2011. szeptember 9., péntek

AZ ATYÁK BÖLCS TANITÁSAI (4)

                  AZ ELSŐ "PÁROS"

 

"Joszi ben Joézer, Cerédából és Joszi ben Jochanán Jeruzsálemből voltak a hagyomány folytatói.Joszi Ben Joezer mondotta: Legyen házad gyülekezőhelye a bölcseknek, és heverj lábaik előtt, valamint idd szomjúhozva szavaikat." (Atyák, 1,4)

 

    Ez volt az első alkalom, hogy a Synhedrion mindkét vezető posztját   - az elnöki és a Felső Bíróság elnöki tisztségét - Talmud-bölcs töltötte be.

 
Ezzel kezdődött a "párok" korszaka. A hagyomány egyébként öt hasonló esetet ismer. Az utolsó ilyen "együttes" a Szentély-pusztulás előtt Hil1él és Sámmáj volt.

 

   A két Joszi nehéz és zavaros korszakban vette át a vezetést. Antignos két szakadár tanítványa, Zaddok és Baitus már nagyban terjesztették tévtanaikat; a nagypolgárság elgörögösödött, és befolyásukat már a főpapi tevékenységre is kiterjesztették. Eleinte a gazdag, hellenista beállítottságú zsidók pénzért vásárolták meg a főpapi tisztséget, később már maguk a görögök nevezték ki a nekik legmegfelelőbb főpapot. Így lett - Antiochus által- Elkimos (Jákim) is főpap, akinek uralma alatt számos hazafit megöltek, köztük saját nagybátyja - Joszi ben Joezér - halála is az ő lelkén száradt. A Midrásban fennmaradt elbeszélés drámai módon írja le, miként végeztette ki az elvetemült Elkimos szent életű rokonát, hogyan gúnyolódott rajta, de az agg pátriárka hősies magatartása láttán összeroppant, s olyannyira megbánta tettét, hogy öngyilkos lett. (Beresit Rábbá, 65.22) Antiochus Epifanes megszálló csapatai szinte lehetetlenné tették a Tóra tanulását és a vallási parancsok betartását. Ebben az asszimiláns zsidók is közrejátszottak.

 

  A Tóra bölcsei és maga a Synhedrion is illegalitásba szorultak. Joszi ben Joézer szavai - miszerint: "Legyen házad gyülekezőhelye a bölcseknek", és Joszi ben Jochanáné: "Legyen házad tárva-nyitva, és legyenek a nincstelenek házad vendégei" - ezekre a körülményekre céloztak. Ezzel akarták a figyelmet felhívni arra, hogy a nép a zsidó tanokat hirdető bölcsekre hallgasson, azok meg gyűjtsék maguk köré a nép egyszerű gyermekeit, hogy a görög kultúra és a szadduceus politika befolyása ne érvényesülhessen a nép körében.

 

   E mondásokat úgy is magyarázzák, hogy ha valakinek a házába bejáratosak a Bölcsek, akkor az emberre valami csak-csak ráragad az ő bölcsességükből.

 

             

   Rási úgy értelmezi eme mondásokat, hogy az ember szolgálja ki a Bölcseket, mert ennek során rengeteg dolgot lehet tőlük tanulni. Bölcseink szerint Jósua is azért lehetett Mózes utódja, mert a sok év alatt, míg mellette szolgált,és tanult, ellesett tőle számtalan olyan dolgot, melyet kezdetben csak Mózes tudott.

 

"Idd szomjúhozva szavaikat... "

 

   Mint egy szomjas ember, aki vágyakozik minden csepp víz után. (Rási) "Ne mondd azt, hogy úgyis a házamban vannak a Bölcsek." "Ha nem tanulok ma, tanulok holnap. Ez nem így van, mert minden halasztás megbosszulja magát" (Rabbi Joszéf Jáávec).

 

A Midrás egy frappáns hasonlattal él: akárcsak a halak, akik, bár a vízben élnek, mégis örülnek, ha eső esik rájuk. Így vannak a zsidók is. A Tóra ismeretében nőnek fel, de ha hallanak egy új tanítást, úgy örülnek, és olyan szomjúhozva fogadják, mintha először hallanák a Tóra szavait. (Beresit Rábbá, 97)

(Folyt.köv.)

PÉNTEK ESTI GYERTYAGYUJTÁS – NŐKNEK


PÉNTEK ESTI GYERTYAGYUJTÁS – NŐKNEK


MA – 18.52 – KÉSŐBB TILOS, MERT MÁR BEJÖTT A SÁBBÁT




Visit Jewish.TV for more Jewish videos.


A szombatfogadó, péntekesti gyertyagyujtás, a zsidó nők

privilégiuma, előjoga. EZ a három specifikus női micva egyike és a szombat fényei idillikus békességet árasztanak a zsidó házakban. Ez a jó zsidó házasság – egyik – titka és ezért irigylik mások a zsidó nőket.

A Halacha előirásai szerint férjes asszonyok gyujtanak gyertyát - (zsidó!) férjük jelenlétében. Haszidoknál szokás, hogy hajadon lányok is gyujtanak gyertyát – egyet – mihelyt el tudják az áldást mondani. Férjes asszony két gyertyát gyujt, vagy többet, aszerint hogy hány gyereke van.

A sábbát fényei nem férnek össze a rádió hangjával és/vagy a tévé villogásával. Ez két homlokegyenest ellenkező médium. Péntek este kizárjuk házunkból a külvilágot és szellemi életet élünk a szombat fényei mellett.

Tehát ma estefelé – 18 óra 52 perckor a háziasszony meggyujtja a gyertyákat és elmondja az áldást:

BÁRUCH ÁTÁ ÁDONÁJ, ELOHÉNU MELECH HÁOLÁM, ÁSER KIDSÁNU BÖMICVOTÁV VÖCIVÁNU LÖHÁDLIK NÉR SEL SÁBÁT KÓDES.

