogadható, hogy a jelenleg külföldön élő holokauszt túlélők lényegesen több támogatásban részesülnek, mint a magyarországi jogosultak, tekintettel arra, hogy a 2009 októberében  kötött   Kormány és a MAZSÖK megállapodás ezt az elvárást egyértelműen rögzítette. A Claims képviselője kijelentette, hogy erről a támogatás elosztásával kapcsolatos elvárásról első ízben 2012 januárjában a Kormány képviselőitől értesült, korábban a MAZSÖK ezt részükre nem jelezte. A felek abban, maradtak, hogy közösen keresik, milyen módon lehet megoldani ezt a jelentős vitás kérdést és a Claims képviselői jelezték, hogy július elején javaslattal élnek, hogy ezt az ellentmondást feloldják. Gál András Levente és Szabó György kifejtették, hogy a megfelelő elszámolás soron kívüli feldolgozását és elfogadását támogatják, így akár a MAZSÖK kuratóriuma által is elfogadott elszámolás befogadását követően, napokon belül folyósítható lesz a következő részlet. Ugyanakkor elfogadhatatlannak és jogszerűtlennek tartják, hogy a Claims  Conference annak érdekében, hogy az elszámolási vitát egyoldalúan lezárja, levélben értesítette a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítványt arról, hogy ameddig a fennálló vitát a támogatásokról a felek nem rendezik, a Claims Conference által a MAZS alapítványnak más forrásból érkező támogatásait lecsökkentik ezzel veszélybe sodorva a magyarországi holokauszt túlélők szociális ellátását. Ennek kapcsán a Kormány és a MAZSÖK képviselői jelezték, hogy ez az állapot jelenleg akadálya a viták rendezésének, hiszen ez a Claims által tett jogszerűtlen intézkedés jelentősen sérti a magyarországi holokauszt túlélők érdekeit. A Kormány és a MAZSÖK kiemelten érdekelt a támogatás ügyének gyors rendezésében, mert annak elhúzódása az időskorú holokauszt túlélőkkel szemben méltánytalan. Budapest, 2012. június 29.     Kiadó: Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Sajtóiroda      Országos Sajtószolgálat                                                        ***       A hivatalos fanyelven irott szöveg sulyos botrányt sejtet, sok milliónyi dollár eltünését jelzi.    Megismételjük kérdéseinket:   HOVÁ TÜNT A PÉNZ? KIK VÁGTÁK (ÜVEG)ZSEBRE? MI LESZ A BOTRÁNY VÉGE? KI(K) A VÉTKES(EK)?   A VÁLASZT RÖVIDESEN KÖZÖLJÜK.                                                         *  Addig is aki nagyon kiváncsi, forduljon bővebb információért a sipuccához vagy Gál Levente államtitkárhoz,. Ha nem elérhető, megteszi Szabó György is, a Mazsők új elnöke

 

HETI HAFTARA - BÁLÁK – 2012

 

 

       Micha próféta Bileámot emliti

V'hájá s'érit Jáákov ...       "Olyan lesz Jákob maradéka a többi nép között, mint az Örökkévalótól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor. .. mint az oroszlán az erdő vadjai közt, mint az oroszlánkölyök a juhnyájak közt: amerre jár, tipor és tép menthetet­Ienül." (Michá) 5:6-7.]   A Moreset városából való Michá próféta annak a négy prófétának egyike, akik Uzijáhu, Jotám, Ácház és Jechizkijáhu júdeai királyok idejében egymás kortársai voltak. Fiatalabb volt társainál, Hoséánál, Ámosznál és Jesájáhunál: annyit tudunk róla, hogy i. e. 750-690 között élt, és Jotám uralkodása idején kezdett prófétálni. Apja neve nem ismeretes. Vannak, akik bizonyos próféciái alapján azt gondolják, hogy falusi ember lehetett, aki elsősorban az elnyomott és kizsigerelt parasztság érdekeiért szállt síkra. Mint Jesájáhunál, nála is megjelenik az ismert prófécia az ekevassá kovácsolt kardokról, az örök világbéke jelképe. Michá azonban azt is hozzáteszi: "Ha minden nép a maga istenének nevében jár is, mi az Örökkévalónak, a mi Istenünknek nevében járunk mindörökké." (Mikeás 4:5.) Ezzel az örök értékű mondattal fogadta Sázár államelnök a pápát izraeli látogatásakor a Megido melletti határátkelőhelyen. Michá egyik igen nagy hatású próféciáját - arról, hogy Cion fel lesz szántva, mint a mező - Jeremiás könyve idézi (26:17-19.), ami példa nélkül áll a próféták történetében. Micha könyvének hét fejezete közül az első négy Isten büntetésével fenyegeti a romlott Somron és Jeruzsálem lakosságát: a prófécia mindkét zsidó államnak, Izraelnek és Júdeának is szól. A továbbiakban a kizsák­mányolókat ostorozza, és kikel az álpróféták tevékenysége ellen. Itt-ott vigasztaló szavakat szúr be két figyelmeztető mondat közé. A negyedik és a hetedik fejezet többnyire vigasztalás és a jobb jövő ígérete.