HÉBER ERDETIBEN:

ברוך אתה ד', אלוקינו מלך העולם, אשר קדשנו במצוותיו וציוונו להדליק נר של שבת קודש.

Magyarul: Áldott vagy te, örök Istenünk, a világmindenség ura, aki megszentelt bennünket parancsolataival és meghagyta, hogy meggyujtsuk a szent szombat fényeit.

SÁBBÁT SÁLOM * שבת שלום


2011. szeptember 4., vasárnap

NAFTALI KRAUS ÚJ KÖNYVEI PESTEN!

 A  HÉTEN JELENIK MEG BUDAPESTEN AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 20. ÉS 21. KÖTETE, AMELYET A SZERZŐ, NAFTALI KRAUS, EZÉKIÉL PRÓFÉTÁNAK , VALAMINT DÁNIELNEK, A MESSIÁS HERALDJÁNAK SZENTEL.

      A BEMUTATÓ SZERDÁN ( SZEPT- 7)  DU. 4. ÓRAKOR AZ IRÓK BOLTJÁBAN.

 A SZERZŐ DEDIKÁL

                                            *

   A HARMADIK SZENTÉLY  PRÓFÉTÁJA

                        EZÉKIÉL SYNOPSISA           

 

     Ezékiél, a zsidó Biblia próféta galériájának egyik legmarkánsabb tagja – galuti zsidó volt, száműzetésben élt Babilóniában, onnan próféciált és rettegett Jeruzsálemért, ahogy ma a galuti zsidóság retteg és aggódik Izrael sorsáért.

 

    Ő, aki viziójában égi jelenéseket látott, volt az aki életre próféciálta a "száraz csontokat" Dura völgyében és ezzel megvetette a zsidó hit alapját a holtak feltámadásában.

 

 Ő, Ezékiél volt az aki megálmodta a harmadik Szentély felépitését, megrajzolta alapterveit és megjövendölte a természet megváltozását, az "idők végén", a messiási időkben.

 

   Végülis, ő volt az aki  meghúzta a jövendő zsidó Állam határait, földet osztott a nemlétező 12 törzsnek és majdnem vitába keveredett a Tóra müvelőivel a Szentély áldozati rendjének megállapitásában. Nem sok hiányzott, hogy indexre tegyék könyvét, sok évvel nem publikált halála után.

 

    Ezékiél könyve, a három "nagy" próféta harmadikja, zárja  az Ősi Forrás ciklus 20. kötetével, azt a sziszifuszi erőfeszitést, mondhatnók vesszőfutást,  amelyet  a szerző, az izraeli Naftali Kraus  volt kénytelen végigcsinálni az elmult 20 évben. Az "egyszemélyes zenekar" előtt már legördült a függöny, a karmester, aki egyuttal a partiturát is irta, most takarit a szinfalak mögött. Többre már nem futja erejéből.

      

Szerző, mint mindig, köszönetet mond azoknak (a keveseknek) akik segitették. Legyen Isten áldása rajtuk.

    

Legyen az Ősi Forrás 20. kötete élő mementó, hogy volt valamikor egy élő és virágzó zsidó közösség Magyarországon. "A pergamen eléghet, de a betük elszállnak" – mondotta rabbi Chanina a római gyilkosok máglyáján. A könyveket elégethetik a barbárok, de a betük üzenete megmarad. Ezek a betük az élő zsidóság üzenetét hordozzák.

   *

                                     KI VOLT DÁNIEL?

                                                      SYNOPSIS

 

Dániel – a zsidó  Biblia ( Tánách) egyik legtitokzatosabb embere. Jó családból származhatott, talán a júdeai királyi házból, de még apja nevét sem tudjuk. Fogoly, illetve túsz Nebukodnecár babilóniai udvarában, ahová tízéves korában került. Az első zsidó, akiről azt halljuk, hogy még a fogságban sem volt hajlandó tréflit enni. A népek prófétának tartják, de a zsidó látásszögben Dániel nem volt próféta, hanem látnok, álomfejtő mint József, és akárcsak Jákob szerelmetes fia, ő is egy  királyi álom megfejtése kapcsán került magas pozícióba.

 

Mit tud a XXI. század intelligens embere Dánielről? Úgyszólván semmit. Lehet, hogy látott valahol egy klasszikus festményt, amely Dánielt ábrázolja az oroszlánveremben , ha érdeklődött és utánajárt, akkor kideríthette, hogy az ismert(?) „mene, tekel…” feliratot Dániel fejtette meg.

 

 Vallásos zsidók talán még ennyit sem tudnak Dánielről. Könyvéből nem merít a Háftárá,  olvasását megnehezíti arameus nyelvezete. A Talmudban és a Midrásokban – az itt-ott található legendákon kívül – hol találkozhat egy zsidó, még ha „bibliás ember” is, egy Dánielhez hasonló kaliberű galuti vezetővel, aki akkor lett túsz az ellenséges fővárosban, amikor még Jeruzsálemben volt király és próféta, még állott az első  Szentély – de a vég már előre látható volt?

   

 Sehol.

                                                                      *

         Dániel könyvét a hagyomány a Nagy Gyülekezet* (Knészia Gdolá) tagjainak tulajdonítja, vagyis nem említ egy konkrét szerzőt. Sokan úgy vélik, hogy a könyv Dániel feljegyzései alapján íródott, vagyis a Nagy Gyülekezet csupán „szerkesztette”, a Biblia sorrendjébe illesztette és kanonizálta a könyvet, amely a Szent iratok sorában foglal helyet, mivel Dániel,  mint mondottuk, nem számít prófétának, a szó zsidó értelmében.

 

 Ez Bibliánk első kétnyelvű könyve – héber és arameus –, a másik Ezra könyve. Az Ősi Forrás sorozatban, melynek ez 21. kötete, méltán sorakozik Dániel könyve a három nagy próféta, valamint Ezra, Nechemjá és Eszter könyve mellé. Azonos éra, azonos korszak, azonos galut és azonos despoták.

               

 Jellegében talán leginkább Eszter könyvével vethető össze Dánielnek és társainak a története. Szintén galuti események, szintén a Babilóniába deportált és ott rekedt, majd perzsa uralom alá került zsidók történetének egyik keserves epizódja. Itt bálványimádásra akarják a hősöket kényszeríteni, ott meg egy amálékita   zsidógyűlölő próbálja a despota királyt meggyőzni, hogy a zsidók haszontalanok, ennélfogva „érdemes” kiirtani őket.

 

    Itt Dániel és társai az Örökkévaló nevében beszélnek, és megtagadják a bálványimádást, míg Eszternél az előrehaladott asszimiláció már akkora, hogy Isten nevét sem említik, és csak a Talmud elbeszéléséből tudjuk: a veszély onnan indult ki, hogy a zsidó vezetők ettek Ahasvéros király tréfli lakomájából. Itt ezt  Dániel és ifjú társai megtagadják, és „zöldséget” esznek.

 

     Ámbár Dániel könyve egyáltalán nem viseli magán a bibliai történelemkönyvek szokott jegyeit – nem érdektelen megjegyezni a történelmi hátteret, amely alapul szolgált a könyvünket bevezető jehojakimi* galutnak, melynek keretében Dániel és társai Babilóniába kerültek. Ezt Haraszti György, az ismert történész adja esszéjében.

 

*

 

       Jeruzsálemben, Júdea fővárosában, 400 éven keresztül Dávid-házi királyok uralkodtak, anélkül, hogy ellenséges királynak sikerült volna elfoglalnia a várost. Ezek a királyok váltakozó sikerrel lavíroztak a két ellenség, az északi és a déli – Egyiptom és Asszíria (Arám) – között, „két pogány közt, egy hazáért”.

 

     .

 

Könyvünk nem foglalkozik Júdea további sorsával, királyaival és mindazzal, ami a továbbiakban történt. Kötetünk témája Dániel könyve és a babilóniai galut zsidósága, Dánielnek és társainak sorsán keresztül. Aki a júdeai fejleményeket akarja figyelemmel kísérni – az olvassa el a Királyok könyvének második részét, és/vagy Jeremiás és Ezékiél könyveit. Ezeket megtalálja magyarul az Ősi Forrás sorozat könyveiben is.

* * *

Dániel könyve, nagy általánosságban, két részre osztható. Az első hat fejezet a történések könyve, ahol megismerkedünk Dániellel és három társával, és tudomást szerzünk arról, ami velük történt a babilóniai fogságban. Itt fejti meg Dániel Nebukodnecár álmát, és ezzel magas pozícióba kerül, akárcsak szellemi elődje, József, Egyiptomban, több mint ezer évvel azelőtt. Itt lesz három társa is magas rangú állami tisztségviselő, hogy aztán tüzes kemencébe vessék őket, mert nem hajlandók leborulni a király bálványa előtt.

 

 Később Dánielt azzal vádolják ellenségei, hogy naponta háromszor Jeruzsálem felé fordulva imádkozik, és ezért oroszlánverembe vetik, ahonnan csodálatos módon élve szabadul ki, ahogyan társai is élve kerülnek ki a tüzes kemencéből. Ezek a nyilvánvalóan csodálatos történések megvetik alapját a zsidó önfeláldozásnak (meszirut nefes), amely a mai napig kötelező viselkedési normája a hithű zsidóságnak: Ha kényszerítik rá, hogy bálványt imádjon, vagy egy embernek életét vegye, vagy fajtalankodjon – egy zsidó inkább hagyja, hogy megöljék, de nem teszi ezt. Ez az ún. jéhárég völo jáávor (öljenek meg, de nem teszem ezt) elve.

 

    Ez az első rész (hat fejezet) arameus nyelvű, míg a további hat fejezet héber nyelven íródott. Ez a második rész a Jelenések, illetve Látomások könyve.

* * *

       Dániel könyvének központi témája nem a múlt, hanem a jövő. A távoli jövő. Mivel a zsidók nagy része már galutban van (volt) – és mindannyian előbb-utóbb oda kerülnek (Jeruzsálem eleste után, ami a küszöbön áll) –, a kardinális kérdés: Mikor lesz a megváltás, „mikor megyünk haza”.

  

     Hogy lesz-e megváltás, az nem kérdés. Egyrészt Mózes a Tórában megígérte a legilletékesebb – az Örökkévaló nevében –, másrészt a nép széles köreiben ismert volt Jeremiás próféciája a hetvenéves babilóniai  fogságról. A kérdés csak az, mikortól számít ez, és mikor fejeződik be?

    

Dániel későbbi látomásaikor – már letelt a 70 esztendő, és a megváltás csak nem jött el. Ekkor kezdték a látomásokat úgy értelmezni, hogy azok későbbi korok történéseire utalnak, illetve azokat jövendölik. A látomások homályos tartalma és sokértelmű (lehetséges) jelentései – átvitték a megváltás és a messiásvárás problémáját a későbbi nemzedékekre; a második Szentély pusztulása utáni időkre, egészen napjainkig.

  

A kérdés egyszerű és érthető: Mikor jön a messiás, mikor jön a megváltás, mikor megyünk haza?  A válasz: találgatások, számítgatások – a lehetőségek határa a csillagos égbolt. Ha eddig nem jött – és nem jött! – várunk rá, mondja Maimonidés – nem mondunk le róla. A zsidók elutasították a kereszténység könnyű „megoldását” – nem erre vártunk – mondták –, és keserves árat fizettek nyakasságukért.

    

     Több kiszámított időpont csalódást okozott, álmessiások használták ki a nép eltökéltségét kivárni a Messiást, az igazit, akire a mai napig várunk.

 

    

 

* * *

 

      A kétnyelvűség okozta problémák főleg a könyv fordítóját terhelik. Az arameus nyelvjárás nehéz, nem hasonlítható az ismert onkeloszi  szavakhoz, és ehhez járul a látomások okozta homályosság, ami az egyértelműség rovására megy. Remélem, hogy sikerült ezeket a problémákat megoldani.