* * *

 

A háftárá és a heti szidrá kapcsolata egészen egyértelmű. A próféta kendőzetlenül Isten nevében beszél, és eszébe juttatja a zsidó népnek, mit tervelt ellene Bálák, Moáb királya, és mit felelt neki Bileám, a kuruzsló. Megemlíti Sittimet is - ahol a nép súlyosan vétkezett -: "Akkor megis­mered Isten igaz tetteit!" (Uo. 6:5.) Ez a történelmi visszapillantás egy képzelt bírósági tárgyalás keretében történik, ahol Michá az ügyész, és a zsidó nép a vádlott. A próféta Isten nevében kérdi a népet: mit vétettem ellenetek, mivel gyötörtelek titeket? Rási az okot és az okozatot keresve így fogalmazza meg a kérdést: "Mit tettem - kérdi az Örökkévaló -, amivel rászolgáltam arra, hogy így elhanyagoljatok? Nem vált a javatokra, amit tettem?"   A próféta Isten képviseletében még hozzáteszi: "Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről, kiváltottalak a szolgaság házából. Elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot, hogy vezessenek." (Uo. 4.) A három testvér együttes említése is figyelemre méltó. Az arameus fordítás, a Tárgum, amely egyben magyarázat is, azt mondja: "Mózest, hogy tanítson Isten törvényeire, Áront, hogy a nép számára bűnbocsánatot nyerjen, és Mirjámot, hogy tanítsa a nőket."

* * *

 

A képzeletbeli perben most a vádlotté a szó. A nép visszakérdez: "Mivel járuljak az Örökkévaló elé? Hajlongjak-e a magasságos Isten előtt?" Vajon ilyen-olyan áldozattal, egyéves borjakkal, égőáldozattal elérhetem az isteni kegyelmet? "Talán elsőszülöttemet áldozzam bűnömért, drága gyermekemet vétkes életemért?" - idézi a próféta a népet, amely ezzel is bizonyítja, mennyire eltávolodott a zsidó normáktól, mennyire idegen fogalmakban gondolkodik, hiszen az emberáldozattól sem riadna vissza. (Abarbanel úgy magyarázza, hogy ezek feltevések: lehetséges lenne, hogy ezt kívánja az Örökkévaló? Ámbár vétkeimért megérdemelném, gondol­hatja a nép, de nem lehet, hogy ez az isteni akarat.)   A próféta válasza - Isten nevében - egyedülálló az egész Bibliában: nem kell áldozat, nem kell ezernyi kos és tulok, különösen pedig nem kell emberáldozat, a primitív népek egyik legförtelmesebb szokása szerint, hanem "csak" igazságosság, könyörületesség és szerény alázatosság Isten előtt. A próféta az ádám - "ember" - szót használja, ami arra utal, hogy ezek a normák egyetemesek, az egész emberiségre kötelezőek, nemcsak a zsidó népre. A három fő kötelesség, amelyet említ, nem új ideológia, hanem új megfogalmazása annak, amit már Mózes, Sámuel, Élijáhu kifejeztek. * * * Ehhez kapcsolódik bölcseinknek az a gondolatfüzére, amely a 613 paran­csolatot addig-addig sűríti, tömöríti, mígnem egy marad belőle. "Rabbi Szimláj magyarázta: 613 parancsolatot [micvát] kapott Mózes a Sínai-hegyen, 365 tiltó és 248 felszólító előírást ... Jött Dávid, és tizen­egyre sűrítette őket (feddhetetlen élet, igazságra törekvés, igazmondás, rágalmazás tilalma, rossz cselekedet tilalma, rokonok gyalázásának tilal­ma, alávalók megvetése, istenfélők tisztelete, esküszegés tilalma, uzsora tilalma, megvesztegethetőség tilalma) ................. jött Jesájá, és hatra csökken- tette őket (igazságos élet, őszinte beszéd, zsarolt nyereség megvetése, megvesztegetés visszautasítása, vérontásról hallani sem akarás, gonoszsá­got látni sem akarás). .. . .. jött Michá próféta, és három fő micváról beszélt (törvény szerint való élet, szeretetre törekvés, alázatosság Istennel szemben). .. . .. jött újfent Jesájá, és kettőre csökkentette az előző hatot (törvénytisztelet, igazságosság), végül jött Chábákuk próféta, és egyetlen­egy, legfontosabb micváról beszélt: »Az igaz ember a hitében él.«" (Mál­kot 23-24.)   Ez a talmudi tétel súlyos problémát rejt magában. Vajon az lenne gyakorlati értelme, hogy a tételes törvények, a micvák leszűkülnek tizen­egyre, hatra, háromra, kettőre, végül pedig a chábákuki egyre? A témának hatalmas irodalma van.   Máhársá, vagyis Samuel Edelis középkori Talmud-kommentátor szerint nem erről van szó, hanem arról, hogy a 613 parancsolat olyan gyűjtőfoga­lom, amelynek egyedi fogalmai nem mindig, nem mindenhol, nem min­denkire érvényesek. Vannak micvák, amelyek csak a kohánitákra vonat­koznak; vannak, amelyek csak Izrael földjén érvényesek, mások pedig még ott is csak akkor, amikor a Templom fennáll és működik; vannak paran­csolatok, amelyek csak a nőket kötelezik - és így tovább: tehát gyakorla­tilag nem létezhet olyan ember, aki mind a 613 parancsolatot képes betartani. Ez - teszi hozzá a Máhársá - a tiltó parancsolatokra is vonatkozik, mert aki például nem esett kísértésbe, annak nem lehet érde­méül felhozni, hogy nem vétkezett ... Így aztán a próféták leszűkítették a parancsolatokat, úgy csoportosítva őket, hogy mindenhol, minden idő­ben, mindenki betarthassa őket, ezzel kiérdemelje a túlvilági életet. Az így megfogalmazott parancsolatok szükségszerűen az emberi kapcsolatot sza­bályozó felszóIításokat és tilalmakat - a bén ádám l'chávero típusú micvá­kat - helyezik előtérbe. Az utolsó azonban, az az egy, amelyet Chábákuk fogalmazott meg, a hitet jelöli meg a legfontosabb parancsolatként, mert abban az összes többi benne foglaltatik ...

 

 

Heti szakasz -  BALAK - 2012

  TELJES SZAKASZT A POGÁNY KURUZSLÓNAK? 

      A TÉNYEKET  – TUDJUK.  Balak, Moav királya – aki szakaszunk nevét adta -  megrettent a határán álló héber törzsektől. Már tudta mi történt Szichonnal és Óggal, a két hatalmas emorita királlyal, akik megpróbálták a fegyveres ellenállást és rajtavesztek.

 

    Amit viszont nem tudott Balak, hogy Izrael fiai nem veszélyeztetik őt és királyságát, mivel az Örökkévaló ezt megtiltotta nekik, azon az alapon hogy rokonokkal nem háborozunk. Ezért kerülték meg Edom országát, amikor az nem engedélyezte az átvonulást és itt sem fordulhattak fegyveres megoldáshoz. Edom Ézsau országa volt, mig Moáv Lót fiától származott el. Mindketten távoli rokonok.

 

    Mit tesz egy felelős Monarch amikor országa veszélyben van? Szövetségeseket keres. Meg is találták a szövetségest Midján országában, de azok csak egy jó tanáccsal tudtak szolgálni: hivjátok meg Bileámot, a mezopotámiai varázslót, aki szereti kiadni magát prófétának – és ő majd …elátkozza Izraelt.