 

  

  Legjobb tudomásunk szerint magyarul – néhány jó vagy kevésbé jó fordításon kívül – nem jelent meg átfogó tanulmány Dániel könyvéről. Ezt a hiányt kívánja pótolni ez a könyv.

* * *

 

        Munkám, mint mindig,  a hagyományos exegetika alapján áll. Nincs szándékomban a bibliakritikával vitatkozni, főleg azért nem, mert álláspontjai gyakran változnak, mig a zsidó exegetika az ősi, szináji alapokon áll. Ezen belül érthetőségre törekedtem, ami főleg a Psát által érhető el, amennyire egyáltalán elérhető. Ebben nagy segitségemre volt a DÁÁT MIKRÁ* vonatkozó kötete, amit Smuel Hacohen és Jehuda Kiel szerkesztettek és kommentáltak.

 

      Köszönetem Pesti Zsuzsának a gondos szerkesztésért és Iványi Gábornak a kiadásért, "Fizessen meg tetteikért az Örökkévaló és legyen bőséges jutalmuk az Örökkévalótól, Izrael Istenétől... (Rut, 2, 12, alapján).

 

                                                                      ***

       További terveim? Vannak. Ez látható az "Előkészületben" rubrikában.

 

Reményeim?

 

Hogy a magyarországi zsidóság közelebb kerüljön gyökereihez.

 

Hogy megélem ezt?

 

Ha igen – nem éltem hiába.

 

     Naftali ben Dvora Kraus

     Rechovot, Israel

    

5771 Elul 3, a megtérés havában

(2011. 9.2) 

             

 

A BEMUTATÓ SZERDÁN ( SZEPT- 7)  DU. 4. ÓRAKOR AZ IRÓK BOLTJÁBAN.

 A SZERZŐ DEDIKÁL

HETI SZAKASZ - KI TÉCÉ - 2011


        MENEDÉKJOG A SZÖKÖTT RABSZOLGÁNAK

 

  Szakaszunk nagy számu és sokrétü micvái között nem könnyű közös nevezőt találni.  Talán nincs is közös nevező, hanem ez egy un. "gyüjtőszakasz", ahol az egyén és a közösség micváit, kötelezettségeit és tilalmait tárgyalja a Tóra.

 

Ha mégis kiválasztunk egy egyedi micvát, ez olyan lesz, amely egyrészt kevésbé ismert, másrészt pedig – hosszu-hosszu szünet után – éppen az elmult hatvan évben  lett realizálva, Izrael állama megalakulása óta.

 

     Miről van itt szó?

 

    Arról a maga idejében forradalmi parancsról, amely kötelezte a zsidó embert – személyt és közösséget egyaránt – menedékjogot adni a szökött rabszolgának és nem kiszolgáltatni őt "jogos" tulajdonosának. Abban az időben, amikor a rabszolgák gazdájuk vagyonának szerves részét képezték – a társadalmi rend felforgatását jelentette ez a magában álló micva, melynek neve "Lo Tászgir!" – Ne szolgáltasd ki!

 

      Nem csoda hogy a történelem folyamán a népek szemében a zsidók egy "furcsa madár" szerepét töltötték be. Ez a Tóra által elrendelt "másság", természetesen kivivta a népek antagonizmusát, amely gyakran gyilkos dühvel támadt a "más" zsidókra. Itt persze nemcsak a más öltözetről, nyelvről és étkezési szokásokról van szó – hanem a jelen micva esetében egy húsbavágó és nagy anyagi horderejü dologról.

 

Hogy jönnek ezek a büdös zsidók szabadonbocsátani egy rabszolgát, ha a gazda véletlenül kiütötte egyik fogát? – kérdezték a gázai, tyrusi, alexandriai, aleppói és… római rabszolgapiacokon. Lehet hogy tudták hogy ez a Tóra utasitása (2 Mózes, 21, 27) és lehet hogy nem tudták, mindenesetre ezek a "hülye zsidók" kötözni való bolondok voltak a népek szemében. (Hadd mondjuk el zárójelben: a Tóra ezen utasitása a nem-zsidó, kanaánita rabszolgára vonatkozott. Őt kellett azonnali hatállyal szabadon engedni, ha a gazda mérgében kiütötte egy fogát, vagy megsértette valamelyik más testrészét.)

 

     Szakaszunkban a Tóra lép még egyet. Ime:

 

       "Ne szolgáltasd ki  urának a (rab)szolgát, aki hozzád menekül  (külföldról), gazdája elől!  Veled lakjék, közötted, azon a helyen amit választ magának, városaid közül, ahol jól érzi  magát, ne nyomorgasd (szekáld) őt"! (5 Mózes, 23, 16-17).

 

       A kis zsidó nép, egy csepp a népek tengerében, nem volt képes egy tollvonással megszüntetni a rabszolgatartást. Azonban ez a micva hatalmas pofon volt a rabszolgatartó ideológia képviselőinek. Menedékjog olyan embereknek, akik gazdáiknál még pária számba sem mentek  - ennél nagyobb kihivást elképzelni is nehéz. Hammurabi törvényei halálbüntetést irnak elő annak, aki egy szökött rabszolgát rejteget. Nyomravezetője, vagyis aki kiszolgáltatja őt urának – magas pénzjutalmat kapott. Nemhiába volt az egyik római vádpont rabbi Elázár ben Pártá ellen – a Bar Kochba lázadás leverése után – hogy szabadon engedte rabszolgáit (Ávodá Zára, 17, b). A pogányok szemében ez főbenjáró vétek volt.