 

       Mai szemmel nehéz felfogni, hogyan hihetett Balak egy ilyen badarságban. Mit használ az "átok", ha a katonai erőviszonyok olyanok amilyenek? Ez fogja megállitani az Egyiptomból elszármazott zsidókat, akik készülnek a régvárt honfoglalásra?

 

Ide tartozik az a kardinális kérdés is: hogy lehet az hogy egy ilyen illogikus epizódnak egy külön szakaszt szentel a Tóra? Kit érdekel hogy mit motyog egy órabéres varázsló, aki bebeszéli magának és másoknak, hogy átkainak van foganatja?

 

                                          * * *

        Nagyon valószinü, hogy akkoriban a primitiv emberek hittek abban, hogy bizonyos embereknek – varázslóknak, vagy más emberfeletti képességggel megáldott halandóknak – van lehetőségük elátkozni valakit vagy valakiket és az átoknak van foganatja. Ebben a zsidók is hittek, hiszen a Tóra mondja (Ábrahámnak), hogy "Áldóidat megáldom és átkozóidat elátkozom"(1. Mózes, 12, 2). Tehát – gondolhatták – lehet egy valaki akinek Istentől nyert képessége van átkozni és a kérdés csak az, hogy Isten appróbálja-e az átkot. Ha nem – az mit sem ér. Ennélfogva a Bileám epizód konklúziójaként nem azt mondja a Tóra, hogy nincs átok illetve az átok nem ér semmit – hanem azt hogy "az Örökkévaló áldásra forditotta az átkot, mivel szeret téged az Örökkévaló Istened" (5.Mózes, 23, 6).

 

 A modern Olám Hátánách szerint  Bileám nem varázsló volt, (Mekáséf), aki az akkori felfogás szerint "képes megváltoztatni a valóságot, illetve befolyásolni azt, átok vagy áldás által", hanem kuruzsló, aki jövendőmondásból élt. Balak, aki tudta ezt, szándékosan felértékelte Bileámot, hogy ezzel népét megnyugtassa.

 

       Bileám váltig állitja, hogy  csak azt mondhatja amit Isten a "szájába ad" és ne várjanak tőle csodákat. Ha négybetüs nevü láthatatlan Isten nem akarja elátkozni népét – akkor hiába minden erölködés Ezzel Bileám a  zsidó prófécia szintjére próbálta magát feltornászni és Bölcseink el is fogadják, hogy ekkor – de csak ekkor – Bileám ad-hoc prófétává avanzsált, hogy nem mondhassák a népek: ja, ha nekünk olyan prófétánk lett volna mint Mózes…

 

   Az elemi logika  azt mondja, hogy Bileám hitt is abban amit mond (vagyis bár "istenfélelme" csupán praktikus  volt, de hitte hogy Isten akarata ellenére nem tehet semmit, nem mondhat semmit.) Ha nem igy lenne, ki akadályozta volna meg, hogy a moabita határon állomásozó izraeliekre, a legválogatottab turáni átkokat szórja, felvegye a tiszteletdijat és hazamenjen. Ilyen ügyekben garancia nincs, ha az átok nem fog – ő nem tehet róla, ő megtette a magáét…

 

                                                        * * *

         Ami Balak és Bileám személyiségét illeti, az elsőről sem a Tóra sem Bölcseink nem mondanak semmi rosszat. Egy királynak legitim joga, illetve kutya kötelessége, népe védelmében mindent megtenni és az összes rendelkezésére álló eszközöket felhasználni. Barakot tehet az önvédelem vezérelte, mikor pénzt és fáradtságot nem kimélve, felbérelt egy neves kuruzslót/varázslót, akiben  hitt -  vagy nem hitt. Utóbbi esetben pszichológiai hadviselésről lehet szó,  népe megnyugtatására. (Lásd: Gersonidés a szakasz összefoglalójában).

 

   Ezzel szemben Bileámról minden rosszat elmondanak a Talmud és a Midrások bölcsei. Ő a prototipusa a rossznak, a megtestesült  gonoszságnak (elnevezése "Bil'ám hárásá" = Bileám a gonosz, Atyák, 5, 9), aki egész életét arra tette fel hogy Izraelt megátkozza, majd amikor ez nem sikerült – tehetetlen dühében olyan tanácsot adott az őt "megrendelő" moabitáknak, amely a peori orgiához vezetett,  és 24 ezer halálos áldozatot követelt a zsidóktól.