 

Bölcseink szerint itt is egy nem-zsidó rabszolgáról van szó, akit még akkor sem volt szabad kiadni, ha történetesen gazdája… zsidó volt. Mihelyt elérte Izrael földjét, automatikusan menedékjogot kapott és ott telepedett le ahol akart (kivéve a határvidéket és Jeruzsálemet – Szifré). Nemcsak hogy tilos volt kiszolgáltatni őt, de a zsidóknak nem volt szabad bántani, szekálni őket és megélhetésüket biztositani kellett. Nem téritették be őket erőszakkal, hanem a "gér Tosáv" (bentlakó gój) státusát élvezték, akiknek csupán a hét noachita micvát kellett betartaniuk.

 

                                                          ***

      Az Olám Hátánách szerint az ókorban államközi egyezmények biztositották a szökött rabszolgák kiadását. A gazda kereshette őt bárhol és a helyhatóságok kötelesek voltak minden segiteni őt, hogy megtalálja "vagyonát", akit olybá vettek mint egy elbitangolt lovat vagy tehenet. Városban, vagy faluban, bárhol ahol a gazda kereste szökött rabszolgáját, a szolgabiró és a város vénei kötelesek voltak megesküdni, hogy a szökevény nincs náluk…

 

    Első látásra ennek a micvának semmi politikai alapja vagy háttere nincs. Egyes-egyedül az emberiesség az, ami a zsidótól megköveteli, hogy az üldözöttön segitsen, vallásra, fajra és nemre való tekintet nélkül (Chinuch, amely megállapitja hogy az  582. micva érvényes és aktuális napjainkban is, férfiakra és nőkre vonatkozólag egyaránt – részleteit lásd    Naftali Kraus :Az Ősi Forrás (13) "A 613 micva", Budapest, 2004, Polgárt kiadás). Ez az elv az alapja annak a bölcs  és nagy jelentőségü megállapitásnak is, hogy "Az Isten az üldözöttet keresi (segiti)" (Kohelet 3, 15), amihez Bölcseink hozzátették, hogy  ez akkor is áll, ha egy igaz ember (cáddik) üldöz egy gazembert (Vájikrá Rábbá, 27, 8).

 

        Van aki azt mondja hogy ez a micva elsősorban a hadifoglyokra vonatkozik – aki nem akarnak hazamenni a háboru után. Ezeknek lehetővé kell tenni, hogy Izraelben telepedjenek le, hogy ezáltal ne térjenek vissza pogány életmódjukhoz (Tóra Tmimá).

 

Maimonidés (a Tévelygőkben), az emberiességen kivül abban látja a micva értelmét, hogy ez "nemesitő hatással van reánk, zsidókra, hogy menedékjogot biztositunk, annak aki ezt tőlünk kéri és nem szolgáltatjuk ki őt, annak aki kikéri" – vagyis ez egy visszaható micva, aminek a hasznát mi is élvezzük, nemcsak a szökött rabszolga. Maimonidés hangsulyozza hogy ez a micva a legalacsonyabb társadalmi rangban levő emberre is vonatkozik (Tévelygők 39 fejezet).

 

         S.R. Hirsch rabbi ebben a micvában a "nemzetközi emberiesség szellemének manifesztumát látja". Hozzáteszi, hogy a gyakorlatban ez a micva az alapja  annak a halachának, hogy egy zsidó, aki jeridázik és külföldre megy Izraelből – nem szabad hogy magával vigye gój szolgáit – akaratuk ellenére.

 

     Ibn Ezra a dolog  nemzetközi visszhangjára gondolván azt mondja, hogy egy szökött rabszolga kiadása nagy chilul Hásén (Isten nevének megszentségtelenitése) lenne és ezért tilos. A gójok tudják, hogy Izraelben menedéket találhatnak és tilos csalódást okozni nekik.

 

Nachmanidés csatol egy praktikus okot is: lehet hogy a szökött rabszolga kémkedni jött és visszatértekor elmondja amit látott és ez veszélyt jelenthet. Jobb tehát ha itt marad.

 

    Luzzatto a dolog jogi oldalát feszegeti és arra a meggyőződésre jut, hogy egy szökött rabszolgát nem visszadni "nem számit lopásnak", mivel felszabaditjuk őt. Csak akkor lenne a dolog problematikus morális szempontból, ha mint rabszolgát használnánk ki őt.

 

        A Midrások hangulatát itt Jonatán ben Uziél forditás-magyarázata szolgáltatja. Szerinte a micva azt is jelenti hogy "tanulj vele (a szökött rabszolgával) Tórát, jelölj ki neki egy állandó tanházat, légy azon, hogy tartsa a parancsolatokat, barátkozzatok vele és ne bántsátok őt".

 

     A kommentátorok nagyrésze ebben a micvában háborus epizódot lát. Amikor ostromoltok egy várost és előfordul, hogy megszökik egy rabszolga és hozzátok menekül,  fogadjátok barátságosan. Ennek hasznát is láthatjátok – mondja Dáát Mikrá – mivel vannak esetek, amikor egy szökött rabszolgától fontos hadi titkokat lehet megtudni (lásd Birák, 1,  22-25) és 1.Sámuel  30, 11-16).

 

                                                    ***

    A Midrás, merész képzettársitással,  kiszélesiti és átviszi a "ne szolgáltasd ki" fogalmát, arra is ha egy zsidó kiszolgáltatásáról van szó, a gójok követelésére.

 

A történet az első Szentély végnapjairól szól, amikor Jojakim, Judea egyik utolsó király, fellázadt Nebuchadnácer, Babilónia királya ellen. Az nagy sereg élén felvonult, majd Antiochijába érve, üzent Jeruzsálembe, hogy adják ki neki a lázadó királyt. Felkerekedett a Szánhedrin, elment Antijóchiába és megkérdezte a babilónia királyt mi a szándéka Jeruzsálemmel? Le akarja rombolni a Szentélyt?

 

Nebuchadnecár azt válaszolta hogy szó se róla. Ő csak a lázadó királyt akarja. Adják ki neki és elvonul. Ment a Szánhedrin és közölte ezt a királlyal, azzal az egyértelmü tanáccsal, hogy Jojakim adja fel magát! A lázadó király meg volt döbbenve: "Ezt teszitek velem? Hiszen a Tóra azt mondja hogy "ne szolgáltasd ki a rabszolgát urának"!

 

          A Szánhedrin rabbijai megmagyarázták a királynak, hogy fel kell adnia  magát, hogy Jeruzsálem felől a veszély elháruljon. Az nem volt hajlandó és a Szánhedrin kiadta őt. (Brésit rábbá, Vájigás, 94, 9).

 

Innen ered az a talmudi vita, mi a teendő, ha erőszakos gójok követelik, hogy a zsidó adjanak ki egyet közülök  hogy megöljék - és ha nem megölik mindnyájukat.  Öljék meg mindnyájukat – de ne adjanak ki egyet a gyilkosoknak – mondja a Halacha. Ha azonban valakit névszerint kérnek ki – ki kell adni őt, ahogy Jojakimot kiadták a Szánhedrin bölcsei, mivel nem veszélyeztetik a közösséget egy ember miatt.

 

                                             ***

         Napjainkban, a független zsidó állam idejében, előadódnak ilyen esetek, amelyek általában két részre oszlanak. Ha egy (zsidó) bünőző külföldön követi el vétkét és Izraelbe menekül (ilyen esetben kiadják, ha van kölcsönös kiadatási egyemény és külföldön nem vár az illetőre halálbüntetés (mivel az Izraelben nincs). Ha egy idegen katona, a környező országokból menekül Izraelbe – azt nem adják ki, hanem biztositják életét és bizonságát, majd  uj személyazonosssággal külföldre menekitik. Ilyen eset az elmult 60 évben volt jó néhány.

2011. szeptember 3., szombat

JÖN! JÖN! JÖN! MÁR ITT IS VAN! NAFTALI KRAUS ÚJ KÖNYVEI PESTEN!

 A  HÉTEN JELENIK MEG BUDAPESTEN AZ ŐSI FORRÁS SOROZAT 20. ÉS 21. KÖTETE, AMELYET A SZERZŐ, NAFTALI KRAUS, EZÉKIÉL PRÓFÉTÁNAK , VALAMINT DÁNIELNEK, A MESSIÁS HERALDJÁNAK SZENTEL.

      A BEMUTATÓ SZERDÁN ( SZEPT- 7)  DU. 4. ÓRAKOR

 AZ IRÓK BOLTJÁBAN.

 A SZERZŐ DEDIKÁL

                                            *

   A HARMADIK SZENTÉLY  PRÓFÉTÁJA

                        EZÉKIÉL SYNOPSISA           

 

     Ezékiél, a zsidó Biblia próféta galériájának egyik legmarkánsabb tagja – galuti zsidó volt, száműzetésben élt Babilóniában, onnan próféciált és rettegett Jeruzsálemért, ahogy ma a galuti zsidóság retteg és aggódik Izrael sorsáért.

 

    Ő, aki viziójában égi jelenéseket látott, volt az aki életre próféciálta a "száraz csontokat" Dura völgyében és ezzel megvetette a zsidó hit alapját a holtak feltámadásában.

 

 Ő, Ezékiél volt az aki megálmodta a harmadik Szentély felépitését, megrajzolta alapterveit és megjövendölte a természet megváltozását, az "idők végén", a messiási időkben.

 

   Végülis, ő volt az aki  meghúzta a jövendő zsidó Állam határait, földet osztott a nemlétező 12 törzsnek és majdnem vitába keveredett a Tóra müvelőivel a Szentély áldozati rendjének megállapitásában. Nem sok hiányzott, hogy indexre tegyék könyvét, sok évvel nem publikált halála után.

 

    Ezékiél könyve, a három "nagy" próféta harmadikja, zárja  az Ősi Forrás ciklus 20. kötetével, azt a sziszifuszi erőfeszitést, mondhatnók vesszőfutást,  amelyet  a szerző, az izraeli Naftali Kraus  volt kénytelen végigcsinálni az elmult 20 évben. Az "egyszemélyes zenekar" előtt már legördült a függöny, a karmester, aki egyuttal a partiturát is irta, most takarit a szinfalak mögött. Többre már nem futja erejéből.

      

Szerző, mint mindig, köszönetet mond azoknak (a keveseknek) akik segitették. Legyen Isten áldása rajtuk.

    

Legyen az Ősi Forrás 20. kötete élő mementó, hogy volt valamikor egy élő és virágzó zsidó közösség Magyarországon. "A pergamen eléghet, de a betük elszállnak" – mondotta rabbi Chanina a római gyilkosok máglyáján. A könyveket elégethetik a barbárok, de a betük üzenete megmarad. Ezek a betük az élő zsidóság üzenetét hordozzák.

   *

                                     KI VOLT DÁNIEL?

                                                      SYNOPSIS

 

Dániel – a zsidó  Biblia ( Tánách) egyik legtitokzatosabb embere. Jó családból származhatott, talán a júdeai királyi házból, de még apja nevét sem tudjuk. Fogoly, illetve túsz Nebukodnecár babilóniai udvarában, ahová tízéves korában került. Az első zsidó, akiről azt halljuk, hogy még a fogságban sem volt hajlandó tréflit enni. A népek prófétának tartják, de a zsidó látásszögben Dániel nem volt próféta, hanem látnok, álomfejtő mint József, és akárcsak Jákob szerelmetes fia, ő is egy  királyi álom megfejtése kapcsán került magas pozícióba.

 

Mit tud a XXI. század intelligens embere Dánielről? Úgyszólván semmit. Lehet, hogy látott valahol egy klasszikus festményt, amely Dánielt ábrázolja az oroszlánveremben , ha érdeklődött és utánajárt, akkor kideríthette, hogy az ismert(?) „mene, tekel…” feliratot Dániel fejtette meg.