 

 Érdekes hogy a Tóra ezt nem fedi fel, "hivatalosan", csak a szájhagyományokon álló Midrások szellőztetik  részletesen. A Midján elleni bosszúhadjárat során, találjuk egy félmondatban az utalást, arra ami itt a kérdés kulcsa: amikor az életben hagyott midjanita nőkről  beszél Mózes (a következő szakaszban) a Tóra felfedi kik is voltak ezek a kurtizánok: "Hiszen ők voltak az okai annak hogy Izrael fiai, Bileám szavára, hűtlenséget követtek el az Örökkévaló ellen Peor dolgában…( 4. Mózes, 31, 16).

 

Ez volt tehát Bileám "jó tanácsa", amellyel majdnem sikerült megingatni és eliminálni a zsidók morális fölényét. Amikor látta hogy nem áll módjában megátkozni őket – azt a tanácsot adta a moabitáknak, próbálják Izrael erkölcsi fölényét  aláásni a bálványimádással párosuló oltári prostitucióval. Hiszen ha a zsidó ember úgyanúgy bálványimádó és követi a legförtelmesebb pogány kultuszt – és ezzel kikerül az isteni védelem "ernyője" alól – akkor mi a különbség közte és a gójok között?

 

                                                             * * *

             A szakasz tulajdonképpen happy end-del végződhetne. Az Örökkévaló meghiusitotta Barak szándékát és nem engedte, hogy az arámi varázsló megátkozza Izraelt. Sokan kérdezik, miért? Hiszen mondhat Bileám amit akar – mi tudjuk, hogy az átok humbug, nincs foganatja. Akkor meg miért kell erre a Tórában egy egész  szakaszt szentelni?

 

  Álljon itt a sok válasz és magyarázat közül néhány. Az egyikre már utaltunk az előbbiekben: Izrael népe Egyiptomban ki volt téve mindenféle babona és tévhit kisértésének. Ha Bileám kiátkozza őket – ez pszichológiai kárt okozhatott volna a nép körében, még ha mi tudjuk is hogy az átoknak semmi foganatja nincs.  Mihez hasonlitható ez? Ha valaki szeret valakit, akkor megóvja minden ártalmasnak tünő dologtól, még ha ő maga jól tudja, hogy az tulajdonképpen nem árt.(Joszéf Ibn Kászpi).

 

 Abarbanel szerint ez intelem volt a népek felé, hogy ne kezdjenek hadat viselni Izrael ellen. Ugyanis, ha Bileám megátkozza Izraelt, ez felbátoritotta vona a népeket, hogy  ellenálljanak – bizván a nagy varázsló átkában. Igy viszont, áldásait az egész világ hallotta és ez tünik ki Rácháv, a jerikói fogadósnő szavaiból: "mert hallottuk…és tudtuk hogy az Örökkévaló nektek adta az országot és félelmetek körülfogott bennünket…" (Jósua, 2, 9). Honnan hallották és tudták ? – teszi fel Abarbanel a szónoki kérdést – honnan tudta az a nő, hogy az Örökkévaló, áldássék neve, ő az Isten az égben és a földön? Bileám szavaiból, áldássá vált átkaiból!..."

 

Ebből a szempontból igencsak hasznosak voltak Bileám szavai – konkludál Abarbanel.

 

    Ide kapcsolódik egy további válasz is. Az isteni Gondviselés tudta hogy a nép megbukik a bileámi vizsgán és Sittimben a hosszu sivatagi vándorlás után oda érkező nép, nem tud ellenállni az erkölcstelen kisértésnek, minek következtében (lásd a szakasz végén) egy izraeli törzsfőnök valamint 24 ezer ember vesztette életét. Ha Bileámnak sikerül megátkozni a népet – semmi nem akadályozta volna meg, hogy a tömegek a nagy érvágásban az "átok" hatását lássák. Ez nagy chilul Hásém (Isten nevének megszentségtelenitése) lett volna és ezt jött megakadályozni az arámi varázsló vesszőfutása. Hiába erőlködött – az átkok áldássá váltak szájában, "mivel szeret téged az Örökkévaló istened".

 

      Ez azt is megmagyarázza, miért szentel a Tóra ennek egy teljes szakaszt.