 

 Vallásos zsidók talán még ennyit sem tudnak Dánielről. Könyvéből nem merít a Háftárá,  olvasását megnehezíti arameus nyelvezete. A Talmudban és a Midrásokban – az itt-ott található legendákon kívül – hol találkozhat egy zsidó, még ha „bibliás ember” is, egy Dánielhez hasonló kaliberű galuti vezetővel, aki akkor lett túsz az ellenséges fővárosban, amikor még Jeruzsálemben volt király és próféta, még állott az első  Szentély – de a vég már előre látható volt?

   

 Sehol.

                                                                      *

         Dániel könyvét a hagyomány a Nagy Gyülekezet* (Knészia Gdolá) tagjainak tulajdonítja, vagyis nem említ egy konkrét szerzőt. Sokan úgy vélik, hogy a könyv Dániel feljegyzései alapján íródott, vagyis a Nagy Gyülekezet csupán „szerkesztette”, a Biblia sorrendjébe illesztette és kanonizálta a könyvet, amely a Szent iratok sorában foglal helyet, mivel Dániel,  mint mondottuk, nem számít prófétának, a szó zsidó értelmében.

 

 Ez Bibliánk első kétnyelvű könyve – héber és arameus –, a másik Ezra könyve. Az Ősi Forrás sorozatban, melynek ez 21. kötete, méltán sorakozik Dániel könyve a három nagy próféta, valamint Ezra, Nechemjá és Eszter könyve mellé. Azonos éra, azonos korszak, azonos galut és azonos despoták.

               

 Jellegében talán leginkább Eszter könyvével vethető össze Dánielnek és társainak a története. Szintén galuti események, szintén a Babilóniába deportált és ott rekedt, majd perzsa uralom alá került zsidók történetének egyik keserves epizódja. Itt bálványimádásra akarják a hősöket kényszeríteni, ott meg egy amálékita   zsidógyűlölő próbálja a despota királyt meggyőzni, hogy a zsidók haszontalanok, ennélfogva „érdemes” kiirtani őket.

 

    Itt Dániel és társai az Örökkévaló nevében beszélnek, és megtagadják a bálványimádást, míg Eszternél az előrehaladott asszimiláció már akkora, hogy Isten nevét sem említik, és csak a Talmud elbeszéléséből tudjuk: a veszély onnan indult ki, hogy a zsidó vezetők ettek Ahasvéros király tréfli lakomájából. Itt ezt  Dániel és ifjú társai megtagadják, és „zöldséget” esznek.

 

     Ámbár Dániel könyve egyáltalán nem viseli magán a bibliai történelemkönyvek szokott jegyeit – nem érdektelen megjegyezni a történelmi hátteret, amely alapul szolgált a könyvünket bevezető jehojakimi* galutnak, melynek keretében Dániel és társai Babilóniába kerültek. Ezt Haraszti György, az ismert történész adja esszéjében.

 

*

 

       Jeruzsálemben, Júdea fővárosában, 400 éven keresztül Dávid-házi királyok uralkodtak, anélkül, hogy ellenséges királynak sikerült volna elfoglalnia a várost. Ezek a királyok váltakozó sikerrel lavíroztak a két ellenség, az északi és a déli – Egyiptom és Asszíria (Arám) – között, „két pogány közt, egy hazáért”.

 

     .

 

Könyvünk nem foglalkozik Júdea további sorsával, királyaival és mindazzal, ami a továbbiakban történt. Kötetünk témája Dániel könyve és a babilóniai galut zsidósága, Dánielnek és társainak sorsán keresztül. Aki a júdeai fejleményeket akarja figyelemmel kísérni – az olvassa el a Királyok könyvének második részét, és/vagy Jeremiás és Ezékiél könyveit. Ezeket megtalálja magyarul az Ősi Forrás sorozat könyveiben is.

* * *

Dániel könyve, nagy általánosságban, két részre osztható. Az első hat fejezet a történések könyve, ahol megismerkedünk Dániellel és három társával, és tudomást szerzünk arról, ami velük történt a babilóniai fogságban. Itt fejti meg Dániel Nebukodnecár álmát, és ezzel magas pozícióba kerül, akárcsak szellemi elődje, József, Egyiptomban, több mint ezer évvel azelőtt. Itt lesz három társa is magas rangú állami tisztségviselő, hogy aztán tüzes kemencébe vessék őket, mert nem hajlandók leborulni a király bálványa előtt.

 

 Később Dánielt azzal vádolják ellenségei, hogy naponta háromszor Jeruzsálem felé fordulva imádkozik, és ezért oroszlánverembe vetik, ahonnan csodálatos módon élve szabadul ki, ahogyan társai is élve kerülnek ki a tüzes kemencéből. Ezek a nyilvánvalóan csodálatos történések megvetik alapját a zsidó önfeláldozásnak (meszirut nefes), amely a mai napig kötelező viselkedési normája a hithű zsidóságnak: Ha kényszerítik rá, hogy bálványt imádjon, vagy egy embernek életét vegye, vagy fajtalankodjon – egy zsidó inkább hagyja, hogy megöljék, de nem teszi ezt. Ez az ún. jéhárég völo jáávor (öljenek meg, de nem teszem ezt) elve.

 

    Ez az első rész (hat fejezet) arameus nyelvű, míg a további hat fejezet héber nyelven íródott. Ez a második rész a Jelenések, illetve Látomások könyve.

* * *

       Dániel könyvének központi témája nem a múlt, hanem a jövő. A távoli jövő. Mivel a zsidók nagy része már galutban van (volt) – és mindannyian előbb-utóbb oda kerülnek (Jeruzsálem eleste után, ami a küszöbön áll) –, a kardinális kérdés: Mikor lesz a megváltás, „mikor megyünk haza”.

  

     Hogy lesz-e megváltás, az nem kérdés. Egyrészt Mózes a Tórában megígérte a legilletékesebb – az Örökkévaló nevében –, másrészt a nép széles köreiben ismert volt Jeremiás próféciája a hetvenéves babilóniai  fogságról. A kérdés csak az, mikortól számít ez, és mikor fejeződik be?

    

Dániel későbbi látomásaikor – már letelt a 70 esztendő, és a megváltás csak nem jött el. Ekkor kezdték a látomásokat úgy értelmezni, hogy azok későbbi korok történéseire utalnak, illetve azokat jövendölik. A látomások homályos tartalma és sokértelmű (lehetséges) jelentései – átvitték a megváltás és a messiásvárás problémáját a későbbi nemzedékekre; a második Szentély pusztulása utáni időkre, egészen napjainkig.

  

A kérdés egyszerű és érthető: Mikor jön a messiás, mikor jön a megváltás, mikor megyünk haza?  A válasz: találgatások, számítgatások – a lehetőségek határa a csillagos égbolt. Ha eddig nem jött – és nem jött! – várunk rá, mondja Maimonidés – nem mondunk le róla. A zsidók elutasították a kereszténység könnyű „megoldását” – nem erre vártunk – mondták –, és keserves árat fizettek nyakasságukért.

    

     Több kiszámított időpont csalódást okozott, álmessiások használták ki a nép eltökéltségét kivárni a Messiást, az igazit, akire a mai napig várunk.

 

    

 

* * *

 

      A kétnyelvűség okozta problémák főleg a könyv fordítóját terhelik. Az arameus nyelvjárás nehéz, nem hasonlítható az ismert onkeloszi  szavakhoz, és ehhez járul a látomások okozta homályosság, ami az egyértelműség rovására megy. Remélem, hogy sikerült ezeket a problémákat megoldani.

 

  

  Legjobb tudomásunk szerint magyarul – néhány jó vagy kevésbé jó fordításon kívül – nem jelent meg átfogó tanulmány Dániel könyvéről. Ezt a hiányt kívánja pótolni ez a könyv.

* * *

 

        Munkám, mint mindig,  a hagyományos exegetika alapján áll. Nincs szándékomban a bibliakritikával vitatkozni, főleg azért nem, mert álláspontjai gyakran változnak, mig a zsidó exegetika az ősi, szináji alapokon áll. Ezen belül érthetőségre törekedtem, ami főleg a Psát által érhető el, amennyire egyáltalán elérhető. Ebben nagy segitségemre volt a DÁÁT MIKRÁ* vonatkozó kötete, amit Smuel Hacohen és Jehuda Kiel szerkesztettek és kommentáltak.

 

      Köszönetem Pesti Zsuzsának a gondos szerkesztésért és Iványi Gábornak a kiadásért, "Fizessen meg tetteikért az Örökkévaló és legyen bőséges jutalmuk az Örökkévalótól, Izrael Istenétől... (Rut, 2, 12, alapján).

 

                                                                      ***

       További terveim? Vannak. Ez látható az "Előkészületben" rubrikában.

 

Reményeim?

 

Hogy a magyarországi zsidóság közelebb kerüljön gyökereihez.

 

Hogy megélem ezt?

 

Ha igen – nem éltem hiába.

 

     Naftali ben Dvora Kraus

     Rechovot, Israel

    

5771 Elul 3, a megtérés havában

(2011. 9.2) 

             

 

A BEMUTATÓ SZERDÁN ( SZEPT- 7)  DU. 4. ÓRAKOR AZ IRÓK BOLTJÁBAN.

 A SZERZŐ DEDIKÁL

AKI ELKÜLÖNITI A ZSIDÓKAT A NÉPEKTŐL


Visit Jewish.TV for more Jewish videos.

A SZOMBAT (VAGY ÜNNEP) KIMENETELE UTÁNI IMÁBAN EZT A BETOLDÁST MONDJUK, (AZ IMAKÖNYVBEN MEGJELÖLT HELYEN):

"Te ajándékoztad nekünk Tórád ismeretét, és megtanitottál bennünket, hogy általa teljesitsük akaratod törvényeit. Különbséget tettél, örök Istenünk, a szent és a hétköznapi között, a világosság és a sötétség között, úgy mint Izrael (a zsidók) és a népek között, valamint a hetedik nap (a szombat) és a hat munkanap között. Atyánk, királyunk, hadd kezdődjenek a ránk következő napok békességgel, minden bűntől mentesen, megtisztulva minden vétektől, félő tiszteletedhez ragaszkodva".


Vagy, héber eredetiben:
אתה חוננתנו למדע תורתך, ותלמדנו לעשות חוקי רצונך. ותבדל ה' אלוקינו בין קודש לחול, בין אור לחושך, בין ישראל לעמים, בין יום השביעי לששת ימי המעשה. אבינו מלכנו החל עלינו הימים הבאים לקראתנו לשלום, חשוכים מכל חטא, ומנוקים מכל עוון, ומדובקים ביראתך.

UTÁNA OTTHON, ELMONDJUK A HÁVDÁLÁ IMÁT, GYERTYAFÉNYNÉL, POHÁR BORRA ÉS ILLATOS FÜSZERRE, AMELY IGY SZÓL:

"ÁLDOTT VAGY TE, ÖRÖK ISTENÜNK, A VILÁG URA, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL; A VILÁGOSSÁGOT A SÖTÉTSÉGTŐL; IZRAELT (VAGYIS A ZSIDÓKAT) A NÉPEKTŐL, ÉS A HETEDIK NAPOT ( A SÁBESZT) A HAT MUNKANAPTÓL. ÁLDOTT VAGY TE ÖRÖKKÉVALÓ, AKI ELKÜLÖNITI A SZENTET A MINDENNAPITÓL!"
(A forditás a Sámson Imája cimü imakönyv alapján, 322 oldal).

Héber eredetiben ez igy hangzik:
"ברוך אתה ד' אלוקינו מלך העולם המבדיל בין קודש לחול, בין אור לחושך,
בין ישראל לעמים,
בין יום השביעי לששת ימי המעשה,
ברוך אתה ד' המבדיל בין קודש לחול"!


KELLEMES BIZTONSÁGOS ÚJ HETET
KIVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK
שבוע טוב!